Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz
őszintén megbarátkoztak s barátságuk fenmaradt I Debrecenben is, a szabadságharc országgyűlése alatt, midőn nem egyszer találkoztak. Riskó Ignác akkor már nem ért rá a múzsát szolgálni. Mint képviselő működött s 1849 elején kormánybiztosi megbízatást kapott. Többi közt az erdélyi mócok lefoglalt juhnyájainak is zárgondnoka lett, a mi vajmi jámbor, de gondot adó foglalkozás volt ama zivataros időkben. Mellette működtem akkor egy darabig én is. Vérmesen álmodoztunk ez időben a jövőről, mely aztán nagysokáig mély, fojtó ködbe borult. Riskó Ignác nagyon fájdalmasan érezhette e nagy változást. Szörnyű volt az ellentét. Hisz egykor igazi nagyok biztatták őt emelkedő pályafutásra: Kölcsey pártfogolta, sokra becsülve hazafi'lelkesedését és poétái kedvét; báró Wesselényi Miklós mindig szívesen látta zsibói kastélyában; Kovács Lajos is, Szatmármegye akkori egyik vezérembere, ki ma is él s csak nemrég adott ki becses emlékirati művet gr. Széchenyi Istvánról, szintén a jövő emberei közé számitá a fiatal Riskót, ki tollal és szóval egyaránt kitűnt. A iók szerették, mert maga is jó vala. De egyszerre vége szakadt mindennek — s Riskó Ignác is kénytelen volt utoljára megadni magát a nyomasztó igának s lett kataszteri felügyelő. Kedve - és szárnyaszegetten vált meg a Pegazustól. Egyike lett ama tehetségeknek, kiknek álmodott pályáját derékon törte ketté a zord idő. Arra sem volt kedve, hogy költeményeit egy füzetben összeszedje és kiadja. Szétszórtan hevernek azok az elfeledtetés leple alatt az »Athenaeum«-ban, »Életképek«-ben s almanachokban, melyek nem forognak már kézen. Lehet versei közt elég, mely ma már nem felelne meg a közízlésnek, de van bizonyára v agy tiz darabja, melyek tartalom és hang tekintetében többet érnek sok mai verskötetnél. Kár, hogy oly korán tudott szakitni a szépiro- ; alommal, ezzel idézve magára azt a bús sorsot, hogy mint Írót már életében elfeledjék. Mi, a kik együtt éltünk vele, nem feledjük. Csakhogy mi már kevesen vagyunk. Lauka Gusztáv. Kisfaludy Társaság. (Októberi ülés, 29-dikén.) (L.) Az akadémia heti ülésterme tegnap is egészen megtelt, habár künn ugyancsak komor, kellemetlen őszi est volt, esővel sárral. Eiatal hölgyeknek egész serege lepte el mégis a széksorokat. Tagok nem valami sokan jelentek meg, de voltak érdekes ritka vendégek: Sapcsanin Milorád belgrádi intendáns és szerb iró, (kinek egy történeti beszélye régebben a »Budapesti Szemlé«-ben Kállay Béniné fordításában jelent meg), Davitso szerb konzul, (kiket Hadzsics Antal, e jeles magyar-szerb iró vezetett be) továbbá — a ki ritka vendég bárhol is — az egykori fővezér Görgei Arthur. Gyulai Pál elnök megnyitván az ülést, Beöthy Zsolt titkár terjeszté elő a folyó ügyeket. A tordai nöegylet száz forint beküldésével az alapítók sorába lépett. A könyvkiadási illetményből sajtó alól kikerültek: Erdélyi János hátrahagyott tanulmányai, Meyer Konräd Ferdinand svájci németiró »A szent« című regénye Péterffy Jenő fordításában s Csiky Gergely »Kyklopsz« fordítása. Megjelent a Sze- ! mere Pál összegyűjtött műveinek három kötete j is. A »költői levél« pályázatra, a Somogyi De- zső-féle jutalomra, eddig 19 pályamű érkezett, s ezeket Csiky Gergely, Dalmady Győző és Gyulai Pál fogják bírálni. Újabban a társaság két irodalmi J ünnepre kapott meghívót: a nógrádmegyei Madách- ünnepre s a soproni evang. lyceumban tartandó Kiss János ünnepélyre. Amoda Rákosi Jenőt és Mikszáth i Kálmánt, emide Heinrich Gusztávot kérték föl a tár- I saság képviseletére. ' Következtek a felolvasások. Yadnai Károly, ki íC. st az aradi vértanúk szoborünnepére kapott megbízatásról is rövid jelentést tett, Endrödi Sándornak egy balladai hangú költeményét olvasta föl, mely köz- érdeklődéssel találkozott. Cime: »Szirtharang.« Egy a férje haragja elől menekülő asszonyt fest, kit kedvese átvisz a Balaton másik partjára. A fenyegető férj bőszen kiált a badacsonyi szirtharanghoz, hogy konduljon meg, mert mikor megkondul, a vizen járók irgalmatlanúl elvesznek. Kész lelkét az ördögnek is eladni, csak hogy bosszúja teljesüljön — és a szirtharang »kétszer is megkondúl.« »Törik az evező, megmerűl a csónak, A szeretők összébb, mind összébb húzódnak, S eltűnnek a mélybe, el a mennyországba . .. De, Szabados Péter, te se maradsz hátra; Yisz az ördög, mintha más dolga se volna, Még ma a pokolba !« Bérezik Árpád »A kinek pénze van« című vidám hangú rajzot olvasott föl. Egy kisfizetésű számtiszt és neje egyre arról álmodoznak, hogy ha megnyerik a nagy lutrit, milyen úri vig életet visznek s/ mily fejdelmileg ajándékozgatják meg egymást. És álmuk teljesül, nyernek harmadfélszázezer forintot, de mert szegénységhez, takarékossághoz szoktak, megmaradnak elébbi életmódjuknál, s az a törekvésük, hogy ha már vettek egy jó nagy házat, vegyenek egy másikat is s erre kuporgatnak annyira, hogy még a férj se mond le kis hivataláról. Szóval szegény gazdagok. A felolvasást megtapsolták. Beöthy Zsolt két vendég dolgozatait, mutatta be. Először Radó Antal jó fordításában Leconte de Lisle »Az őserdő«. »Heferu-rá« és »Elefántok« című költeményeit, melyek erős képzelemmel és szingazda- gon vannak Írva. Másodszor dr. Vali Béla tanulmányát a Szigligeti szomorujátékainak nőalakjairól. Azt fejtegeti, hogy mely alakjait festé a német s melyeket a francia romantika hatása alatt. Egészen magyar női jellemekül ismerteti Bornemisza Annát, Zrínyi Ilonát, Pákainét és Béldinét. Kiemeli, hogy Szigligeti főleg a honleányi erényt festé erőteljesen XX V// 2^» jgt. 2-2zfe érit
