Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-10-05 / 76. szám
Huszonhetedül évfolyam 76. szám, Vác, 1913. oKtóber 5. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 30 fillér. T«lefon-szátn 17. Október 6. Tisztelt Polgártársak! Hazafiúi kötelességünkhöz híven 1849. október hatodikénak évfordulóját, a felejthetetlen aradi vértanúk emlékezetének szent napját ezidén is megünnepeljük ! Ünnepeljünk a múlt hagyományaihoz híven, a leikeinkben és a történelmünkben örökké élő hős mártírok érdemeikhez: életükhöz, halálukhoz méltóan! Változhat az idő jártával az életfelfogás, más lehet századról-századra a világnézet, de nem változhat meg -az ősök emléke iránt tartozó kegyeletérzés. Különbözhetünk egymástól politikai nézetekben, elválaszthat egymástól az egyéni vélemény, ebben az egyben egyek legyünk. Ez fűzze össze Attila rokonait, Árpád ivadékait: Ápoljuk nemzeti hagyományainkat! Magyart magyartól ebben ne válasszon el semmi! Ha semmi más, de ez kössön össze mindenkor! Ez legyen mindenkor legfőbb erősségünk, bevehetetlen várunk. Álljon ez, mint Sión orma! S ha oly erősek nem tudunk lenni, hogy új nemzeti örömünnepeket támasszunk, legalább ne legyünk annyira gyengék, hogy a meglevőket apasztani engedjük! Október hatodika nemzeti ünnepünk. Valamikor gyászünnep volt. Ma a honfiúi kegyeletérzés, a hazaszeretet és a szent emlékezés örömünnepe. Örüljünk, hogy voltak őseink, a kik másért is, mint magukért, a kik még — de rég volt! — hazájukért is éltek, a kik a hazáért, a hazánkért semmi áldozatot sem kíméltek. Nem! Még az emberileg legnagyobbnak értékeltet sem : a saját életüket. Ezért is legyen dicső emlékezetük! Mi azért fogtunk össze egyesült erővel, hogy e dicsők emléke a mi szivünkben se, Vác városában se homályosuljon. Ne feledkezzék meg senki sem hétfőn az aradi tizenháromról! És pedig kiki a maga módja szerint ünnepeljen! Hiszen mindenütt megteheti! Akár a templomban, akár otthon, még a műhelyében is. Akárhol teszi is, a Magyarok Istenének tetsző dolgot művel. Hogy mégis a múlthoz hasonlóan együttesen is kifejezzük hódolatunkat: október hó 6-án, hétfőn délután hat órakor a Kúria szálló e célra díjtalanul átengedett nagytermében emlékünnepélyt rendezünk az aradi 13 vértanú emlékezetére. Hogy ez az ünnepély az ünnepeitekhez méltó legyen : rajtatok áll, Polgártársak! Jertek el minél számosabban, legyen most is szűk a Kúria nagyterme! (Itt következik huszonkilenc váci egyesület aláírása.) Ve A hétfő esti ünnepély műsorát itt közöljük: 1. Megnyitó beszéd, mondja Borbély Sándor. 2. Himnusz, énekli a Polgári Dalkör. 3. Rajzó Sári szavallata. 4. Kállay Ubul orsz. képviselő ünnepi beszéde. 5. Isten álld meg . . . énekli a Váci Dal- egyesület. 6. Dornbay Mihály szavallata. 7. Szózat, énekli a Váci Dalegyesület. A vidék ünneplésében nagyszabásúnak ígérkezik az alagi. Ennek meghívóját megkaptuk, mely igy szól : Alag község közönsége október 6-ikának szomorú évfordulója alkalmából október hatodikán kegyeleíes gyászünnepélyt rendez az alábbi sorrend szerint: I. Istentisztelet a helybeli rk. kápolnában délelőtt 10 órakor. II. Gyászünnepély a községházán délelőtt 11 órakor: 1. Himnusz. 2. Megnyitó, tartja Hajnal Jenő jegyző. 3. Október 6., szavalja AAatauschek Anna. 4. Ünnepi beszéd, tartja Jakubovits Sándor lelkész. 5. Apa fiaihoz, szavalja Brecska János. 6. Szózat. Kedves Polgártársak! Jelenjetek meg minél számosabban, hogy az aradi vértanúk szent emlékét méltó fénynyel és ke- gyeletes megemlékezéssel ünnepelhessük. 1.200.000korona hadisarc. (Milliós pór két szomszéd község közt.) Ritka viszály ütött ki két, nemrég még egymáshoz tartozó község: Rákospalota és Pestújhely között. Ma még csak vitáznak, de, mert egyik sem enged, nincs kétség benne, hogy legközelebb már ügyvédek veszik át a szerepet és a bíróságok fognak — minden bizonnyal évtizedeken át — foglalkozni a bonyolult üggyel. Pestújhely gondviselői nem kisebb dolgot kívánnak ugyanis Rákospalotától, minthogy az nekik — a kassa Skonto engedményét sem adva meg neki — 1.200.000 koronát fizessen. A jogcím tekintetében még nincsenek ugyan tisztában egészen, de az mit sem jelent, a fő az, hogy Rákospalota község kötélnek álljon s az általuk kívánt összeget kifizesse. Azaz, hogy mégis — volna valamelyes jogcímük is. Az t. i., hogy Rákospalota község anno dacumál, a mikor a volt Szé- chényi-telep parcellázását megkezdte, oly Ígéretet tett volna a megyével szemben, hogy a felparcellázott terület mindennel — a mi csak egy modern község fiziogno- miájához illik — el lesz látva. Minthogy pedig Rákospalota mindaddig, a mig a mostani Pestújhely „Széchényi-telep“ cimén Rákospalotához tartozott, a község kista- firozása tekintetében mit sem tett s igA ezt a munkát most már Pestújhely maga kénytelen elvégezni, kívánja, hogy a kicsi- nositási munka költségeit — a melyeket ő 1.200.000 koronában számit fel — Rákospalota község kifizesse, illetve ennek megfelelő törzsvagyont neki átengedjen. Hogy ennek a kívánságnak Rákospalota község nem siet elegei tenni, magától értetődik s épp ez okból az ügy most hivatalos eljárás alatt áll — t. i. az úgynevezett békéltetési eljárás van folyamatban — a mely eljárás azonban előreláthatólag sikerre nem fog vezetni s igy a kérdés eldöntése a rendes bíróság elé fog te- reltetni. A művész lelke. (Felolvastatott a váci kát. líceumban.) Irta : Dr. Kisparti János. 4. Más módon szól hozzánk a költő, másképen a zenész. Annál a költeményen vé- gigrezgő érzés, ennél a dallam hat reánk s ennek a hatásnak a felfogása vezet a művész megismeréséhez. A festőnél a látvány, a színek hatásának a megérzése érezteti vetünk a művész lelkét. Hivaíkoz- hatnám itt épen Mednyánszky Lászlónak eléggé közismert képére a „virágzó fák“ címűre. Temető szélén néhány virágzó fát és bokrot ábrázol a festmény. A fák körül fű, a fűben iít-ott egy-egy korhadt fakereszt. Olyan jelenség, a mely sokféle reflexiót kelthet egy íróban, sokféle emléket szólaltathat meg egy költőben. A festő azonban nem akar irodalmat adni, hanem amit lát, azt átérző leikével úgy akarja iáttatni. Mindezekben a példákban a különböző művészetek területeiről vett tényeket láttunk, a melyek mögött megtaláltuk azt az alkotó művészt, a ki a való világ tényeit saját leikén átszűrve olyan világot alakit, a melyben gyönyörködtünk, a melyben lelkünk megnemesedik. Már most mi az, ami gyönyörűséget szerez nekünk? Végső fogalmazásban: mi tetszik nekünk a művészetekben? Felelhetnénk erre a kérdésre semmit mondó akadémikus módon olyanképen, hogy szétválasztjuk a műalkotás formáját és tartalmát s azt mondanék, hogy a forma és tartalom harmóniája az, ami bennünket gyönyörködtet. Ez meglehetősen elterjedt és tetszetős frázis a dolgok mélyére nem látók előtt. Más feleletet keresünk, a mi uj irányba tereli vizsgálódásunkat. Az a mozgalmasság, a mi a költemény ritmusaiban, a zene dallamaiban megvan, megvan minden más művészi alkotásban a legegyszerűbb rajztól a monumentális festészet legremekebb alkotásáig. És ez a mozgalmasság az élet mozgalmassága. Mindennek a matrokozmosz és a mikrokozmosz minden jelenségének életre kell kelni a művész teremtő képzeletében. Bármiről énekeljen a költő, bizonyos csaló
