Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-09-30 / 40. szám
. j II. ÉVFOLYAM. 40. szám. VÁCZ, 1888. SZEPTEMBER 30. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési ára: helyben házhoz hordát ássál, vagy a vidékre postán való elküldéssel egész évre ........................................ 0 frt — kr. fél évre ............................................ .. ;$ » » negyed évre ....................................... 1 » 50 » Egyes szám ára 10 kr. — Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Vácz, Duna-sor 5S7. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bér mentetten levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések: sora ([négy hasábos garmond sor) Nyilt-tór: sora ISO k Bélyeg- illeték : minden beigtatásnál ..................... A nyugta-bélyeg külön fizetendő. Előfizetési felhívás! Mindazokat, kiknek a f 111 It Ii A I»*4-ra szóló előfizetése f. hó 7 végével lejár, tisztelettel felkérjük, ű hogy előfizetéseiket hova-elöbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lapok 8 szétküldése fenakadjon. A „Váczi Hirlap“-ra előfizethetni a a szerkesztőnél, a lap-ki hordón ál (ez rí utóbbinál a nyugtatvány azonnali ki- a szolgáltatása mellett) és postán való r utalványozás utján. Előfizetési ár: egy évre ... fi frt — kr. fél évre ... 3 frt — kr. egy negyed évre 1 frt 50 kr. Dr. Csernyi János s. 1c., felelős szerkesztő és l iptulajdonos Gyermek-óvó intézet. Általános a panasz, hogy fajunk lassan, igen lassan szaporodik, ami annál feltűnőbb, hogy a gyermek születések arányszámai jóval meghaladják más nemzetek hasonló arányszámait. E visz- szás eredménynek egyedüli okát statis- tikusaink abban találják, hogy fajunknál a gyermekhalandóság arányszámai nagyban felülmúlják Európa legtöbb népénél megállapított arányszámokat. Minthogy pedig a gyermek halandóság a vidék földműveléssel foglalkozó edzettebb népénél aránylag nagyobb, mint a nagyobb városoknak iparral és kereskedéssel foglalkozó többé-kevésbé elpuhultabb lakosságánál: mi sem bizonyosaid, mint az, hogy a testi épséget s az egészséget folyton koczkán tartó felügyelet-nélküliség, — ami leginkább földműveléssel foglalkozó népünknél mindennapos, — és a hiányos táplálkozás megölője legnagyobb részt népünk gyermekeinek. E baj orvoslása lenne feladata a kis- dedovó intézeteknek, melyekben azon gyermekek részesülnének anyai gondozás helyett a társadalom gondos felügyeletében és megfelelő táplálékban, kiknek szülei foglalkozásuk természeténél fogva nem képesek őket a szükségesekkel ellátni. Városunkban a jótékonyczélu n’őegy- let által létesített és fentartott »óvó d a« nem e czélnak szolgál. Ebben nem a szülői gondozás nélkül hagyott szegényebb sorsú gyermekek nyernek menedéket, hanem a rendesen több cselédet tartó tehetősebb családok kisdedei részesülnek szórakozásban és tanításban. Ebben a napi gondozás hivatalos órája reggel oly későn kezdődik, .hogy addig a legszegényebb nép munka nélkül nem lehet s este oly korán végződik, hogy akkor munkáját félben nem hagyhatja, napközben pedig megszakad s huzamos!) ideig szünetel, mikor a nép a mezőn dolgozik. Ebben nem kapnak a beadott gyermekek táplálékot egész napon át, kivéve azon süteményt vagy.gyümölcsöű melyet kosaraikban ozsonnára cseléd visz utánuk. Nem ezen gyermekek nélkülözik leginkább a szülői felügyeletet s a rendes megfelelő táplálékot. Nem ezen gyermekek szülei szorulnak leginkább a társadalom segélyére, támogatására. Nem is ezen gyermekek között pusziit legkegyet- lenebbül a minden élet vége, a kérlcl- hellen halál. Ezen »óvodádnak is meg van a maga czélja. Jótékony munkáját ennek is kiséri áldásos siker. Kényelmi, részben közművelődési igények kielégítésére jó szolgálatot lesz az egyes tehetősebb családoknak; de nem égetőn szükséges, nem nélkülözhettem Olyan kevesebb kényelemmel, kevesebb költséggel berendezett, intézetekre lenne népünknek szüksége, hová a legszegényebb munkás nép kora reggel beadhatná emlőtől elválasztott gyermekeit, hol azok nehány krajezárért felügyeleten felül a nép életmódjának megfelelő meleg étellel is el láttatnának késő estig, mig szüleik fárasztó napi munkájukból hazatérnek. A város azon részében s általán olt kellene ily intézetnek lennie, ahol a. munkásnép lakik, nem benn a város közepén távol a szegét}y n<'n kunyhóitól: mert a munkásnépnek se reggel se este nincs ideje arra, hogy gyermekeiért messzire járkáljon. Ily intézet felállításának eszméjét penÄ „Yáczi Hírlap“ íárczája. Egy vég elfeledett történet. Ez a haragvó Isten. Egyik villámot a ci másik után szórja, hogy megreszkessen 9 élő és élettelent. Korom sötét éjszaka d borítja az eget, mely a rémes fényben 0 czikázó villámok által pillanatra megvilágítva borzasztó képet nyújt. Majd egy 1 rettenetes dördülés rázkódtatja meg a / vén föld minden parányát. Az erdei vad rémes félelemmel száguld 3 egyik helyről a másikra és a fészkéből I kiriasztott madársereg sikoltva repked s az erdő fái között. Az ég csatornái öntik a vizet, mely vad zúgással nyargal az utakon, zúzva ragadva mi útjába esik. A föld gyomrából tompa moraj tör ) elő, hogy inog belé maga a föld is. És a lélek harang kongása a toronyban t nem a nép babonás hite, mely a vészes felhők szét oszlása, elzavarása miatt } szólal meg. Intés az számodra gőgös úr: térj az Istenhez, némuljon el a szitok ajkadon és imádkozzál 1 — Gyáva sereg mit reszketsz mint gyermek a fenyitő veszsző előtt? a vihar elvonul és az elemek harcza megszűnik. És szolga jön, szolga megy menteni, a menthetőt; végrehajtani a gőgös parancsol a hol lehet. — Uram a hegyi patak a kapu előtt; a majort, a gazdasági épületeket megmenteni nem lehet, mentsük meg legalább a kastélyt a pusztulástól. A patak a kapu előtt? — Nincs-e hát ember, ki parancsom toljesitse? Kapa, ásó, miért nem forog keI Hinviátok be a kapukat földdel úgy hogy azokon az Isten maga se jöhessen keresztül. — Isten ujja ez Uram ellene nincs védelem. Nem emlékszik ilyen veszdelemre a falu legvénebbje sem. Imádkozzunk, hogy az úr távolitsa el a veszedelmet bűnös fejünkről! Nyomorult dolgatlan léha had! munka helyett imádsággal akarod bőröd menteni? Isten úját látod, midőn gyáva lelked megremeg? — Uram! veszve minden, vonulj biztosabb helyre, keress menedéket kastélyod magasabban álló részében: a vizár áttöré a kapukat. És újra szolga jön, szétdult arczán a kétségbe esés, bizonytalan tétovázó sze meiben a rémület. — Uram! hagyd el a kastélyt, vonulj a szomszéd kastélyba az biztos helyen a dombon áll; még a kerti ösvény szabad, melyen oda eljuthatsz. — Eszedre térj gyáva lélek! nehogy ocsmány száddal még egyszer a szomszédot emliteni merd. — Kastélyom falát biztosnak tudom, s egyátalán nem tartok tőle, hogy e pocsolya mint ürgét öntsön ki belőle. És a lélek harang még folyton kong intve az embereket, hogy vigyázzanak és imádkozzanak, mert a haragvó Isten ujja közel van hozzájuk. A veszély perczről perezre nőtt, az égbolton a vészterhes felhők nemhogy oszlottak volna, hanem mind inkább tömörültek. Az ár a gőgös kastély ablakain rontott be, pusztulásnak téve ki minden élő- és élettelent. — Uram, hagyd el a kastélyt, mig a kerti ösvény átgázolható a szomszéd kastélyig. . . . A választ nem hallá meg a hü cseléd, mert a villám czikázó fényébe a gőgös ,úr kezében tartott fegyvercsővének lángja az ég dörgő morajába, annak fegyver dörgése vegyült, hogy kioltsa a vakmerő életét, ki urát tilalma ellenére figyelmeztetni meré a szomszéd kastélyra. — Hah nyomorult szolga lélek! térj hát nyomorult Istendehez, de soha a vakmerő gondolatra ne jöjj, hogy előttem a gyűlölt Sziklay fészket emlitsd; előbb rombolom le az eget . . . És az ég megrendült, a föld megingott a perezben, hogy az Isten káromló aja- kát elnémitá a villám pattogása, mely a kastély bal szárnyába csapott.-És az átalános rémület közepette, mint az ég angyala szelíd, esdő tekintettel, összekulcsolt kezekkel jelent meg Irén atyja előtt, hogy őt a legnagyobb veszedelemre figyelmeztesse, hogy őt a biztos megsemmisüléstől megmentse. Atyám! mindenre mi előtted szent, mindenre kérlek, esdem: hagyjuk el a lakot, melyben élted perezre sem biztos már. — Irén te itt? Ki engedé meg, hogy lakosztályod elhagyd? Avagy te is ellenkezni, daczolni kívánsz velem. — Oh könyörülj atyám, de menekülnöm kell, tekints oda a kastély ég. — Mit mondasz? Kastélyom ég? És a gőgös kastély perez alatt a zuhogó zápor daczára rémesen vilagita be a messze vidéket, lángja az égig látszék nyúlni, mely sötét felhőivel terült el felette. Menekülni és nem menteni igyekezett mindenki, ki még a veszedelem helyen eddig meg maradt. _ Inkább ez égő romok temessenek el, minthogy a Sziklayak fészke oltalmat keresni lásson. — Atyám a veszély perczről peezre nő, meneküljünk, ki tudja a jövő perezben nem lesz-e menekülésünk lehetetlen? _ És merre gondolsz menedéket gyermekem ? — A kerten az ár még átgázolható, meneküljünk atyám! — Sziklay Tibor gyengéden ölelő karjai közé nemde ? — Tudd meg tehát utolsó elhatározásom. Itt veszni ez égő romokban édesebb nekem, mint nyomorultan oltalomért esedezni egy Sziklay előtt; és hogy még az esetre is biztosítsam magam, ha nyo-' morult éltem a halál küzdelemben gyáván megadásra gondolna: itt e kulcsot, mely. elzárja előlem a menekülést, szemed láttára a rohanó árba vetem. — És most drága gyermekem, ha tetszik imádkozva várhatod mig utolsó órád üt; nekem vigasztalásom, hogy bizton tudom, miszerint a Sziklayaknak megbocsátani nem tudott az utolsó h e- nyéri sem. Az erős füst roham, mely a nyitott ablakon- becsapódott elhallgatásra kény- szerité Fenyérit; miközben Irén segély kiáltása kihallatszott a zúgó ár morajából, mely már itt is az ablakot érte el. Az utolsó segély kiáltás hangzott el Irén ajkáról: azután fuldokolva rogyott atyja mellé, ki minden életjel nélkül feküdt a földön. Az erős fejsze csapások, mélyek az I elzárt ajtót rövid perez alatt forgácsokra tépték, már- nem hallatszottak el a segélyért kiáltó füleihez. Eszméletlenül terült el a két szerencsétlen a szoba pa dozatán: a gőgös szellemet elnémitá a fojtó füst; a szerető lélek dobbanása elhalt az utolsó segély kiáltással. — Gyorsan a szabadba vele hü szoU gám; a leányt bizzad reám, — hangzik a vészperezében egy férfi parancs szava — ez angyal csak karjaimban van biztos helyen. — Előre ! csak itt a fák közelében haladj, az árvíz itt gázolható veszély nélkül. ^ * Az aradi vértanuk lelki nyugalmáért szombaton azaz folyó évi október hó 6-án, a felső plébánia egyházában, ünnepélyes gyász-istentisztelet tartatik, miről a tekintetes hatóságok, testületek, egyletek és a t. ez. közönség tisztelettel értesittetnek. Az 1848—49-iki honvédek.
