Hidrológiai tájékoztató, 2016
ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vágás István: Folyóiratunk - a tudományért
irányításának helyzete meggyengült, egyes vezetők már nem a vízügyi érdekeket gondolták képviselni a kormányban, hanem a kormány állítólagos érdekeit a vízügyekben. A támogatások fogyása miatt a lapot a megszűnés veszélye kezdte fenyegetni * Az 1989 és 2015 közötti évek válságos időszaknak bizonyultak, de a nehézségek ellenére alapvető megújulást is hoztak. 1989-ben és 1990-ben - mint ahogy az a folyóirat történetében többször is, 1921-ben. 1945-ben, vagy 1951-ben előfordult - pénzügyileg és társadalmi gyökereit illetően kellett megalapozni, vagy újraalapozni a lapkiadást és fenntartást. A kiadás állami támogatása megszűnt, de először az e támogatás hasznait ingyenesen élvező intézményeket kellett a lapról leválasztani, s a kiadást a Magyar Hidrológiai Társaság kezébe adásával a közületi és egyéni előfizetők nem feltétlenül biztos támogatására bízni. Az 1990-es évtized technikai megújulást is kellett, hogy eredményezzen. A hagyományos nyomdatechnika felett eljárt az idő. Régebben a szerző írógéppel megírta, és közlésre küldte be a cikkét. Ez két, vagy több lektorral, illetve a főszerkesztővel történt egyeztetés és véglegesítés után nyomdába került. Innen postán megérkezett a főszerkesztőhöz, majd a szerzőhöz előbb a tördeletlen levonat, s ennek kijavítása, esetleg pótlása után a levonat hasábokba tördelt példánya, aminek véglegesítése után juthatott a folyóirat következő száma kinyomtatáshoz. A mindenkori ár-viszonyok miatt vidéki nyomdákba "utazott" a készülő kiadvány, amely a kiadás sok lépése miatt gyakran késve jelenhetett meg. Egy cikk átfutási ideje másfél-két évig is elhúzódhatott. Egy tanulmány közlése a szerző munkáján kívül - a nyomdát, a lektorokat nem számítva - a szerkesztés részéről is megkívánta a főszerkesztő, a technikai szerkesztő, s egy levelezést intéző adminisztrátor munkáját. Mindez munka-, idő-, és költség-igényes volt, amit a "hivatalos" támogatók (legális, vagy bújtatott) elszámolásai fedeztek. 1990. után rohamosan hódítottak teret a számítógépek, s 1994-tól folyóiratunk elkészítésében a főszerkesztő által személyesen kezelt gépi szövegszerkesztés vette át a szerepet. A szerző - miután előzetesen egyeztetett a lektorokkal - a közlésre szánt szöveget adathordozón (floppyn, lemezen, e-mailon) küldte be a főszerkesztőnek. Véglegesítés után a főszerkesztő számítógépi elolvasás közben maga tördelte nyomdai formába, s szerkesztette egybe a folyóirat teljes számát. A szintén adathordozón átadott anyagot a nyomdának már csak sokszorosítania kellett a szükséges példányszámban. Elmaradhatott tehát a szövegek gépírásból nyomdai szövegbe való átírása, a nyomdai és a technikai szerkesztői, s a szerző által ismételt korrektúra, a postai küldözgetés, annak költsége és súlyos idő-igénye. A vázolt korszerűsítésekkel és egyszerűsítésekkel lehetett a kiadást lényegében ráfizetés-mentessé tenni, de ez azt is jelenti, hogy csak a legteljesebb - anyagi és személyi takarékosság mellett volt elképzelhető a folyóirat fenntartása. A technikai megújulás mellett tartalmi megújulásról is szólhatunk. A Társaság 1990. évi közgyűlését a III. Magyar Köztársaság újonnan megválasztott elnöke tisztelte meg jelenlétével, és „szeretnék a nyilvánosság előtt igazságot szolgáltatni" c. előadásával. "Nevetséges volna - mondotta Göncz Árpád - ha én most itt biztatnám Önöket szakmai helytállásra, vagy egyébre. Az elmúlt 130-140 év, mióta keletkezőben volt, és utána teljesen létrejött ez a szakmai közösség, bőséges bizonyítéka annak, hogy Önök nem szorulnak biztatásra, hanem Önöktől kell mintát vennie minden szakmai közösségnek Magyarországon, amelyik az ország javát és az ország érdekét akkor is figyelembe veszi, hogyha ez áldozatot kíván tőle. Mint ahogy Önöktől az elmúlt időben morális áldozatot, és valószínűleg létbizonytalansággal járó áldozatot is követelt". Jellegzetes, hogy az előadás teljes szövegét csak folyóiratunk közölte, s egy budapesti napilap egy hónap múltán fizetett hirdetésként volt hajlandó publikálni azt. A Bős-Nagymaros vízlépcső-rendszer 1990-97 közötti vitájában folyóiratunk szinte egyedül maradt. Rovatot nyitott ezért azon cikkeknek, amelyeknek közlését az írott, vagy elektronikus hazai sajtó megtagadta. A Bachtel-mérnökiroda tárgyilagos szakvéleménye lapunkban került nyilvánosságra. Az 1997. évi hágai ítélet anyagát külön számban közölte és véleményezte a lap. 1997-től kezdve folyóiratunk önálló, olykor terjedelmesebb számban közli a Limnológiai Szakosztály októberenként - 200S-ban ötvenedszer megrendezett - tihanyi tudományos konferenciáinak előadásait. Új szint jelentett a fiatal szakemberek diploma- munkáiból, doktori értekezéseiből készített tanulmányok közlése. Vásárhelyi Pál eredeti Tisza- szabályozásának műszaki leírását - a Vízügyi Múzeum kiadványával egyidejűleg - 1846. óta először (!) éppen folyóiratunk hozta nyomtatásban nyilvánosságra 1995. évi 6. számában, A Magyar Hidrológiai Társaság 2000. decemberében „Magyarok a világ vízgazdálkodásának fejlesztésében" címmel rendezett millenniumi konferenciájának teljes anyagát közölte a 2001. évi 4. szám. 1990. után megemlékezéseket közölt a lap többek mellett Németh Endre, Dégen Imre, Lászlóffy Woldemár, Károlyi Zoltán, Rónai András, Rohringer Sándor. Komlóssy Imre, Szily József születési, vagy elhalálozási évfordulóin, 1909-ben Mosonyi Emil temetésén. Ha a lap fenn tud maradni, 2016. után sem lehet a szerkesztésnek más célja, mint 1990-ben, e legutolsó időszak kezdetén: „Minden erővel a lap fenntartásán fáradozni, s ha lehetséges, tudományos színvonalát emelni”. A tudományos folyóiratokat nem a népszerűnek tetsző témaválasztásai, hanem a szakterület tudományos fejlesztésében elért tényleges eredményei minősítik. 52
