1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927.

Felsőház tagjai - X. Szervezetek és intézmények választottjai - 7. Magy. Tudom. Akadémia - berzeviczei és kakaslomniczi Berzeviczy Albert dr.

7. MAGY. TUDOM. AKADÉMIA: BERZEVICZEI ÉS KAKASLOMNICZI BERZEVICZY ALBERT DR. Berzeviczén (Sárosvm.) született 1853 június 7-én előkelő birtokos családból. Középiskoláit Kisszebenben, Lőcsén és Budapesten, jogi tanulmányait Kassán és Budapesten végezte. Nagyobb külföldi utat tett, majd hazatérve önkéntesi évét szolgálta le. 1877-ben államtudományi doktorrá avatták. Közigazgatási pályára lépett s még 1877-ben Sárosmegye tiszteletbeli aljegyzőjévé neveztetett ki, 1878-ban tiszteletbeli megyei főjegyző, 1880-ban valóságos főjegyző lett. Eközben már sok cikke és tárcája jelent meg hírlapokban. 1878-ban az eperjesi jogakadémia tanára lett. 1881-ben az eperjesi kerület szabadelvűpárti programmal képviselőjévé választotta. A Ház jegyzője volt. Ezután a pesti hírlapokban jelennek meg ve/ércikkei, majd önálló tanulmányai könyvalakban. 1884-ben régi kerületében újra megválasztották s mint a válaszfelirati bizottság tagja szerepet vitt. 1884 október végén miniszteri tanácsos s a felsőbb oktatási osztály vezetője lett a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban. A következő évben nagy tanulmányutat tett Németországban. 1887 jun. 10-én Őfelsége a közoktatásügyi minisztérium államtitkárává nevezte ki s mint a lőcsei kerület képviselője került vissza a parlamentbe, 1890 január 14-én Budapest, VIII. kerület (Józsefváros) választotta képviselővé. 1892-ben, 189>ban, 1901-ben, 1905-ben régi kerülete újra megválasztotta. Még 1894 júniusban Csáky Albin gróffal együtt lépett vissza a minisztérium vezetésétől s ezen időtől kezdve a delegatió s a pénzügyi bízottság tagja volt. 1895 januárban a képviselőház alelnökévé választották. Őfelsége 1898 áprilisban a v. b. t. tanácsosi címmel tüntette ki. Szilágyi Dezsővel együtt mondott le 1898 december 7-én az alelnöki méltóságról s csak a bizottságok működésében s a delegációban vitt szerepet. A következő országgyűlésen a közoktatási bizottság elnöke is ő volt. Nagy tevékenységet fejtett ki az interparlamentáris konferenciákon is és sokszor képviselte a magyar érdekeket. 1903 november 3-án vallás- és közoktatásügyi miniszterré neveztetett ki s a Tisza kormány visszalépéséig, 1905 június 18-ig töltötte be hivatalát. A népoktatási törvény módosítása s a tanítóképzés reformja fűződik az ő nevéhez. Lemondása után egy ideig visszavonultan élt, csak társa122