Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
III. évfolyam. 10. szám. Budapest, 1800. október 15. Szünóra Megjelen minden hó 15-én. Főszerkesztő : ELŐFIZETÉSI ÁR : SEEFEIILNER KORXÉL. Egész évre . 1 frt 20 kr Szerkesztőség : Havasutcza 7. Felelős szerkesztő : Fél évre . . . — »60 » Kiadóhivatal : IÁpót-utcza 30. EUDRŐDI BÉLA. Negyed evre . — »30 » Egyes szám ára 12 kr. Petőfi. Félszázada már, hogy halott, De múlhatnak még századok, Élőbb költőnk nem lesz soha, Mint ez a dicső, nagy halott. Endrődi Sándor. C^Z> O cSű OkJz> cS/> öjzj aJz3 C'oZ) c?o« <76K, <7üX, C76VJ <7üX) <7^ <7ÓX3 0-óV3 <7^ <7^ <7^ C7^ <7^ <7^ <7^ <7^ Emlékezés október 6-ára. Van-e magyar ember, magyar gyerek, a ki ne ismerné ezt a dátumot? a kinek ne dobbannék meg a szive e gyászos napra emlékezvén ? E napon végezték ki a magyaroknak legjelesebb tábornokait. Mindörökre gyászos emlékű nap marad október 6-a a 13 aradi vértanú ki végeztetésének évfordulója. Egész Magyarország gyászol e napon, de hogyan is lehetne az másként? Négyet kora hajnalban agyonlőttek, kilenczet felakasztottak ! s miért? Mert hivek voltak hazájukhoz, melynek szabadságáért küzdöttek, ezért éltek, ezért haltak? Mint hősök haltak meg minden jajszó nélkül, mindegyik azon óhajjal szivében/ azon szóval ajkán: Éljen a haza! * Sáfár Lászlótól jelent meg most egy kis füzet »Pesti vértanuk« czímmel, mely sok érdekes adatot tartalmaz szabadságharczunk ezen kevésbé ismert alakjairól. A mű lapunk kiadójánál, Barcza Józsefnél jelent meg csinos kiállításban s legközelebb illusztrált kiadásban is meg fog jelenni. Fölhívjuk rá t. olvasóink figyelmét. Endrődi Béla. WWW wWW ’W -W'W W Pillanatnyi fölvételek a párisi kutyakiállitáson. Elmondhatom, hogy a franezia kutyacsaládok »legfelsőbb négy- száz«-át volt szerencsém együtt láthatni; a végtelenül előkelő orosz agártól, ezektől a hosszu- orru, remek rajzu kutyáktól kezdve a vampirpofáju duzmadt kis mop- szokig, képviselve volt ott minden, a mi a francziáknál hasznosan vagy haszontalanul ugat és fogat vicsorít. Szűk fogházának rácsai közül hűséges szemű, becsületes »Szeut- bernárdi«-ak néznek végtelen szomorúsággal a körülöttük zsongó fényes sokaságra, és kutyaszivük vágyva vágyik a messze Touraine vagy Bearne valamely ősi kastélyának udvarára. Jól tudják, hogy ott a kis X. herczegek vagy N. grófok sírva kérdezgetik pillangó- fejkötős dadáiktól, hogy hová tűnt a kedves játszótárs? — Az óriás dán »dog»-ok pedig dühösen rágják a rekesz drótját, és nem értik miért nem jő értők gazdájok. De a legtöbb ember azon sátor felé igyekszik, mely a kiállítás legvégén van felállítva. »Chiens de haut luxe«, magyarázza kérdezősködésünkre az egyik
