Váczi Közlöny, 1884 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1884-06-08 / 23. szám
De hát vannak csodák ! Nézzük csak. Nem rég történt, abban az időben mikor nehány képviselőt Czegléden tejbe, vajba — akarom mondani — tojásba fürösztöttek, hogy ezen esetet olvasván egyik casinó tagunk, annyira fölháborodott, miszerint több jelenlevő előtt indigná- lódva kijelenté, miszerint a casinó inditványkönyvébe rögtön beírja hogy a tagok sorából Prónay töröltessék ki, s épen csak azon mult a dolog, hogy a casinó szolga távol lévén, az indítvány könyv el volt zárva. Ez történt nehány hó előtt és — oh csodák csodája — ezazur ott ült Prónay oldalán a bevonuláskor. Sapienti sat! * * * * Az antisemitismus jó kortes fogás a Prónaysták kezében. Váczon 101 izraelita szavazó van. Tudták ők ezt nagyon jól, s azért siettek elterjeszteni Szentkirályiról azt a hirt, hogy antisemita. Pedig hát ez kereken kimondva: nemigaz! Sajnos hogy az izraeliták lépre mentek, s azokhoz állottak, a kik közül a legtöbb antisemita kerül ki. Rádaysták ! Rádaysták ! Gondoljatok a 3 év előtti időkre! * * * , A követválasztási láz javában dühöng. Mindenfele lengeti a szél a zászlókat, csengenek a poharak s hangzik az éltetés. Csak egy benne a vigasz, hogy már csak egy hétig tart. De e rövid egy hót alatt mennyi bor fog elfogyni? mennyi fej fog beveretni? s mennyi meggyőződés lesz kapaczitálva bank-nótával? Azt szeretné tudni Figaró. Helyi hírek. «= Zászló szentelés. A váczi első általános ipartársulat zászló szentelési ünnepélye ma d. e. 11 órakor fog megtartatni a székesegyházban, mely után a felszentelt zászló ünnepélyes körmenetben fog körül hordatni. 1 órakor a Csillag vendéglőben társas ebéd, este a lőházban tánczmulatság lesz, melyre belépődíj 1 frt. — Családjegy. — 2 személyre 1 frt 80 kr. — 3 személyre 2 frt 40 kr. = Az ipar-társulat a mai zászló szentelés alkalmára zászló-anyául Reit tér Istvánná úrnőt kérte fel. = Szentkirályi Albert kerületünk ellenzéki képviselő jelöltje, az elmúlt héten tartá körútját és programmbeszédét a kerület egyes községeiben. A merre ment, minden község bandériummal és koszorúkkal fogadta őt s a választók nagy része pártjához csatlakozott. = Prónay Gábor báró a körmendi kerület független párti képviselő jelöltségétől vissza lépett, miután ott biztos kilátása volt a bukásra. Helyette S z e- csődy Kálmán földbirtokos lépett fel. = Esküvő. Rasovszky Mihály káptalan sörházi vendéglősünk, f. hó 10-én kedden d. u. 5 órakor tartja esküvőjét a székes-egyházban Bohárcsik K a r o 1 i n kisasszonynyal. = A váczi lőegylet múlt vasárnap tartotta folyó évi rendes közgyűlését. A közgyűlés főtárgyát az egylet múlt évi számadásai képezték, melyek az egylet terhes mérlegének bár lassú de folytonos javulásának ismét kétségtelen bizonyítékát mutatták. Nagy fontosságú az egyletnek azon határozata, hogy a be- iratási dijat 10 írtról 4 frt 50 krra szállította le, ezzel szemben pedig az annyi visszaélésre okot szolgált vendégjogot korlátozta és szabályozta. A beira- tási díj ezen leszállításának azon örvendetes következménye volt, hogy azonnal négy tag jelentkezett felvételre, kiket az új tagok egész sora fog követni. = STyilt kérelem. Az alsó városi fő-utcza jobb oldali háztulajdonosait, a rendező bizottság felkéri, hogy csütörtökön (Űrnapján) a délutáni órákban, midőn a körünkbe ránduló fővárosi tornászok a lő- házba zárt sorokban vonulnak le : — a házaik előtti járdát felöntöztetni szíveskedjenek. — A fővárosi tornaegyletek úrnapi kirándulása igen díszesnek Ígérkezik. A lövöldében már folynak az előkészületek a vendégek fogadására. A körünkbe térő kirándulás sorrendje a következő. — 1. Elindulás : reggeli 6 óra 30 perczkor a bécsi hajó állomásáról, 6 óra 45 perczkor a Bomba-térről és 7 órakor az ó-budai kikötőből. — 2. Megérkezés Viseg- rádra d. e. 10 órakor. — 3. Séta s a vidék szépségeinek, a visegrádi vár romjai, s Mátyás-forrás s egyéb nevezetességek megtekintése, mely alkalommal a társaság két csapatra oszlik. — 4. D. u. 1—21/2 óra között ebéd két csapatban a kiszolgáltatandó jegyeken feltüntetett időben. — 5. Elindulás Visegrádról hajón Verőcze felé. — 6. Megérkezés VerŐczére 3 J/2 órakor; innen kirándulás a Migazzi kastélyhoz. — 7. Yerőczéről elindulás Vácz felé órakor. — 8. Megérkezés Vácz r a 6 órakor, menet a lövöldébe. — 9. D. u. 6Y2 órakor tornagyakorlatok, torna- s veloczipéd-verseny a hét kápolnánál. — 10. Estve pont 8 órakor táncz- vigalom a lövölde termében czigány- zene mellett. — 11. Vissza indulás Váczról éjfélkor. 12. Megérkezés Budapestre éjjeli 2 órakor, hol a hajó Ó-Budán, a Bomba-téren s a bécsi hajó állomásán kiköt. A kirándulás tartama alatt zenekar fog közreműködni. A rendezést 40 tagból álló bizottság teljesíti. Természetes, hogy minket a programúi 8—10 pontja érdekel leginkább. Tornászaink esti 6 órakor érkeznek Vácz r a s innen a lövöldébe vonulnak, 6 óra után pedig a „hét kápolnánál“ nagy tornagyakorlatot tartanak. A lőházba a belépés 6 órától kezdve csak is belépti dij mellett lesz megengedve. A belépti dij lőegyleti rendes tagok részére személyenként 70 kr. Családjegy 1 frt 50 kr. — Nem rendes tagok számára személyenként 1 frt. — A tánczvigalom alatt a katona zenekar mellett Marczink zenekara fog közreműködni. == Gyászhlr. Zalachi Szalatsy Antal magánzó f. hó 3-án életének 84-ik évében elhunyt. = A székegcgyházbaM a Pünköst vasárnapi ünnepélyes nagymise pompáját erősen emelte az, hogy Komáromi Mariska k. a. a nemzeti színház operájának kiváló tagja fölrándult városunkba és a mise alatt egy szép Ave Máriát énekelt az ő csengő szoprán hangjával és jeles technikájával. Még egy másik fővárosi vendég is közreműködött ez alkalommal : Hermann Béla tanács-tollnok ur, a ki hatalmas és művészi kiképzésre méltó bariton hangon egy zenei régiséget, Stradellának 1667. müvét énekelte betétül. míg a hideg világ gúnyosan jegyezte meg róla, hogy — — félbolond. Több tavasz derült fel még rája, de lelke telét nem tudta többé felolvasztani egy tavasz sem. így hervadt el e két szép virágszál a természet felujulásakor, a rózsák havában, de regéjök nem egyedüli, sok tavasz regélhetne el ehhez hasonlókat, kikre oly jól illenek Eötvös szavai: „Vannak virágok, melyekből gyümölcs nem fejlődhetik, s vannak emberek, kik ha ifjúságuk eltűnt, elagganak a nélkül hogy valaha a férfiú erős érettségét elérnék!“ Elmondjam-e, nyájas olvasóm, annak a szép szőke kis lánynak a bús regéjét, kinek egy fiatal ember udvarolt, meg is kérte, s mikor az a kis lány legdrágább kincsét, mindenét adta oda: azt a jóságos kis szivét, akkor nem becsülte meg ez értékes birtokot, hanem rútul megcsalta, oda hagyta? Elmondanám részletesen, de félek, hogy vagy nagyon sajnálkozol, vagy még nagyobbat — — ásitozol rajta. Hát röviden csak úgy történt, hogy a kis lány nagy ideglázba esett, várták a halálát is, de őszre jobban lett. Ekkor felvitték a fővárosba, hogy annak zajában és látványaiban feledje baját, leljen szórakozást. A szép tavasz eljöttével ő is visszatért az édes szülői földre, hogy — — meghaljon. Alig dugta ki fejecskéjét a kis ibolya, a fák virágainak illata alig hogy szétterjedt, a gyenge kis szív elhervadt, megszűnt dobogni. Egy szive volt, azt is ellopták, szív nélkül pedig megszűnik az élet! — A fiatal ember megnősült aztán, élte világát, elfelejtette a jobb sorsra méltó hajadont s vele a világ is, de nem a természet, mert: „Gyöngéd a természet szerelme : mindig Küld valamely becses ajándékot Annak sírjába kit szeret“ s valahányszor a tavaszi szellő megjelon, elküldi sírjára a kis ibolyát, mint jeliképét az elhunyt életének és halálának. Egyetlen kocsiút vezet föl az erdővel födött hegyre, fölérve egy tisztás helyre jutunk, melyet újra hegyek vesznek körül, csak a déli oldal áll szabadon, honnan messze kilátás nyílik az alatta kigyódzó folyam hosszú, de keskeny völgyére. Komor, magas épület áll itt, daczolva századok viharával s neve: kolostor. Közepén nyúlánk torony mutat az ég felé, mint lakóinak egyetlen reményére. Körülötte kies kert terül el, melynek egyik része, a virágos kert ép a zárda déli oldalára esik. E részen, hol az északi szél nem bántja őket, laknak a szerzetesek, e vén épület lakói kikre a világ azt szokta mondani: boldogok. Vájjon azolc-e ? „Oh ne hidd azt, sok bánat lakik e falak között, melyet ti nem sejditetek a külvilágban, 3 annyi fájó szívből, mely itt menedéket keresett, azokon kívül kik künn a temetőn pihennek, talán egynek sem gyógyultak meg sebjei.“ — A szép tavaszi nap meleg sugarait löveli a kolostor déli falára, melynek egyik ablaka ép most nyílik meg. Egy ifjú szerzetes alakja jelenik meg félig abban, hogy czellája dermesztő hidegét a bájos tavasz melegével enyhítse ; kitekint a fölséges vidékre és epedve szívja magába az enyhe, balzsamos levegőt. Élte tavaszán áll még, de a szabályos halvány arczon sok keserű tapasztalás nyomai látszanak. Ugyan mi űzhette ki a külsőleg is sokat ígérő alakot az emberi társaságból, és mi indította arra, hogy azt a szép életet örömei és ékeivel eldobva itt a rideg magányban még ridegebb néhány társa körében tengesse napjait? Bizonyára azok közé tartozott, kikről ez van irva : „Szivek dobognak e földön, melyeknek vágyait a világ ki nem elégítheti : vannak emberek, kiknek lelkülete tiszta aranyként lágyabb, mint hogy a mindennapi élet súrlódásai között számtalan idegen benyomást s sértést ne kapna, vagy kiknek gyenge s mégis hajthatatlan jelleme széttörik az ellenkező erők összecsapása alatt: vannak kik gazdagabbak vagy szegényebbek, fentebb vagy alantabb állnak, mint hogy a sokasággal együtt járhatnának; és midőn ezeknek vallásunk a tőrt kivevő kezükből, megnyitó zárdáit, hogy menhelyök legyen a szerencsétleneknek is.“ — Lemondott, s az élet tavasza többé nem virít számára, lépése puszta kietlenné tette szivét. A szenvesések, a lemondás mély barázdát szántottak arczára, merengő kék szemei mint egy mély völgyből tekintenek elő. Elmélázva néz dél felé, lelki szemeivel keresi az egykori édes hont s tán egy képet, melynek látása üdve, majd kárhozata lett. Fejét baljára támasztja, inig jobb kezét ablaka vasrostélyán nyugtatja, melyben egy ibolya- csokrot tart. Most gondolataiba mélyed, majd mintha Közönségünknek bizonyára sokáig emlékében fog maradni az a mü élvezet, amelyet a két vendég föllépése szerzett. = Halálozás. K u t a s s y Ignácz tábornok és a m. kir. 2-ik honvéd-lovas-dandár parancsnoka folyó hó 6-án Budapesten elhunyt. Temetése folyó hó 8-án délután 5 órakor leend. = Duuafiirdönk már át van adva a nyilvánosságnak, s a tulajdonos Rassovszky Márton ur a közönség kényelmére nagy áldozatkészséggel oly szépen rendezte be újólag, hogy nem kételkedünk benne miszerint közösnségünk jobb idők beálltával tömeges pártolásában fogja részesíteni. Az uszoda uj kosárral van ellátva s igy a közönség biztonságáról is van kellőleg gondoskodva. Az úszómester Rassovszky Kálmán régi jó hírneve biztosíthatja az úszni tanulókat a sikerről. = A káptalan sorházat az uj vendéglős Rassovszky Mihály oly csinos freskó táj képekkel festette ki, hogy a látogató közönség egy kis műcsarnokban képzelheti magát. Ajánljuk öt közönségünk pártolásába. Irodalom. = Megtörni a közönség közönyét az irodalom iránt van hivatva a „Magyar Salon“, melyről a fővárosi sajtó egyhangúan kimondotta, hogy „páratlanul áll irodalmunkban“ s hogy irodalmunk ilyen szemlével meg nem dicsekedhetett. Magunkról részint mondhatjuk, hogy a „Magyar Salon valósággal irodalmi esemény és ha valaha, úgy most érkezett el az idő, hogy a magyar közönség bebizonyítsa, mikép képes fentartani érdeklődése által oly irodalmi vállalatot, mely a legjobb külföldi vállalatokkal is kiállván a versenyt, hivatva van olcsósága által is a külföldről importált hontalan idegen folyóiratot kiszorítani. A „Magyar Salon“ körül irodalmunk és művészetünk legkitűnőbb képviselői csoportosulnak és a 2-ik füzet valósággal pazarul van kiállítva. Tartalma oly gazdag, hogy egy egész hasábot foglalna el, ha azt egészen fel akarnék sorolni. Legyen tehát elég felemlítenünk Jókai Mór „Apja fia“ ez. uj regényét, Kiss József gyönyörű költeményét, Klapka tábornok életnézeteit, egy főur elbeszélését a trónörökösről, Beniczki-Bajza Lenke kitűnő elbeszélését: „A nők hatalma,“ P. Szathmáry Károly aesthetikai polémiáját;, Borostyám Nándor idegfeszitő regényét, melynek czime „Utazás a Duna jegén,“ Kürthy kedves csevegését Blaha Lujzánál tett látogatásáról, Hevesi József és Torkos László szép verseit, Fekete József érdekes reminiscentiát, Marczali Henrik kitűnő történelmi dolgozatát sth. és azt a tömérdek szebbnél-szebb eredeti képeket (számra nézve vagy 35-öt), melyek pazarul díszítik e gyönyörű vállalatot. A kiadó-szerkesztők, kik tömérdek áldozatot hoznak az irodalomnak, megérdemlik, hogy a közönség is pártolja nagyszabású vállalatukat. A „Magyar Salon“ előfizetési ára negyed évre 1 frt 75 kr. félévre 3 frt 50 kr. Szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest, VIII. kér. kerepesi-ut 13. sz. — Hisz- szük, hogy olvasóink közül tömegesen fogják támogatni e kitűnő irodalmi szemlét. Szerkesztői üzenet. = Annak a bizonyos névtelen 48-asnak. Undor fogta el lelkünket, mikor az ön piszkos névtelen levelét olvastuk. Fájdalom hogy ilyen emberek küzdenek s ily nemtelen fegyverekkel ama zászló alatt, melyre a legdicsőbb jelige : az 184S. van felirva. Ha ön támadni akar, tegye azt nyilt sisakkal, hogy megfelelhessünk önnek, nem pedig a névtelenség álarcza mögé bújva. A gyávák mindig hátulról támadják meg áldozatukat. Fogadja megvetésünket. Felelős szerkesztő s kiadó tulajdonos : !fj. VARÁZSÉJI GUSZTÁV. beszélne valakivel: hol elmosolyodik, hol keserűség vonul arczán végig, majd fájdalmasan felsóhajt, egy nagy köny gördül végig beesett arczán, s az ibolyacsokrot messze kihajítva búsan mondja: Már késő, minden késő! — Beteszi ablakát, s az ifjú alakja a kolostor homályában vész el. így évődik, hervad e lak beljében, míg künn minden éled, üdül. Meddig tart ez ? Erős természete vagy kibírja e természet-ellenes életet s akkor olyan lesz, mint egy kiégett vulkán, „Mint a bef. gyott tó, nyugodt az arcza, Nincs szél a világon a mi felzavarja.“ vagy mellbetegségbe esik, s egy szép márcziusi vagy májusi nap megszánja, s elszólitja oda, hol oly nyugodt és csendes lesz mint azok, kik életöket a legnagyobb boldogságban és zajban töltötték. * * * íme, türelmes olvasóm? az életből ellesett egykét képben rajzoltam eléd a tavasz hervadását, szemlélheted, hogy annak a bájos langyos tavasznak is van nem csak éltető, de halálthozó lehe ! És még hány ily képet lehetne festeni ezernyi változataival, de elég ebből! Járd csak be a temető csendes kertjét, olvasd a feliratokból az életkorokat s a halálozási hónapokat, meg fogsz győződni, hogy azok a 17—28 évesig elhervadt virágok a tavasz áldozatai. Mi szeretjük a virágot, s a tavasz első virága alig pillantotta meg a napvilágot, már sietünk leszakítani és keblünkre tűzni. Ezt viszonozza a tavasz halála. Ő is virágot kíván, s kiválasztja gyakran a legszebbet, a legifjabbat hogy hervadt bimbójával temetőjét ékesítse ! Az én szivem virágait, örömeit is tavaszuk kezdetén tarolta le és fagyasztotta meg a rideg élet; azért szeretem s azóta a hervadás költészetét! Most is mig künn a szép természet mindenfelé növeli bájait, mindenfelé vigság, öröm zaja tölti be a léget, és mindenbe uj életet önt, addig: „Csak nekem itt egyedül, oh 1 csak nekem árva szegények, A bús aggodalom szivem epesztve öli. Hervadozik képem kikelet természete ellen: Elfogyok, ujulást nem vészén életerőm.
