Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-06-08 / 23. szám
nak nagy neve, fényes tehetségei megnyerték számára nemcsak a város, de még a kerületnek is nagyszámú intelligencziáját. Pedig az az intelligenczia, a mely ma a Szentkirályi zászlaja köré csoportosult, az volt harmadéve Prónaynak a támasza Rádayval szemben. Akkor elámittatták magukat azon szép elvek által, melyeket Prónay apostolai oly fenhangon hirdettek. Ma már más a helyzet. A bevonulás elég hosszú volt. Mert Prónay Gábor a jelölt, úgy a maga, mint a Dezső báró meg Wilczek grófnak a béreseit mind kocsira ültette és úgy hozta be őket mutatóul. De ez még nem volt elég. Az ö birtokaikkal határos Nógrádmegyének egykét ura is segédkezett a nemes bárónak, ki nyíltan kijelentette az ő meghittnek vélt emberei előtt, hogy „Váczranem fektetek súlyt, az ottani választókat ón megveszem, mint a birkákat.“ Azok is hozattak egy pár kocsit, hadd legyen a báró bevonulása hosszabb, mint volt a Szentkirályié. Hát azt mi nem is tagadjuk. Prónayé hosszabb volt. De a választók olyan elszórtan voltak a kocsikon, hogy arra a százhúsz kocsira alig jutott több 200-nál. A vácziakat nem merte gyalog útnak indíttatni, mert úgy nem sokat mutattak volna. Tehát felültette őket huszonöt kocsira, mindegyik mellé egypár csizmadialegényt, hogy a kocsik megteljenek és a lövöldétől igy kísértette magát a Curia fogadó elé. Az egész főutczát felzászlózták a Körmendről hazahozott zászlókkal és csupa olyan házak fölé tűzette ki, a kiknek tulajdonosaik nem bírnak szavazati joggal, de a zászlót legalább nem kell majd visz- szaadniok. Mert, a mely szavazópolgárnak szavazati joga van, az szívvel lélekkel Szentkirályié. A Szentkirályi emberei roppant impozáns tömegben várták a Prónay-tábort, s érettségük, alkotmányos érzületük mellett bizonyít, hogy a bevonuláskor nem történt semmi zűrzavar. Prónay, kit dr. Kiss József üdvözölt, a legmélyebb csöndben mondhatta el beszédét, s legfeljebb nevettek, midőn azt féjté ki, hogy ő rajta lesz, hogy a kerületben utakat építsenek stb. A való t. i. az, hogy három évvel ezelőtt Prónay csak igen nagy pénzáldozattal választathatta meg magát, de nem is törődött a kerülettel. Ma (meg* röstelvén a tisztességes választók, hogy őket eladják) nem fog itt a pénz, — Szentkirályinak biztos kilátása van a megválasztásra. “ E közleményhez, illetve a bevonulás és programra- beszédhez még nehány szavunk van. Egy Ízben már a „F ü g g e 11 e n s é g“-ben, most meg a „Pesti Napló“ e közleményében fel van említve az, hogy Prónay úgy nyilatkozott a Yácziakról, hogy nem fektet súlyt reá jók, mert megveszi őket mint a birkákat. Bátorkodunk tehát kérdeni őt a nyilványosság terén, csakugyan mondta-e ezt? s ha nem mondta miért nem igyekezett e czikkeket megczáfolni, s magát tisztázni? A logica törvényeinél fogva, a mennyiben nem rectificálta e hírlapi közleményeket, el kell hinnünk, hogy csakugyan úgy nyilatkozott a vácziakról. Vegyék tehát ezt fontolóra a vácziak a kik reá akarják adni szavazatukat. Mert megeshetik hogy ismét birka számba veszik őket az illetők. * , * * Az „E g y e t é r t é 8“ a függetlenségi párt közlönye a bevonulást követő napon, elégnek tartotta 4 sorban megemlékezni a programmbeszédről. Biz ez elég jellemző egy pártközlönytől. Most aztán a junius 7-iki számában igyekszik hibáját jóvá tenni s ismét feleleveníti az „Egyetértés“ 29 sorban e bevonulást s a kitűnő sikerű (1?) pro- grammbeszédet roppant (!) sokaság lelkesült (!) éljenzéseivel kisérteti. Legyen az ő levelezőjének igaza. Mi azonban kétségbe vonjuk. Ezzel a dics hymnuszszal nem elégszik meg azonban a levelező ur hanem neki ront a Szentkirályi pártnak s azt írja, hogy a kortesei azzal izgatnak (!) hogy a 48-asok a robotot akarják vissza állítani. No hát erre csak azt mondjuk, hogy a levelező j ur — nem mond igazat. * * , * Mi a programmbeszédet nem tartottuk érdemesnek meghallgatni, mert sok ígéretnek sok az alja, megtanultuk ezt a három év alatt, másoktól halljuk azonban, hogy ismét felemlittetett a programmbeszéd- ben, miszerint a képviselő jelölt ur városunk és vidéke érdekeit szivén fogja viselni. Hiszen mi elhinnök neki, csak a tények ellenkezőt ne bizonyítanának. A sok be nem váltott ígéretről nem is szólunk, csak azt említjük fel, hogy nincs még nehány hete hogy a város úgy is szegény pénztára volt kénytelen kifizetni a három év előtti240 frt választási katonai költséget. így viseli szivén Prónay városunk ügyét. I . * * * A Vácz-Balassa-Gyarmati vasút építés ügyében | Budapesten nagy conferentia tartatott. Természetesen | azt hiszi mindenki, hogy Prónay, mint acsai földesur I melegen támogatta Vácz érdekeit ? Dehogy! ügy nyilatkozott hogy se földet nem ád, sem részvényt nem vesz, csak úgy, ha Aszódnak viszik a vasutat.—Ne sztek váczi szavazók! így viselik szivükön a Prónayak városunk ügyét! * * * Hát az iparosok! Azok érdekeit is Ígérte előmozdítani, s a plakátokot, meg a zászlókat idegen városban csináltatta. Nesztek iparosok! Szavazzatok. * * * Pazarúl díszített, csillogó tánczteremben vagyunk. Az ifjú hév gyorsaságával csak a villám versenyez még. Egy kiváló szépségű hölgy válik ki a többi közül. Junói termete, szemei bűbája rabszolgájává teszi az ifjakat, kik őrült hévvel ragadják egymás után a tánczba. Kiizzad, felhevül, s egy vigyázatlan pillanatban, midőn a jó mama szeme eltéveszti, egy pohár vizet hajt föl. A táncz eszeveszetten foly tovább kivilágos kivirradtig, és kimerültén, egy szép éj emlékével, sebzett szívvel tér haza pihenni. Bágyadtan,, halványan kel föl pihenése után hófehér ágyából az ifjú hölgy, kemény köhögés vesz rajta erőt, melle erősen zihál, homloka tűzben ég. Anyja aggodalmasan tekint szeme fényére de lánya nevetve nyugtatja meg : semmi, csak egy kis láz, és ő ma eljön. — Meg is jelen a kitüntetett udvarló, látogatása mindennapi lesz, végre a világ is megtudja a nyílt titkot, hogy jegyesek, s még a farsang végén lesz esküvőjük. De az a köhögés, az a láz mindig erősebben tör ki, hölgyünk napról-napra hervad, anya és vőlegény kétségbeesve kérik a legjobb orvosok tanácsát, de azoknál sincs gyógyszer csak a déli vidék emlegetése. Elmúlik a farsang, s a boldog menyasszony betegsége miatt az esküvő is ; jön a biztató márczius, és mindhárman délre utaznak, honnan a gólya és fecske biztatva tért vissza, hogy majd az enyhe tengerparton szereznek uj életet a kedves számára ! Oh szép tavaszi évad, te a mellbetegek — megváltója ! Azok az átlátszó, hófehér arczok mint pirulnak ki a te nyájas megjöttödre, s mikor kezdik magukat jobban érezni, mikor a legszebb tervöket szövik a jövőre, mikor a legszebb alakban jelennek meg: akkor szakítod le életök tövéről e bágyadt, de kedves rózsákat, hogy egy végtelen űrt, egy soha nem hegedő sebet hagyj szerető övéik szivében! A tavasznak egy része lefolyt a mindenség örvényébe, s a kedves beteg a langyos éghajlat s az érte élők ápoló karjai közt mintha üdült volna. Átlátszón fehér arczával melyen a hajnal bíbora jelent meg, lenge termetével angyalnak, nem földi lénynek tűnt fel, oly szép volt, minőt csak a költők tudnak festeni. Ott sétált vőlegénye karján a kellemes fasorban, vidáman beszólt jobbulásáról, uj terveiről és Most még a 48-asokhoz szólunk. Május 23-án Gullner Gyula mérsékelt ellenzéki képviselő társaságában Prónay Gábor báró — a függetlenségi — Monorra utazott s ott a választókhoz ilyképen beszélt: „ő 48-as és függetlenségi, de tudja azt, hogy az ő pártjának programúi ja ma vagy holnap egész teljében még nem keresztül vihető s üdvözli a mérsékelt ellenzéket, mert a két ellenzéknek egymás mellett s nem egymás ellen kell küzdeni egy közös czól felé. Hát akkor mért küzd Szentkirályi ellen ? mikor látja, hogy ő Váczon egy kis töredéken kívül senkinek sem kell. A 48-as Prónay igy dicsérte a mérsékelt ellenzéket Monoron, s igy vágta a fát saját pártja alá. Hogy tetszik ez 48-as urak ? * * Sj£ i A lutheránus papok felekezeti szempontból fogják fel a dolgot, s felsőbb parancs következtében a templomokban korteskednek Prónay mellett, Katholikusok és reformátusok! hogyan tetszik ez önöknek ? * * % íme tisztelt választók ! ily képeket mutat a választás tüköré. Plútó. Apróságok. Piros Pünköst ünnepe virradt ránk műit vasárnap és hétfőn. A kalendáriumban is piros, a természetben is piros, meg a Prónaysták kalapján is piros — t. i. a toll. Tehát piros, piros, piros, háromszor is piros ! Csak hogy mind a három igazi pünkösti királyságot jelez. A kalendárium piros betűjére rá következik a fekete betűs hétköznapi, — a természet pirosságát felváltják a deres éjszakákkal ijesztgető s a gazdák reményeit tönkre tevő hideg napok; s a Prónaysták piros tolla is nem sokára letűnik, mint a pünkösti királyság! * * * Piros Pünköst napján tudtuk meg, hogy Bernáth Gazsi adomája ama nagy szélről, mely lefújta a zsebében levő 4 krajczárosról a kétfejű sast, uj kiadást ért a Prónay plakátokon és zászlókon, melyekről nem tudjuk miféle függetlenségi szél lefújta a báró jelzőt. Oh tehát még mindig vannak csodák ! * * * A mi esztergomi collegánktól — Aucun úrtól ezt az arany igazságot olvastuk a napokban: „Á magyar politikai phraseologia ez idő szerinti legremekebb kifejezése az, hogy „független Magyar- országot 1“ Mikor az ember hallja, egyszerre eszébe jut a Rákócziak, a Zrínyiek, Frangepánok, Nádasdiak, Kossuth Lajos és az aradi vértanuk korszaka. De Nagy Lajos és Corvin Mátyás Magyarországra is. Csak már olyan emberek is képviselnék azt a fönsóges elvet, a kik méltók arra, hogy az oltárhoz léphessenek.“ Mi is elmondhatjuk ezt s azért féltjük kerületünket az elmúlt három év ismétlődésétől. * * * mély szerelméről, végtelenül boldognak érezte magát, jegyese pedig egy forró csókkal hálálta meg boldog örömét. — Május elejére bizonyosan meggyógyulok, -— mondá ezüst hangjával akkor haza megyünk és egy hétre megüljük esküvőnket; ott hagyjuk a fővárost, kis pusztánkra megyünk lakni és ott éljük boldogan napjainkat; ugy-e úgy lesz minden? Csak ez a köhögés szűnjék meg, akkor minden jó lesz. Megjött a várva várt rózsák hónapja is görögös éghajlatával, de az a kínos köhögés csak nem maradt el. Egyre mondogatta jobbulását, de napról-napra való hervadása a kétségbeesés borúját vonta vőlegénye homlokára, mindenki bizott benne, csak ez nem tudott többé hinni. Egy szép májusi reggelen szokatlan mérvű láz fogta el a gyenge beteget, fullasztó köhögés fojtotta el szavát, nem tudott felkelni. Dél felé szűnt a láz, dél után végre jobban lett. Kényelmes karszékben az ablakhoz vitette magát, és mohón szivá magába a tengerről jövő illatos, meleg levegőt. Vőlegénye epedve várja szavát, de ő csak néz merőn szótlanul. A nap a látóhatárhoz ér, bíbor fényévei nimbuszként veszi körül a bájos fejecskét, erre felegyenesedik, mosolyogva néz körül és elhaló hangon mondja : „Készen vagyok, jöjj kedves, menjünk az esküvőre!“ Egy végsohaj, s a kiszenvedett lélek elszáll, a szép fej élettelenül hanyatlik hátra: „Sokkal szebb volt, mint életében, Szemei hervadt ibolyák, Erről tudtuk meg, hogy halott.“ És mondjátok még most is, hogy a tavasznak nincsen hervadása! Sőt magával vitte a fiatal ember szivének a tavaszát is, jól mondja Eötvös: „A szív, mely egyszer szeretett, elszegényedik!“ (Karthausi.) Soha sem nősült meg. Öröme, kedve a más világra költözött kedvesével együtt. Pontosan teljesítette hivatalát, melyben némileg enyhült bánata, azutáu ott merengett a temetőben jegyese sírja fölött bú* emlékein, mig a nap végső sugara le nem áldozott. S ez igy ment napról-napra. Mosoly soha sem jött ajkára, társaságban soha meg nem jelent, ő, ki a tánczosok vezére volt, kinek puszta megjelenése már vidámságot termett. Ifjú homlokát őszes fürtök kezdek borítani elbu8itó látmányul azoknak, kik izebb korát ismertók; niakép rózsaszínben kel fel a nap. Széthinti melegét a tájon, de ez nem ad többé életet, csak kegyelemdöfést az elfagyott virágra. Csak vissza szép tavaszi napfény, nincs itt már élet, nincs öröm: ha nem tudtad legyőzni a kegyetlen fagyot, ha elvitted legszebb reményeinket, ne jöjj kaczagni könnyeink fölött! — De nem hallgat ránk, csak mosolyog tovább, s annál hevesebben árasztja szét melegét. A szép tavaszi fény mellett lehelik ki utolsó sóhajukat a kis virágok ; gyászlepel borul a tájra, fekete szint ölt minden, és fonyadtan hull sírjába a növényzet a tavasz kezdetén, mikor még tegnap a legszebb reményeket kötöttük hozzá. íme a tavasz hervadáaa! Nem a természet rendje szabta ezt ki, mert erőszakosan történt, de ép azért fájdalmasabb is és kevésbbé lehet vigasztalódni, annál kevésbbé megnyugodni 1 így vagyunk az életben is, ott is meg van a tavaszi hervadás. Ha egy öreg ember hal meg, ki kiszabott pályáját lefutotta, bár sajnáljuk, megsiratjuk, de megnyugszunk az Ur akaratán ; de ha legszebb virágjában törik meg az élet, ha egy szép jövő semmisül meg a halál csapása alatt, akkor nincs vigaszunk sőt az ég ellen zúgolódunk! Ki nem olvasta Vörösmarty gyönyörű költeményét: „Szép Ilonkát“? Az élet tavaszának hervadá- sát szebb képben még csak képzelni sem tudom, mint e remek versezetben. Peterdi lánya, a szép Ilonka megszereti Mátyás királyt, mint vadászt; még nem tudja ennek rangját, boldog, s mindig szebben virul. De a mint meglátja ős Buda várában mint királyt, e látvány életölő fagyként éri szivét: „És ha láttál szépen nőtt virágot Elhajolni belső baj miatt, Úgy hajolt el, félvén a világot, Szép Ilonka titkos bú alatt. A rövid de gyötrő élet elfolyt, Szép Ilonka hervadt sir felé, Hervadása liliomhullás volt: Ártatlanság képe u bánaté.“
