Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-11-28 / 48. szám
lében és a személyeskedésig menő elkeseredett har- czot szült, melynek végre is az lett az eredménye, bogy a fogyasztási adó jövőre nem külső kezelők, hanem a városi közpénztár által lesz behajtandó és kezelendő; — ezek után adjuk tudósitónknak a közgyűlés lefolyásáról szóló jelentését. Elnök, polgármester a közgyűlést megnyitván, előterjesztetett több városi képviselő által benyújtott, abbeli indítvány, hogy városunk szülötte dr. Argenti Döme kir. tanácsos s a Eei’encz József rend lovagkeresztjének tulajdonosa, a ki a folyó évben töltötte be orvosi működésének ötvenedik esztendején s ez alkalomból legmagasabb királyi kitüntetésben is^ részesült : megválasztatnék Vacz város díszpolgárává. Az indítvány egyhangúlag s közhelyesléssel elfogadtatott s a jubiláló doktor városunk díszpolgárává nagy lelkesedéssel megválasztatatott, egyszersmind a közgyűlés kebeléből a polgármester elnöklete alatt Csávolszky József, dr. Ereysinger Lajos, dr. Csanyi János, Eiló Pál és Reitter István képviselőkből álló küldöttség menesztetett a díszpolgári okmánynak ünnepeltnek leendő átadása végett. Ezen ünnepélyszerű hangulatot előidézett tárgy elintézése után következett a pénzügyi és a gazdasági bizottságoknak a városi fogyasztási adókezelés módjának megállapítására nézve együttesen tett veteményes jelentése. Ezen jelentés — miután a kérdéses ügyben a bizottságokban is nézeteltérések merültek fel, s ugyanazért kisebbségi véleményt is involvált magában hosszas és elkeseredett vitát idézett elő, mely azzal végződött, hogy a kisebbségi vélemény — mely azt kívánta volna, hogy maradjanak a réginél, — elvet tetett s a képviselőtestület kimondotta, hogy a fogyasztási adókezelés tekintetében eddig követett rendszert elejti s a szoros értelmű házi kezelést rendeli el. Egyúttal megbízta a pénzügyi és gazdasági bizottságokat, hogy ezen házi kezelés mikénti realizálása tekintetében tegyenek a közgyűlésnek legsürgősebben kimerítő javaslatokat. Lencsó Sándor — vámbérlő óvadékának felére leendő leszállítása iránti kérvényét — a felmerült s akut jelleget ölteni kezdett nézeteltérések folytán a közgyűlésben visszavonta — s igy ezen tárgy a napi rendről elesvén : — a közgyűlés több tárgy hiányában eloszlott, s az egy némely tárgyban kisebbségben maradt képviselő is azzal az öntudattal távozott el, hogy meggyőződése szerint feladatának eleget tett. Győzzön hát a jobb ! C S A R N O K. Budapesti levél. A tragédiák hősét, amelyeket Jókainé Laborfalvi .Róza a színpadon oly közvetlenséggel személyesített — most igazán játszotta el. Halálát, amelyet oly sokszor megtapsoltak a színházban — most siratja az egész ország. Nagyon sok koszorút dobtak lábai elé az élettől való hősies megválásáért — most több a koszorú. A halottaskocsi két szürke lova alig bírta őket. A sarkophágot a nemzeti szinház előcsarnokában állították föl. A falakat fekete lepellel vonták be. A drága halott körül magas kandelábereken égtek a vastag viaszgyertyák, kisérteties fényt árasztva. A halott fejénél egy meggörnyedt alak állott, arczát kendőjébe rejtve. Szivből fakadó zokogása tette fájdalmasabbá a siri csendet. A költőkirály bágyadt ágakhoz, a csípős szél kisértetes dalt játszik zizzenésökkel, — s a megkínzott lomb egyenkint pusztul és hull alá a szürke mohára. Száraz könyei ezek a haldokló erdőnek. A vidám tó fölött lomha felhő úszkál. — Az a jókedvű dalverseny, mit nyári éjeken hallat a béka sereg, s öreg basszistájok, a mély szavú búvár, — belefűlt a ködbe. A sűrű légnek nincs dalos madara, — s a fátyolos égbolt nem küld már verőfényt, mely életet adjon a hervadt virágnak ! Hanem ti azt nem tudjátok, boldog városiak! Nálatok most is nyílik a rózsa, — egy szebb világ pacsirtája zeng falaitokon belül s ezer nap hinti sugarát vigadó termeitek csilláraitól . . . Nem értitek ti azt a mély bölcsességet, a mely az én öreg barátom szavaiban rejlik, a mikor igy szól hozzám : „Az ember agya olyan, mint a tyúkszem, alá van vetve az időjárásnak!“ Nagy mondás az ! Eltekintve a náthától, ami csúnya betegség, van egy kis igaz a dologban. Az őszi hangulat ránehezedik a tárczairóra is és talán ezé a kórtüneté az érdem, hogy természetimen tud ködképet festeni őszi tájról, haldokló világról. * *■ * Rövid história az egész 0 ispán volt. Szerette a pusztát, a zenét és a költészetet. — Kedélye olyan volt, mint a tó tükre. Egy úszó pók, egy becsapódott bogárka gyűrűt ver a tavon és abban a percben ismét elsimul. — Érzett, gondolkozott, szentelt és megnősült. Álmodott egy fényes szép jövőről és . . . Ne siessük el a dolgot. Az a tó sokszor mélyebb a tengerszemnél, s ha véletlenül egy meteor hull bele, egy ismeretlen talajt zavarhat föl, mitől a felszínen buborékok nőnek, h a mosolygó tükröt iszapossá teszik. siratta a művészkirálynőt. Jókai Mór egy perezre sem hagyta el a holttestet*. Három órakor volt a temetés. Százezer ember tömörült össze a kerepesi utón, hogy szemtanúja legyen a végtisztességnek. Legelői a virágokkal és koszorúkkal megterhelt kocsit vontatta két fehér ló, utána a halotttas üveg- liintót húzta hat fekete paripa. A hintó üveg oldalán át látni lehetett a díszes érczkoporsót. A halottat vivő zárt üveghintó csak nagy nehezen tudott előrehatolni. A nép látni akarta a bánatos költőt, aki hajadon fővel, zokogva kisérte utolsó utján az ő legdrágább kincsét. Jókai megtört alakja igazán szánalomra méltó volt. Láttára alig maradt szem könyek nélkül. A nép megsiratta a halottat és az élőt. Sűrű sötét köd ereszkedett alá, mikor a temetőből visszaérkeztünk, A nemzeti színházban a halott kegyelete iránt való tekintetből nem volt előadás. Az operában a „Säkkingeni trombitást“ adták. A közönség kezd megbarátkozni Keglevich István gróf intendánssal, aki az irók és művészek múlt heti ülésén fejtette ki exposéját. Hát bizony az índendáns ur sok igazat mondott — ezt megvalljuk, — csak ne emlegetné mindig a régi regiment! Podma- niczky báró volt intendáns az egész ország teljes bizalmát bírja. Teremtsen az operának az uj intendáns úr a múlt és jövő kedvéért' — jövőt. Éz legyen a czélja. Egy nagy hibája van az operának. Drágák a helyárak. Mintha csak azt akarnák, hogy a közönséges ember ne menjen a frakkos urak közé. A vidéki embernek is joga van ám ott, mert Budapest még nem az ország ! Az ország pénzén emelték az operát! — n,s lám alig, bogy kimondjuk e sza vakat, az intendáns úr már megtette a reformot. Az operaházban ezentúl mérsékelt helyárakkal összekötött előadások fognak rendezhetni. Nagyon helyes: le kell szállítani a gázsikat is, mert az ország bevétele, illetőleg termése sehogysem aránylik a tiz- tizenötezer forintos fizetésekhez — azaz aránylik, úgy mint Koroghy uram Móricz Pályához. Kedden este búcsúzott el tőlünk B i a n c h i Bianka kisasszony. Utolsó bemutatóul Mignont választotta, melynek nálánál hivatottabb személyesitője Hauk Minnie óta nem volt Budapesten. Annyi csokrot és koszorút kapott, hogy négy színházi szolga alig bírta lakására czipelni. A népszínházban mint a múltkor már megírtam a Királyfogás állandó vonzerőt gyakorol. Ha már a múzsák templomait sorba vettem, talán sokakat érdekelni fogja az is, hogy a gyapjú utczai német szinház olyan érdekes repertoirral vette kezébe a nagy dobot, hogy bizony komoly konkur- rencziát csinálhatna, ha hazafiságunk erősebb ban got nem adna az ő nagy dobjuknál. Meg kell vallanom, hogy kiállításuk imponáló. Talán jó volna a magyar színigazgatóknak is töb gondot fordítani a darabok kiállítására — úgy a fővárosban, mint a vidéken. Almási. Városi és vidéki hírek. = Városunk uj díszpolgára. Dr. Argenti Döme, orvostudor, kir. tanácsost, a Eerencz József rend lovagját városunk képviselőtestülete a f. hó 21-én megtartott közgyűlésen egyhangúlag a város díszpolgárává választatotta meg. Az erről szóló diszokmány legközelebb fog az ünnepelt tudósnak átadatni. I. Pető élt, éldegélt egy napról a másikra. Év múlt év után. Öregebb lett. Okosodott. Öregebb lett tapasztalatokban és okosabb lőtt a szivében. Legalább ő azt hitte. Megtanulta azt, hogy a házasság lutri, a melyen rendesen ternot nyer az ember. A megtett számok : szerelem, boldogság és nyugalmas jövő s a nyeremény asszony, gond és tompa megnyugvás. De hát ezen változtatni nem lehet. Bár ne lehetett volna. II. A földes úr gyermekeinek nevelőnőre volt szüksége. Meg is érkezett Pető barátom házasságának huszadik évében. Miveit nő volt. Szellemes, fiatal és szép. A pusztai kúria megelevenedett. Hja ! egy szép asszony még akkor is vonz, ha nevelőnő. Nemcsak a tisztikar, de maga a család és hozzá tartozói is megvoltak bűvölve a szellemes boszorka által, mint azt a földes úr tréfásan meg-meg jegyezgeté. Valósággal az is volt. A kire nyájas szemeivel reá tekintett, felvidult tőle, a ki dallamos beszédét hallá, jó kedvre gyűlt, s a mihez apró kezeivel hozzáért, az megelevenedett. Ez a nő talán még álmában is mosolyog — volt az általános vélemény. Tudni persze nem tudta senki' Ha valaki a féle meginditó, szívfacsaró eseményről beszélt, hogy pl. egy kis veréb lehullott a fészekből, vagy a pesztonka tövisbe hágott, rögtön köny gyűlt a szemeibe. Hanem az a köny csak arra való volt, hogy szivárványt fessen szeme tükörére. Vájjon tud-e ez az asszony igazán érezni ? Van-e pillanat, midőn a nevető szemek elhomályosodnak, mint az ég kékje az őszi szürke ködtől ? A Virter-féle sirkíipolna ünnepélyes átadása kedden f. hó 23-án ment végbe az alsó városi sirkertben, melynek megtörténte után Dr. V i r- ter Lajos kanonok egy 12 teritékü ebédet adott. = Gajáry Géza közigazgatási gyakornokot, megyénk főispánja, a folyó hó 25-én tartott megyei évnegyedes közgyűlésen tiszteletbeli szolgabirónak nevezte ki. — Gratulálunk I = Áthelyezés. D e d e György százados a helyben állomásozó 6. honvéd-huszár ezrednél, pótcsapat parancsnoki minőségben a 7. honvédhuszár ezredhez Pápára lett áthelyezve és a múlt héten már el is távozott városunkból. = Kinevezés. A ra. kir. igazságügyminiszter Atzél Béla nagyenyedi orsz. fegyintézeti ellenőrt ideiglenes minőségben ugyanazon kir. fegyintézet igazgatójává nevezte ki. = IHszes esküvő Csornádon. A csoinádi evang. templomban régen láttunk már oly nagy számú és díszes közönséget egybegyülve — írja ottani levelezőnk — mint folyó hó 25-én. E napon d. e. 11 órakor esküdött örök hűséget E n d r e f fi János a domonyi evang. egyház köztiszteletben álló lelkésze, a szép és müveit T e p 1 i c z k y Anna kisasszonynak.’ — Koszorú leányok voltak: Ko nyári Nelli és Tepliczky Jolán kisasszonyok. Mint násznagy és násznő: domonyi Brüll Miksa lovag és neje szerepeltek. Az esketést Zvarényi János csomádi evang lelkész végezte, ki megelőzőleg egy szép és megható beszédet intézett az uj párhoz. Esküvő után a vendégek, — köztük E ogler Károly a gödöllői uradalom jószágigazgatója és a domonyi ev. egyház nak felügyelője, Láng Adolf pestmegyei ev. főesperes— villásreggelire gyűltek össze a menyasszonyi háznál, mely alatt az uj házaspárra szebbnél-szebb fel köszöntőket mondottak. = Véres esetről értesítik lapunkat Veresegyházáról, melynek részleteit következőkben adjuk. Pintér Jánost, kit csúfnéven Királynak is neveznek a veresegyháziak, mindenki becsületes embernek ismerte. Amily áldott jó ember volt józan állapotában, ép oly veszélyes és kötekedő részegségében. Folyó hó 20 án későn este is jól beborozva ment haza a korcsmából, mit felesége észrevevén rajta, hogy az ütlegektől megmeneküljön, eltávozott hazulról, a részeg férjet pedig egy 8 éves és egy 9 hónapos gyermekkel otthon hagyta. Pintér feleségének ezen eljárása fölötti boszúságában, és a bor hatása alatt hajmeresztő dolgot vitt véghez. A 9 hónapos ártatlan gyermeket ugyanis lábainál megragadta és fejét addig verte az asztal széléhez mig az szét nem locs- csant. Az ablak alatt elhaladó éjjeli őr, hallván a a nagyobb leányka rémes jajgatását, betekintett az ablakon épp akkor, midőn Pintér a borszasztó tettet végrehajtotta. Rögtön a helységházához sietett és jelentést tett az éppen ott időző csendőröknek, kik azonnal megjelentek a véres tett színhelyén és a részeg Pintért megkötözve reggelig bezárták. Másnap bekísérték a csendőrök a már kijózanodott Pintért a helybeli járásbírósághoz, hol Dr. Rá ez Béla kir. aljárásbiró vette vallatás alá a bűnöst. Megható jelenet volt, midőn Pintér a bíró előtt kezeit tördelve, könyekre fakadt, azzal mentegetvén magát, hogy a véres tettet öntudatlan állapotban követte el. Pintér most a pestvidéki kir. törvényszék börtönében, — hova őt időközben átszállították — várja a bírói ítéletét, A bűnöst a törvényszék előtt Reiser Béla ügyvéd fogja védeni. = Kitűnt. K megy János iparosunknak hasonnevű fia, ki a helybeli főgymnásiumot látogatta, a múlt héten eltávozott hazulról és néhány napig ILI. Volt olyan pillanat, Nem egy. Igazi, fájó égető kőnyek barázdálták nem egyszer azt bársony arezot. — De azt nem tudta senki. — Csak egy ember tudta. És ő is vesztére tudta meg. A mosolygó asszony nem hagy maradandó emléket a kevülő férfi szivekben, a siró asszony rabszolgává tesz. Szegény Pető ! az az elesett fajdalom a te keserűséged forrása. Volt az ispány úrnak egy kedvencz foglalkozása, a virág nevelés. — És volt egy kedvencz helye, kertjének egyik sarkában, kicsiny csermely szélén, öreg fűzfák alatt egy kis halom, hova első szülött fiacskáját — ki anyja gondatlansága miatt e helyen fűlt a patakba — eltemette. Neje természetesen ritkán járt ide. De annál többet jött ő. Oltárt emelt a kis hant fölé kedvencz virágaiból. S ha olykor-olykor agyára nehezült egy kimondhatlan érzés, a mikor úgy akarnánk valamit feledni, de az annál erősebb körvonalakban rajzolódik le emlékezetünk viasztábláján, e helyen nézett szembe a komoly valóval, a mint férfihez illik, és — Istennél a rejtélyek kulcsa — megerősödve tért vissza innen. E hely választotta el nejétől és e hely hozta újra hozzá vissza. Egyszer csak azon vette észre, hogy ketten vannak az ő szentélyében. Egy nő, a kit nem illet meg ez a különös zarándoklási hely. Mit keres itt egy mosolygó tündér, a hol a köny terem és a virág csak annak lehel vigasztalást, a kinek véréből fakad. De a mosolygó arcz bánatos volt itten, a lenge termet meggörnyedve állt. a sir felett, s az összekulcsolt apró kezecskék görcsösen szorongatták a csipke kendőt, a mely át volt ázva a szép szemek konyától. Pető érző lélekkel birt. — A mint észre vette tisztelettel tért ki az idegen fájdalom elől, magának is volt belőle. Egyszer mégis megkérdezte különös viseleté okát,
