Váci Hirlap, 1913 (27. évfolyam, 1-99. szám)
1913-10-05 / 76. szám
2 VÄCI HÍRLAP dással tesszük le versét, ha nem érezzük abban azt az ihletet, a mely az alkotás pillanatában valóságos, de szunnyadó er- zeményének adott életet. Megrendelésre készült versek legfeljebb a megrendelőnek tetszenek a kialkudott honorarium kifizetéséig, az olvasó közönség a többé-kevésbbé gyakorlott mesterember kisebb-nagyobb ügyességét esetleg méltányolja az ilyen úgynevezett költőben, de a művészet palástjának prózai sivárságának és visszataszító érdekeinek fedezésére szolgáló forgatását elítéli. Miért? Mert ilyen verseze- tek elolvasása után érzi, hogy a szóvirágos kifejezések nem átélt, csak ráerőszakolt érzések kívülről csillogó ruhái, a csengőbongó rímek és ritmusok egy belső ürességnek kongásai. A költőművész alkotásában életet elevenséget keresünk, a mely valóságos élet, valóságos elevenség, a melytől a mi lelkünk is gazdagabbá, elevenebbé lesz, a melynek ereje, ritmusa tovább cseng a mi lelkűnkben is, mint a zenei költő élményének dallamai. A képzőművészetek terén ugyanezt látjuk. A képzőművészetek egész fejlődését áttekintjük ebből az agy gondolatból. Az építő, a szobrász, a festő kifejez. Ne legyen fölösleges vonal, ne legyen érthetetlen szín, hanem minden, a legkisebb vonaltól, a legnagyobb ecsethúzásig kifejezzen valamit, valamit, amiről azt mondjuk: ez él és amiről érezzük, hogy éltet. Ez az élet az, a mi nekünk a művészi alkotásokon tetszik, a mi felemel, ami a mi lelkünket gazdagabbá teszi. De milyen élet? De milyen valóság? (Folytatjuk.) Hírek. Hogyan került Meugebauer Sándor Budapestre? A szerencsétlen koraérett Neugebauer Frigyes koporsója mellett váratlanul megjelent a boldogtalan apa, Neugebauer Sándor és minden fájdalommal lelkében kisérte szemeiényét a rideg sirüreghez. Azok a kevecen, kik a szomorú aktusnál Vácról megjelentek, nem akartak szemüknek hinni: hogyan kerül a váci Ko'brak-gyár volt igazgatója Magyarországra, Budapestre, az egyszerű koporsó mellé, mikor mindenki ezer és ezer mértföldre, a délafrikai Transvaalban hitte? Ezeket tudtuk meg: Neugebauert, midőn Vácról búcsú nélkül menekült, Londonba utazott. Innen adott először életjelt magáról hónapok múltán éppen fiának irt levelében, hogy már útban is van Délafrika felé — új életet kezdeni. El volt tökélve rá, de a sors máskép akarta. Valósággal nélkülözött Transvaalban az egykor hatalmas gyárigazgaíó, ki még nem régen százak jó és rossz sorsát tartotta kezei között, most még munkát sem kapott, nem hogy az új élet, a boldogulás alapját megvethette, de hogy betevő falatját megkereshette volna. A vigasztalan jövő állott előtte, londoni tanácsadói az angol gyarmaton cserbehagyták, elhatározta, hogy visszatér Európába. Másfél hónapja érkezett vissza és Swaicban telepedett le. Egyetlen ember, kivel levelezett, Mariin " Gufteníag, a bécsi Kobrak-telep tulajdonosa volt, ki a váci gyár összeomlása óta szintén csődbe került. Eű a rokona értesítette rendesen, hogy hogyan megy tönkre a nagy vagyon, a Kobrak-gyár, az öreg i Kobráké, nagybátyjáé, az ő spekulációi következtében. Ő tudatta vele, hogy a magyar hivatalos lapban szólította fel a bíróság, hogy záros határidő alatt jelentkezzék, mert különben ügygondnokot neveznek ki képviseletére. Erre Neugebauer Bécsben termett, utasítására Gulfentag Márton Budapestre utazott tudakozódni, vájjon feltétlenül szükséges-e a volt gyárigazgató megjelenése ott, a hol nemcsak hatalmas úr, de a pénzvilágnak egyik tekintélyes és szavával súlyt adó képviselője volt alig egy év előtt. Szivszorongva várta Bécs egyik kis szállójában a távirati értesítést és jött a kegyetlen tudósítás: egyetlen fia, mindene, a kiért gazdag akart lenni és szazakat tett koldussá, a kiért most szegényen élni akart, öngyilkos lett! A legelső vonalra jegyet váltott (a bécs—brukk —budapesti vonalon kerülte el, hogy Vácot láthassa) és megérkezett éppen a — temetésre. Az egyik temetés megvolt nélküle. A neki fájdalmasabbat, a másodikat kellett látnia. Mikor aztán letörölte könnyeit, jelentkezeti Horváth Elemér csődtömeggondnoknál, hogy gyászának letelte után, nyolc nap múlva rendelkezésére áll . . . A tragédiát tragikusabbá teszi, hogy éppen egy éve, múlt év október elején kezdődött meg Neugebauer Sándor igazgató eltűnésével a váci Kobrak-gyár összeomlása, melyet a legerősebb magyar vállalatoknak hittek, hiszen nagy haszonra dolgozott, de Neugebauer szerencsétlen spekulációi és a nagybankok irigy vetélkedései a csődbe kergettek. Szent a meggyőződés a magyar iíereskedő világban,- hogyha Neugebauer nem a saját feje után indul és nem menekül, áldozatokkal bár, ue az ő páratlanul energikus munkájával és felvilágosításaival az ország első gyártelepe, melynek megmentésére a kereskedelmi miniszter is ekszponálta magát, ma életképesen tovább dolgozik, százaknak, ezreknek ad megélhetést. Ám eltűnt és nyomában összeomlott az európai hírű gyár, utána mentek a csendes, munkás Kobrák Mór milliói, utána el a sok száz munkás kenyere, ártatlan gyermekek betevő falatja és végül Neugebauer Sándor minden boldogsága, egyetlen reménysége: a fia. Ezren siratják a váci Kobrak-gyár összeomlását, de egyetlen egy ember — nagyon! — Egy lelKipásztor püspöKKé szentelése. A székesegyház zúgó harangszava közt, ünneplők százai előtt ma délelőtt szenteli püspökké Csáky Károly gr. megyés püspökünk Gossmann Ferenc pápai pre- látusl a nagytemplomban. Alig negyven- három éves korában éri a ritka kitüntetés a főpásztor kedvelt udvari papját, a kinek a kitüntetése minden más nemes tulajdonsága mellett akkor lesz érthető, ha a legszebb jelzőt, mit egy katolikus pap kaphat, mondjuk el róla : igazi lelkipásztornak jutott, hogy a lelkek vezére lett. Húsz évvel ezelőtt szentelte a néhai Schuszler püspök pappá s a két évtized alatt, mely bár majdnem teljesen a püspöki udvarban telt el, megtalálta a módját és az alkalmat, hogy ne csak működjék, de ki is tűnjék a lelkipásztorkodás terén. A főpásztori kegy mellett ezzel az igazi jellemvonásával futotta meg gyönyörű karriérjét. A grófpüspök e vcztetfc jkimirt titkárát kanonokká,apáttá, szerezte meg a prelátusságot s lesz ma kasztóriai felszentelt püspök, mert tizenhárom év alatt megtanulta ismerni, hogy a lelkek vezetésében méltó segédtársat emel maga mellé. Jung János a magában is tiszteletet parancsoló 72 esztendejével megkapta minden elismerésre is méltó munkálkodásáért főpásztora köszönetét és felmentését, most jön a fiatal lelki vezér, kinek felszentelésén közreműködik a nemrégen még kanonok-társa: Balás Lajos rozsnyói püspök. A királynévnapi ebédet is, melyet a grófpüspök adni szokott, a rózsafűzér-vasárnap tartandó püspökszen- telési napra halasztották, A grófi asztalnak ma körülbelül ötven vendége lesz, nemcsak az egyházi s világi hivatalok fejei, mint már ilyenkor szokás, de azok is, kik az uj segédpüspökhöz közel állanak. Gossmann püspök felszentelésével elhagyja a püspöki aulát, a székesegyháziéi’ és Bá- thori-utca sarkán levő kanonoki házat, melyet teljesen renováltak, foglalja el, hogy nemes, áldásos munkálkodását ne csak Vácra, de az egész nagy egyházmegyére kiterjeszthesse. — A váci vörösKereszt nem ün= népéi. Harminc egyesülete van ennek a kis városnak s az utcasarkokon, üzletek kirakataiban kitett gyászkeretes felhíváson, mely Vác város közönségét vallás, rang és korkülömbség nélkül október hatodiká- nak egy szívvel, lélekkel való megünneplésére hivja fel, csupán csak huszonkilenc egyleí nevében kérik a kegyeletadókat. Ott van betűsorban a Chevra Kadisától le a Váci Sporíegyesületig mindegyik’, csupán a váci Vöröskeresztegyesület hiányzik. Ennek pedig ez a története: Az ünneplést rendező Bárdos városi tanácsost megszólítja Höri Péter dr. a vöröskereszt váci fiókjának elnöke: — A meghívót megkaptuk október hatodikára, de természetesen a vöröskereszt nem ünnepel . . . Mit tehetett a tanácsos ? Falragaszokról kihúzta a harmincadik egyesület nevét, a vöröskeresztét és a világ forog tovább. De nem eddig van! Miért nem ünnepel „természetesen“ a váci vöröskereszt ? Hörl dr. elnök vélekedése szerint valószínűleg azért, mert istenbizonvnemtudom- hogyhivják Főherceg Ér védősködik fölötte és megbántaná szent személyét, ha az egyesület váci fiókintézményét az október hatodiki ünnepélybe, már csupán a harmónia kedvéért is, bekapcsolná. Tudni illik, illetve illik tudni s tudja is mindenki, csak Hörl elnök úr nem, hogy október hatodika nem politika, hanem abból a szent érzésből fakad, hogy minden nemzet becsüli a múltját, tiszteli őseit. Annyira nem politika, hogy az uralkodó közel negyven éve a nemzet koronázási ajándékát éppen a szabadsághősök segítségére ajánlotta fel s csak akkor lesz politikává, ha az együttes érzésből egy hiperlojális ember ugrik F.i és nemesebb, fenköltebb érzésűnek kínálkozik felfelé, mint városában lakó ezrek mindegyike. Szomorú lenne, ha a vöröskereszi váci tagjai Hörl dr, elnök gondolkodását magukévá tennék! De egészen biztosak vagyunk benne, hogy egyetlen egy sincs, a ki az ünnepel megtagadná, mert magyar érzésük mellett jól tudják, hogy éppen Hörl elnökkel ellenkező nézeten állóktól várják szegényeik segítségét télviz idején. Tetézi tehát, hogy
