Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 18-as doboz
4 MAGYARORS&&.G zsidó felekezet sajátos viszonyaiból erednek. A miniszter megnyugtató választ adott és megígérte, hogy minden egyes esetet (újból megfontolás tárgyává tesz. ! ■ I I 1 A képvlselőiiáz ülése. (Saját tudósitónktól.) Budapest, márczius 14. I Ma főleg az interpellácziókra adott válaszok keltettek érdeklődést., A napirenden lévő házszabály-indítványhoz csupán Mihályi Tivadar és Szuciu János nemzetiségiek és V i z y Ferencz .szólt. A két első ellene, az utóbbi mellette. Egy órakor azután áttért a Ház az interpellácziókra. Mindenekelőtt W e ke r 1 e Sándor miniszterelnök válaszolt, négy hozzáintézett interpelláczióra. Hodsa [Milánnak a bánya- és kohómunkások szakegyletének feloszlatása tárgyában beterjesztett inter pelláeziójára kijelentette a miniszterelnök, hogy a szakegyletet első sorban azért oszlatták fel, mert az agitatórius Czélból a «Munkás» czimii lapnak 1500 példányára fizetett elő, amely körülmény a szak- j egylet vagyoni helyzetével egyáltalán nem volt I összeegyeztethető, biztos tehát, hogy ezzel az összeggel az izgató lap tenöencziáit akarta honorálni. De nem engedheti meg a kormány azt sem, bőgj’ egyes kis szakegyletek országos szövetségek alakítását czélozzák. A miniszterelnök azután még Brlics Vat- roszláv és Bozóky Árpád régebben beadott interpellácziójára válaszolt. Becsey Károlynak, a magyar iparnak a haditengerészetnél való mellőzése tárgyában beadott interpellácziójára kijelentette a miniszterelnök, hogy a haditengerészet már a múlt esztendőben is kötélszükségletének jelentékeny részét magyar gyáraknál rendelte meg. A miniszterelnök válaszait a Ház tudomásul vette. Majd Molnár Ákos terjesztette elő inter- peíláczióját a londoni magyar kiállítás tárgyában. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter azonnal válaszolt. — A londoni kiállítás — mondta Kossuth Ferencz. •— magánjellegű, s azért a kereskedelemügyi kormány hivatalos intézkedésekkel nem- is akar a kiállítás ügyébe avatkozni. Kormánybiztos kiküldését sem tartja szükségesnek, mert az túlságos költségekkel járna, hanem igenis megbízást adott londoni szak- tudósítójának, hogy a kiállítók érdekeit minden módon istápolja és szükség esetén meg is védje. Bozóky Árpád Aehrenthal külügyminiszternek az osztrák delegáczióban elmondott, s a tiszti fizetések és a legénység zsold- jára vonatkozó nyilatkozatát tette interpellá- cziója tárgyává. —- A külügyminiszter — válaszolta W e- kerle Sándor miniszterelnök — az osztrák delegáczióban mint magánférfiu és nem mint miniszter nyilatkozott. Ebben a formában pedig bárki előadhatja véleményét. A kormány — igaz, hogy voltak már ebben a kérdésben megbeszélések — végleges megállapodásra nem jutott, s ha jutott volna is, nem ilyen formában hozná nyilvánosságra. II.encz Károly a saocziáldemokratik tüntetései tárgyában interpellált. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter rövid válaszában kijelentette, hogy tudomása van arról, hogy ezeket a tüntetéseket a szo- cziáldemokrata párt kebelében szervezik. De nagyon csalatkoznak a szocziáldemokraták, ha azt hiszik, hogy ilyen módon akár sürgethetik a választói jogról szóló törvényjavaslatot, akár őt, vagy a Házat eddig elfoglalt álláspontjától eltéríthetik. A személyi és vagyonbiztonságot minden erővel meg fogja védeni, ha kell, az összes szakszervezetek feloszlatás a árán is. A belügyminiszter válaszát általános helyesléssel fogadták. Ülés vége fél 3 óra után. Részletes tudósításunk a következő: DiTávay Lajos elnököl. Délelőtt 10 órakor megnyitja az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése Után az elnök bemutatja a miniszterelnök levelét, melyben értesíti a Házat, hogy a király a kereseti a d ó reformjáról szóló javaslatot szentesítette. Bemutatja Bárczy Sándor levelét, me'yben márczius végéig szabadságot kér. A Ház a kért szabadságot megadja. B-ajgz Aladár jegyző jelenti, hogy a legutóbbi interpellácziós napról elhalasztott két iníerpePá- czión kívül ma a következők jegyeztek be újabb interpellácziót: Bozóky Árpád, S z m r e c s á n y i György és Hen c z Károly. A Ház Haram.erS'berg László indítványára elhatározza, hogy egy órakor áttér az interpéllá- cziókra. ' Budapest, 1908. vásár nap, márczius 15. Napirend szerint a hásszabályrevízié tárgyalása következett. Mihályi Tivadar egész néptelen padok előtt kezdi beszédét, melyben elsősorban a választói jog küszöbön levő reformjával foglalkozik, majd áttér a vita során Csépány, Benedek és Thorotzkay Viktor által mondott beszédekre, akik a kölcsönös megértés politikáját hangoztatták a nemzetiségiekkel szemben. Attól tart, hogy a többség csalódni fog a revízióban. Nem fogadja el a napirenden fekvő indítványt, hanem csatlakozik Polit határozati javaslatához. (Helyeslés és taps a nemzetiségieknél.) Suciu János elsősorban azt bizonyítgatja, hogy a román nemzetiségiek nemi nemzetellenesek. Hely- teleniti, hogy a függetlenségi párt a katonai kérdések megoldása előtt kiadja kezéből az egyetlen fegyvert, az obstrnálás lehetőségét. Ez a lehetőség bizonyára valamely Becsesei történt titkos megállapodás következménye. Szünetet kér. Az elnök öt perezre felfüggesztá az ülést Szünet után. Snciu János folytatja a választói reformról szóló fejtegetéseit, közben nagy szüneteket. tart... Felkiáltások: Időlopás! (Zaj.) Lengyel Zoltán folyton közbeszól, mire az elnök re n d r eutas it j a. Suciu János végül kijelenti, hogy nem fogadja el a revíziós indítványt. (Helyeslés a nemzetiségieknél.) Vizy Ferencz: Sokáig fontolgatta szükséges-e a házszabály revizió és czélszerü-e az obstrukezié kiküszöbölése. Az élet és gyakorlat arra tani'otta, hogy valaminek obstrukczdóval történő kieszközlése morfinizmus. Itt az ideje, hogy az elveken való nyargalás helyett a ezéltudátos gyakorlati politj- kázásra térjünk át. (Zaj a dissridenseknél.) Az! idő előhaladottsága miatt röviden indokolja, miért fogadja el a revíziót. A legfőbb indokok azoky hogy ellene vannak a nemzetiségiek, a horvátok, szocziáldemokraták és Bécs szükségessé teszi elfogadását, végül a választói jog küszöbön lévő kiterjesztése, melynek folytán destruktív elemek jöhetnek be a parlamentbe. (Zaj és ellentmondások a disszidenseknél.) Hogy a képviselő az időt hiábavalóságokkal ne töltse; még a permanens üléseket is helyesli. Miután az indítvány a kisebbségnek a parlamentarizmusban gyökerező jogát nem érinti,; a szólásszabadságot nem korlátozza, ellenkezőleg: a parlamenti rendet biztosítja, azt hiszi, minden jóhiszemű magyarral egy nézeten van, midőn az országgyűlés tekintélyének helyreállítása czéljából a revíziós indítványt megszavazza. (Helyeslés és éljenzés balfelől.) Az elnök: megállapítja a következő ülés idejét és napirendjét. Lengyel Zoltán rövid felszólalása után a Ház hozzájárul az elnök napirendi indítványához. Az elnök tíz perezre felfüggeszti az ülést! _ >S z ü n e t u t á n. ' ' \ Ifávay Lajos elnök az ülést újból megnyitja. Következtek az . az iníerpellácziók. Wekerle Sándor miniszterelnök válaszol Hodz;á Milánnak, a Baranya-Szabolcs és környéke bánya- és kohómunkások szakegyletének feloszlatása tárgyában beterjesztett interpellácziójára. A kormány soha semmiféle szervezkedést nem gátolt meg. Mihelyt azonban idegen elemek kever, dnek a szakegyletbe s a hazafias irányok ellen agitálnak, a kormány teljes erejével meg fogja akadályozni ezeknek az elemeknek érvényesu é3ét, ■ ha kell, a szakegylet feloszlatásával is. De nem engedheti meg a kormány azt sem, hogy egy kis csoport országos jellegű szövetséget kezdeményezzen. Ha azonban több kisebb szervezet akar országos szövetséget szervezni, azt mindig megengedte. Hogy az említett szakegyletet feloszlatták, annak több oka volt. Az első, hogy a szakegylat az izgatás ai foglalkozó «Munka» czimü lapnak 1500 példányára fizetett elő. Ez nem állott arányban a szakegylet anyagi erejével, biztos tehát, hogy agitatórius czélokía áldozott csak. Az utóbbi időben azon a vidéken bizonyos sztrájktéboly volt érezhető. Ezeket a sztrájkokat nem a szakegylet keretében kezdeményezték, hanem a központból kiküldött izgatók. Iamsrteti a petrozsényi bányasztrájk történetét, majd áttér a bányabérekre. Elismeri, hogy sok bolyén a bányabér igen alacsony. ,| J A kormány azonban igen sok es then csak azért tartja, fenn a bányászatot, hogy a népnek munkát s igy keresetet adjon. Ugyanez látható több magánbányászatnál is, amelyek sokszor deficzittel kénytelenek dolgozni. Arra a kérdésre, hogy az uj bár nyatörvényben lesz-e szó a bérminimumról, kijelentheti, hogy nem lesz, de igenis foglalkozni fog a munkaidővel és az ellenőrzés intenzivebbé való tételével. Kéri válaszának tudomásulvételét. XEcclzea Milán felszólalása után a Ház tudomásul vette a miniszterelnök válaszát. Wekerle Sándor miniszterelnök: Tiiakozik az ellen, hogy Hodzsa az ő válaszának őszinteségében kételkedjék. Nem áll, hogy a szövetségek alakulását akadályozná, de nem tűrheti, hogy oly külradságosan, hogy a szomszéd dombhoz köny- nyen essék a feljárás. A síremlék helye magas, négyszögü halom, tizenhét gyep-lépcsővel. Mindenik szögleten oszlop-lámpa és pad van felállítva. Középen, vasrácsozaton belül áll a kő, — szürke gránit, — az egyszerű felirattal: Háromszáz honvéd hamvait jelöli, kik a szabadság védelmében elvérzettek,» Mikor .az emléket felavatták, a tolongó nép lebámult a szörnyű íöídhasadák halotti csendjébe, mely a háromszázak sírját szemfedő gyanánt takarja. A többi sietett az ország minden vidékéről érkező vendégek fogadtatására, akik délután három órára érkeztek a helyszínére. A vízaknai pap beszentelte a jeltelen halottakat, s odaadott a feneketlen sir szájához. «Végre elérkezett a megható pillanat. A tométetieU hősök fölött elmondotta az egyház áldó szózatát. Diszlövésck dördültek le, a sir mélyére, s amit eddig a nagy természet végezett némán: odasiettek a temetők, s 'égyenkint földet hánytak a hősök hamvaira... Eközben a halmon lelkesen megszólalt Vízakna papja, s ecsetelte a nemzet fájdalmait, a hosszú küzdelmeket, az ország sebeit, s a közös csalódásokat...» így '^z egykorú feljegyzés. Azóta sokszor, százszor áldva pihentek a mélység vértanúi, míg 1890. julius harmadikén egyszer megdördült rettenetesen az ég, gyászfekete viharfelhők nyargaltak a besötétedett menny- boltozaton, s a villámhasitotta íelleg irtózható áradatot öntött Vízakna völgyébe. Zúgott a vizözönhöz hasonló ár, s zuhataggá dacadva rohant a naev akna mélyébe. Fölkavarodott az évszázad óta nyugvó mélység, s megdagadt hullámai kiöntötték a szádon, s gyors rohanással futottak alá, zavaros hullámaikon hordva a mélység titkát. És im, egyszerre villámfénynél rémes temetéssé változik a vihar, a vizvulkán gyanánt magasba dagadó áron honvéd-hullák úsznak, egy, — kettő, — három, — négy, — öt, — hat, — hét!.., azzal megáll az ár növése, visszarobog a mélység vize, s a halott honvédek, akik visszatértek a hazai föld színére, úsznak tovább! Harsogó gyász-zenét fu a vihar, robogó mennydörgés a sirlövés, s a fel-fellobbanó villám a temetési fáklyafény... Hősöket temetnek, gyászposztóba vonva az ég, s a mindenség adja a fejedelmi gyászpompát negyvennyolcz hőseinek... Azóta nem tértek ’/issza többén... Akkor, mintha nagy veszedelemre készítettek voma elő bennünket, mintha változatlan, a mélység balzsamozó erői által sértetlenül megtartott arczuk, fölemelt jobbjuk, intette volna a nemzetet : «Övja Isten nagy veszélytől Mi magyar hazánkat...» Eltemették őket, s gránit-obeliszk jelöli nyugovóhelyüket. És azóta mindig várják, hogy az ottlenn maradt kétszázkilenczvenhá- rom vértanú közül melyik hagyja el a mélységet, hogy visszatérjen a hazai földre? ___ S mint zivatarban a székely Csaba útjára néz, ha nem jön-e megváltás: Vízakna hivői, sötétedő égbolt alatt, mennydörgés tompa morajában, villám czikázó fénye mellett egyre várják, kulcsolt kezekkel, nem tér-e vissza megint egy régi halott?.. - -
