Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz

/ Budapest., 1908. vasarnap, hiárézlüs n- FAGYAKORSZAG 3 vessen. Hadd elmélkedjenek a horváti urak afelett, hogy akarnak-e Magyarországgal egyetértő békés politikát követni, vagy pedig haladnak tovább az ő kalandos utaikon. A hor- vát kormányzás törvényes eszközökkel tovább fog vitetni, ha autonóm országgyűlésük mű­ködését a horvátok megbénítják, az csak ne­kik válhatik kárukra« * Andrássy jó keményen beszélt ma a nem­zetközi szoczialista urak dolgairól. A Weltner Jakabék által felheczczelt társaság az utczán próbál most garázdálkodni. Eleinte Lengyel Zoltánoknak kölcsönöztek néhány embert, hogy velük valami kis lármát csapjanak. Teg­nap már azután a maguk szakállára dolgoztak, az utczán revolverből lövöldöztek és ordítoz­tak. Néhány szoczialista «egyetemi hallgató», sok inas és mesterlegény rukkolt ki és tün­tetett az általános választói jog mellett, mi­után egy hónap múlva a javaslat már úgyis be lesz terjesztve. Lehetséges, hogy Kristóf- fynak, a bandatagnak megjelenése összefügg ezekkel a tüntetésekkel. Annakelőtte is együt­tesen dolgoztak, nem lehetetlen, hogy most is ugyanígy történik a dolog. Andrássy eré­lyes hangon ígérte, hogy véget vet minden ilyen mondva csinált erőszakoskodásnak. Ha másképp nem megy, kész az összes szak- szervezeteket feloszlatni, Azt hisz- szük, erre nem kell, hogy a sor rákerüljön. — Most, hogy az osztrák körök is fenyegetődz- nek a katonai dolgok miatt és ki akarják zsa­rolni a tiszti fizetést, azt hiszik, nem árt egy kis ráijesztés itt a magyar urakra. így kerül­nek elő újólag hosszas pihenés után a Kristóffy- féle fegyverek. Ezek közé tartozik a peuple megmozgatása, később a Wertheimer-féle mu­latók és a Bachus-pincze zagyva alakjainak fel­vonultatása. De ha a hatalom nem támogatja az eféle mozgalmakat, nincs azoknak semmi ereje. Lehet, hogy Becsnek érdekében állna egy kis hátsó támadás, de bizony valami sokra nem fognak az ilyen kísérlettel menni. *; Wekerle ma rövidesen válaszolt az Aehren- íhal-féle nyilatkozatra. Ez csak aféle magan- vélemény volt, aminek megtételéhez min­denkinek v^n joga. Hát tiszteljük, becsüljük a külügyminiszter urat, de kikérjük magunk­nak, hogy mindig olyan dolgokba üsse bele «magánvéleményezőként» az orrát, amihez semmi köze. A függetlenségi párti képviselők közül még többen fognak ezzel a kérdéssel foglalkozni, de a holnapi ünnepség miatt már a legtöbben elutaztak a fővárosból. Holló La­jos is, aki talán kedden szólal fel a vitában, csütörtök este kerületébe utazott s igy felszólalása ez okból halasztást szenvedett. Holló különben Wekerlével ebben a kérdésben — mint Wekerle maga kijelentette — nem is érintkezett és felszólalása is inkább az álta­lános helyzetet kívánja felölelni. : ! i. i Buds past, márczius 14. A képuiselőház a márczius 15-iki ünnepé­lyekre való tekintettel hétfőn nem tart ülést. Legközelebbi ülését kedden délelőtt 10 órakor tártjai s akkor folytatja a házszabályrevizió tár­gyalását. A bankbizottság ülése. A bankbizottság — mint már közöltük — csütörtökön, f. hó 19-én d. u. 5 órakor tartja a képviselő­ház I. számú tanácskozó-termében ülését. Ez alkalommal dönt a bizottság az elnök és az előadó által előterjesztendő munkaprogramul tárgyában. Száztíz uj törzstiszti állás. Béc3i katonai tudósitónk írja: A lovasságnál a pótszázadkeret pa­rancsnoka eddig kapitány volt. A parancsnok nagy munkaköre és az óriási felelősségre való tekintet­ből a hadügyminiszter a minap elrendelte, hogy a lovaspótszázadkeret parancsnoki állására ezentúl őrnagyot neveznek ki. A pótszázad eddig az ez­redtörzs állomáshelyén volt elhelyezve, most ön­állósítják, s a gyalogsághoz hasonlóan a gyorsabb mozgósítás érdekében a kiegészítő kerületbe he­lyezik el. A hadügyminiszter rendeleté negyvenkét uj törzstiszti állást létesít s ily módon meggyor­sítja az előléptetést. A negyvenkét állásból kilen- czet, a béüsi, kolomeai, launi, bécsújhelyi drago- nyosoknál, a tarnovi, lembergi, eszéki ulánusoknál és a budapesti és soproni huszároknál már be is töltötték. A gyalogságnál is őrnagy lesz ezentúl a pótzászlóaljkeret parancsnoka. Ily módon a gya­logságnál az előléptetés meggyorsítására száztíz uj törzstiszti állást rendszeresítettek. A kapitánynyá való kinevezés meggyorsítása czéljából ezentúl az ezredsegédtiszt és a hadkiegészítő parancsnokság első kiegészítő tisztje főhadnagy helyett századosi rangban lesz. , • : t j : , , i . Itt említjük meg, hogy a katonaorvosok helyzetének javítására a hadvezetőség szintén több reformot rendelt el. Ezelőtt az ezredorvos hnsz- huszonegy évet várt a törzsorvosi kinevezésre, most csak tizennégy évig. A hatvanéves koráig tényleg szolgáló orvos, a nyugdíjhoz személyes pótlékot kap, az orvos áthelyezésénél a hadvezetőság lehetőleg figyelembe veszi az orvos kívánságát. Ezek még a múlt évben behozott újítások. A minap a had­ügyminisztériumban megtartott ankéten még a kö­vetkező újabb reformokat határozták el. Ezentúl több és nagyobb ösztöndíjat adnak a tényleges ka­tonai szolgálatra magát kötelező orvostanhallgató­nak. Biztosítják a katonaorvos gyorsabb előmene­telét oly módon, hogy néhány uj törzsorvosi állást létesítenek, megváltoztatják az orvos elnevezését s a katonaorvost rangjának megfelelően százados-,- őrnagy-, alezredesorvosnak fogják nevezni s a har- ezos tisztikarral egyenlő rangba helyezik. A harezos tiszt jelvényét, a tábori övét a tisztikarra való tekintetből nem adják meg az orvosnak. A had- vezetőség abból a nézőpontból indul ki, hogy az orvos legyen először orvos és csak másodsorban katona, mivel sokkal többet ér, ha jó orvos, mintha parádés katona és nem ért semmihez. Az orvosi kar színvonalának emelésére minden évben néhány katonaorvost egy évre a nevesebb egyetemi taná­rok klinikájára ösztanak be, ennek fejében az ez­redorvos még négy évi szolgálatra kötelezi magát« Az idén tizenhét orvost osztottak be klinikai szol­gálatra, tizet a bécsi, négyet a prágai, kettőt aZ innsbrucki és egyet a budapesti egyetemre. A ka­tonaorvosi kar helyzetének javítása révén reméli a hadvezetőség, hogy ezentúl többen keresik fel a katonaorvosi pályát és a katonaorvosok kikép­zése is jobb lesz. ■ Tisztelgés gróf Apponyi Albertnál. Az Orsz. Izr. Tani tőegyesület elnöksége tegnap, pén­teken Stern Ábrahám egyes, elnök vezetése mel­lett kiildöttségileg tisztelgett Apponyi Albert gráf vallás- és közoktatásügyi miniszternél a zsidó fe­lekezeti iskolák fizetéskiegészitése és korpótlék- kiegészitése ügyében. A küldöttség szónoka, Stern Abrahám egyesületi elnök megköszönte a miniszter­nek, hogy az 1907: XXVII. tcz. alapján az árrá szoruló iskolafentartó zsidó hitközségeket államse­gélyben részesíti. De minthogy a minisztérium né­hány esetben — bizonyára hiányos informácziá miatt az államsegélyt megtagadta, kérte a mi-: nisztert, hogy az egyenkint felsorolt eseteket új­ból vizsgáltassa meg, annál is inkább, mert az el­utasító végzésekben felemlített okok a zsidó fe­lekezeti iskolák többségénél tapasztalhatók és a aluszsza a hősök álmát. Széjjelnézett a vidé- ken, honnét lehetne emléket állítani reá? Ha- nem a vidék nem sok vigasztalót ígért.«« I Vízaknán ma is kétszer annyi az oláh, minti a magyar. A legutóbbi népszámlálások egyikei 3772 lakos közt 2414 oláhot mutat ki. Czi- mere a városnak várfalból kiemelkedő bástya­torony, melynek egyik felén félhold, a mán sikon csillag ragyog. Óriási sótömegek rej­lenek a földjében. Már a rómaiak bányászták,' a maguk módja szerint, s még ma is csodála­tosan gazdag, öt sóstava van, rengeteg só­tartalommal. Az egyik, a külső vörös-tó, negy­venkét méter mély, a külső zöld-tó negyven­hat. A vizük meleg, egész 32 fok Celsiusig,- s a zöld-tóban ötvenhárom, a vörös-tóban het­venegy, a Thököly-tóban százötvenhét gramml sótartalom van ezer gramm vizben. Ma á kincstár tulajdona, s látogatott fürdőhely, ä melynek regényes környékén az úgynevezett Nagyakna 1817-ben dőlt be, s elöntötte a viz« Itt folyt le, ennek a közelében az ütközet, mely­nek elesettéit a durva oláh százados, holtat,; sebesültet vegyesen, a mélységbe dobatta. Szentkatolnai Bakk Endre tehát, nem látván a közeli környéken semmiféle olyan biztató je­let, mely munkája sikerét előmozdíthatná, a messze távolba tekintett s onnét várt és nyert segítséget a vértanuk emlékének megjelölé­sére. Felállította az emléket, melyen az áll Írva, hogy: «Emelték a hon egyes fiai és 1 e án yai.» «Ä sülyedt akna tájéka, — mond az egykorú feljegyzés — be van fásitva. Azonfelül az egész térség föl van mellette egyengetve, fá­vájjon halott-e az, kinek testét lehá­nyatja?... Nem volt szive hozzá, hogy pár sebesültnek megkegyelmezzen, mikor esongett: ne vessék le, hanem öljék meg előbb! Ez volt tehát a borzalmas temetés, mely annál irtóztatóbb lehetett a bedobott sebesül­tekre, hogy a nagy sótartalmú viz nem nyelte el őket, hanem hosszasan gyötrődtek, mig a halál megkönyörült rajtuk. Az o’áli százados gyönyörűséggel hallgatta, hogyan szól a jcjszó a halál rettentő birodalmában, ott alant. Háromszáz honvéd vettetett a nagy aknába. A többit nem hordták össze. Egykorú adatok szerint háromszáznegyvenkilenczen estek el. Sebesült volt százharminczkettő. Tehát közel ötvenet szedhettek össze a távolabbi mezőn, ameddig sebeikkel elvánszoroghattak s ott pusztultak el. Azokat eltemették éjszaka, mi­kor az oláhok már nem őrködtek, hanem vo­nultak tovább. Bem aztán megint útjukat állotta. Néha hátraszoritva, néha előretörve, végre is a piskii hídnál véres győzedelmet aratott fölöttük s utolján Nagy-Szeben bevételével pecsételte meg győzedelmét. A nagy akna halottal pedig jeltelenül várták a föltámadást... Harminczegy esztendeig pi­hentek ott jeltelenül, mig végre 1880-ban, éppen október harmadikán, az aradi nagy gyász­nap emlékét megelőzőleg, leplezték le emlé­küket ... «Vízakna keleti részén, — igy hangzik a följegyzés, -— a sósfürdőktől balfelé, emel- kedettebb domboldalon fekszik a «sülyedt Akna», Sóásatások alkalmával szakadt be több év előtt. Ennek a beszakadásnak (mely a múlt század közepén történt) számosán lettek ál­dozatává a munkások közül. Gyakran el-elüldögéltem a tátongó mély­ség tájékán, melynek sötétségéből felvilágita- nak a sórétegek, jobbról-balról óriási szikla­falak meredeznek, s az egykori «szállító» útja rémes tanujele a vésznek, mely sok ember­öltő munkáját tönkretette. A faoszlopok kor­hadtan állnak ott és kereszthasábok a szürke falba ékelve, sötét emlékként bámulnak ott az uitas felé. Most egy halom emelkedik e szédítő mély­ség fölött, a szeretet fölkereste az elhagyott hősöket s gondoskodott arról, hogy ne legyen jeltelen a föld, mely hamvukat födi... Az emlék-halom magasan terül el, egyenesen oda néz le a hősök árnyára; köröskörül pázsit fedi, fakerítés környezi. Hazafiak hordták oda a hantot, a gyepet, a fiatal fákat, mindent, hogy onnét a magasból hirdesse majd az el­hunytak szelleme, nem halt még ki szivünkből a szeretet! Örege, ifja vetélkedett a munká­ban, mig lassankint elsimultak a nehéz gö­röngyök és a kegyelet müve ma már előttünk áll, méltóságosan bámulva le a piessze vi­dékre ...» Ezeket a sorokat a gondos hazafi-kéz ez­előtt huszonnyolez esztendővel irta... Azóta belombosodtak a fák, s egyszer vissza is tér­tek a holtak. Volt Vízaknának egy lelkes papja: Szent- katolnai Bakk Endre. Sokszor járt künt, a nagy akna szélén, lebámult a jeltelen és hang­talan sötétbe, melyben háromszáz honvéd

Next

/
Oldalképek
Tartalom