Hidrológiai tájékoztató, 2016
ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vágás István: Folyóiratunk - a tudományért
Folyóiratunk - a tudományért DR. VÁGÁS ISTVÁN 95 éves - öt év híján évszázados - fennállásáról kevés folyóirat számolhat be ma Magyarországon. Még a politikai viharokat könnyebben túlélő tudományos folyóirataink közt is alig akad a Hidrológiai Közlönynél idősebb, vagy vele egykorú. A Magyar Hidrológiai Társaság anyaegyesületének, az 1848-ban megalapított Magyarhoni Földtani Társulatnak lapja, a Földtani Közlöny egyébként a legrégebben fennálló hazai tudományos folyóirat, A 95 év kétségtelenül nagy idő. Érdemes végigtekintenünk rajta: mivel foglalkozott a lap, mivel foglalkozott és mit tett ezalatt a magyar hidrológiai tudomány. Az első világháború folyamán merült fel egy önálló magyar hidrológiai egyesület megalakításának a gondolata. Ennek akkor akadályai voltak, s csak sokkal később. 1949-ben kerülhetett erre sor. Addig is - tekintettel a geológia és hidrológia közti szoros kapcsolatra - a Magyarhoni Földtani Társulat keretében Hidrológiai Szakosztály alakult, amely feladatául tűzte hazánk hidrológiai és hidrogeológiai viszonyainak tanulmányozását és a hidrológiai tudományok tovább fejlesztését. Ebben a szakosztályban találkoztak vízépítő mérnökeink és geológusaink, hogy egymást kölcsönösen támogatva és tanítva eszmecseréik mind a mérnöki, mind a földtani tudományoknak hasznára legyenek. A Magyarhoni Földtani Társulat 1917. évi közgyűlésén kimondta a Hidrológiai Szakosztály megalakítását. Ezt az évet tekinti a mai Magyar Hidrológiai Társaság is megalakulása évének. Akkori folyóirata, a Hidrológiai Közlemények, három éven át a Földtani Közlöny 1918- 1920 évi köteteiben, azoknak függelékeként jelent meg. A Hidrológiai Szakosztály 1921-ben határozta el, hogy az egyesületi önállóság akkori hiánya ellenére is önálló folyóiratot indít: a Hidrológiai Közlönyt. Az első évfolyamok kötetei össze is álltak, bár csak 1928- ban jelenhettek meg. Azóta - időnként újabb késedelmekkel, sőt, egyes kötetek (az 1944. évi második, az 1945. és 1951. évi) kb. két évtizedes átmeneti hiányával - a folyóirat megjelent, 1947-ig évenként egy (néha két) kötetben; 1952-ig évente 3-6-szor, 1952-től 6-szor, ezen belül 1964 és 1983. között 12-szer, 2012. óta 4-5-ször. * Az első kilenc évfolyam címlapjain Zeller Tibornak, a Magyarhoni Földtani Társulat titkárának nevét találjuk, mint aki "sajtó alá rendezte" az illető számot, de tulajdonképpen felelős szerkesztője volt a folyóiratnak. Ezt a feladatot látta el 1929-től 1932-ig a Hidrológiai Szakosztály titkára, Papp Ferenc, (akkor műegyetemi tanársegéd, később a geológiai tanszék professzora, és az 1958-60. évek között a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke). Rajtuk kívül 1942-ig a címlapokon szerepel "közreműködő", vagy "szerkesztő" megjelöléssel a Hidrológiai Szakosztály mindenkori vezetőségének a folyóirat kiadásában tevékenykedő több tagja is, így Schafarzik Ferenc, Weszelszky Gyula, Vendl Aladár, Viezián Ede, Rohringer Sándor, Maros Imre, Kerekes József, Kulhay Gyula, Pap Ferenc (nem azonos Papp Ferenccel), és Vígh Gyula. Titkár volt az 1933. és 1940. évfolyamok kiadása idejében Takáts Tibor, az 1941-42. évfolyamoknál Kőrössy László, 1942. közepétől 1943. közepéig Nemecz Ernő, s ők tekinthetők ezek felelős szerkesztőinek. 1946-ig azután Vitális Sándor (akkor már a Szakosztály elnöke) és Rehák Ilona (a Szakosztály titkára) a lap szerkesztői. Az 1947. évfolyam a folyóirat külső megjelenésében, stílusában, érdeklődési körében is korszakváltás, amelyet az új és tevékenyen újító szerkesztő. Salamin Pál hajtott végre 1947 és 49. között, s Láng Sándor folytatott 1950-ben "szakszerkesztő"-ként. 1948-ban Mosonyi Emil is közreműködött a szerkesztésben, 1950- ben pedig a szakszerkesztő mellett még külön „felelős szerkesztő" is működött Venkovits István személyében. Ezzel sem lehetett megmenteni a lapot 1951-ben a megszűnéstől, amelyet 1952-ben mégis hatálytalanítani lehetett. (Vitális Sándor, mint a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke csak 1971-ben jelentethette meg az elmaradt 1951. évfolyamot jelképező füzetet.) 1952-től 1959-ig a Hidrológiai Közlöny felelős szerkesztője Kovács György volt, technikai szerkesztője pedig 1952-ben Békési János lett. A 2010-ben elhunyt Békési János 1952-től kezdődően csaknem 60 éven át ellátta feladatát. 1959-1986. közt Öllős Géza volt a felelős szerkesztő, amely elnevezés onnantól főszerkesztő lett. Ez időszakban Vágás István volt a főszerkesztő közvetlen munkatársa. 1986-1989. közt Szöllősi- Nagy András, 1989-2015. közt Vágás István volt a lap főszerkesztője. Salamin Pál időszaka óta a lap mellett szerkesztő bizottság is működött, amelynek elnöke volt Vitális Sándor (1956-1960), Papp Ferenc (1961-1968), Rónai András (1969-1985), Öllős Géza (1986-2014) * A folyóirat 95 éves időszakában az általa képviselt tudományszakok helyzetében bekövetkezett fejlődésnek megfelelően több korszakot is megkülönböztethetünk: Az 1921-1946. időszakban a folyóirat döntően földtani és vízföldtani tanulmányokat tartalmazott, de fontosak voltak limnológiai (hidrobiológiái), öntözési és talajvíz-kutatási cikkei is. Az 1947-1959. időszakot a hidraulikai és matematikai szemlélet térhódítása jellemezte. Nagy vízügyi tervezések és létesitések indultak akkor: a Műszaki Egyetem hidraulikai laboratóriumai, elméleti munkahelyei foglalkoztak a Tisza-csatomázás, a hazai vízerő- hasznosítás, a belvíz-rendezés és öntözés kérdéseivel, de nem maradtak figyelmen kívül a vízellátás, csatornázás és víztisztítás elméleti és gyakorlati kérdései sem. Az 1960 és 1975. közti időszak a vízgazdálkodás uralkodó szemléletének korszaka volt, annál is inkább, mert ez megegyezett az akkor vezető szerepet ellátó Dégen Imre államtitkár törekvéseivel és szemléletével. Ekkor kapcsolódtak be igen intenzíven a kutató intézetek, a vízügyi igazgatóságok, a tervező és kivitelező vállalatok a cikkírók és olvasók sorába. Az 1976-1989. időszakot alig lehetne egyetlen szóval, vagy mondattal jellemezni. A vízügyek országos 51
