Hidrológiai tájékoztató, 1990
2. szám - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Mártha József: A magyar Duna-tengerhajózás kialakulása
A magyar Duna-tengerhajózás kialakulása MÄRTHA JÓZSEF A civilizálódó országok fejlődésében, nagyságuktól függően feltalálható, az előrehaladásban kiemelkedő szakmák, foglalkozáságazatok felmagasztalása és gyakorlásuknak történelmi múlttal igazolása. így alakult ki, hogy vesztes háborúk, sorscsapások üldözte kisebb nemzetek rátermettségük tényével sem tehették meg ezt, ugyanis elismerésük, megismerésük jeles töretlen múlt hiányában jellemzően nem alakulhatott ki. Természetesen vannak erőltetett próbálkozások, főleg évszázadunkban, ahol összefüggéseket keresnek szakmai történelmi feljegyzések és újkori törekvések egy bevonására, például a hajózásnál is, de ezek tényszerű elismerése inkább kétkedéssel jellemezhető még akkor is, ha értékes valóság, csak már feledésbe merült. A hajózásunk történelmi múlttal jellemzésénél is van ilyen vitatható, és valóságos irányzat. Találkozunk általában a nyugateurópai írásokban azzal, hogy a magyarokat a húnoktól származtatják. Ugyancsak furcsán hatna, ha ennek ismeretében a Nibelungi énekekben Szigfrid és Gunther asszonya Krimhild amikor elindul új férjéhez Attilához a Duna vizén tutajokra szállva, hogy a mai Esztergom helyén levő Ecelvárba (Ecel = Attila) jusson, a hungriai hajósok vezérlik útját, ezt a magyar hajózás kezdetének vennénk. Hasonlóképpen nem vehető „búvár Kund" hajóinak szerepe, vagy a nagy besenyő lázadás után, a kiváló lovasnemzet egészének tutajokra szállva lehajózása, a zuhatagi szakaszon keresztül Havasalföldre, hajózásunk kezdetének, pedig valóságos tények voltak. Ezenkívül számos olyan esemény volt a történelmünkben, ami a vizeinken való biztonságos hajózási fejlettség hiányában elképzelhetetlen. Évszázadokon át az erdélyi sószállítások, vagy hadászatilag Nándorfehérvárnál a dunai blokád, mindezek azért némi valóságalapot szolgáltatnának egy esetleges összeállításhoz folyami vonatkozásban, tengeri valóságos és sajnálatosan elfelejtett törekvéseink történelmi hitelességét nem is említve. 1241-ben az Európa ellen özönlő tatárokat Magyarország mint a kereszténység védelmezője saját pusztulásával állította meg, sajnos, pedig a tatár kán nem kívánt mást, csak szabad áthaladást. ÍV. Béla egy virágzó egységes nagy országot áldozott fel azért a nyugatért, amely semmivel sem hálálta meg később, őmaga az ország déli részébe, Trau várába menekült (Trogir) és itt Clissában határozta el egy hadiflotta szükségességét. Nagy Lajosnál ez a flotta ragusai (Dubrovnik) központtal, amely önmaga kérte a magyar koronához tartozását, már ütőképes tengeri haderő, nagy nevű zsoldos tengernagyoktól, Simone Doria, Ugolinó vezérelve. Velence a zárai szerződésben 1358. febr. 18-án, örök időkre lemondott javunkra az Adria keleti partjáról, Isztriától Durazzodg. Azután jött a következő elkerülhető történelmi lehetőség, amit Magyarország kihagyott, évszázadokra visszaesve általa, ez 1526 volt, amikor a törökök kértek szabad átvonulást és mi ismét a kereszténység védelmezőjévé váltunk, józan mérlegelést nélkülözve. Azt, hogy ez mennyire igaz, bizonyítja, hogy a 150 éves megszállásunk alatt, a magát „egyház leányának" kikiáltó Franciaország szállította az ágyúkat és instruktorokat, Szent Márk Velencéjének hajóin a törököknek, amivel minket is pusztítottak. Utólag már értékelhető, hogy a magyar történelem két vészterhes dátuma eseményeivel, következményeivel egyetemben elkerülhető volt, kizárólagosan a döntésünkön múlott. Az országon belüli fejlődés a tengeren már több évszázados jelenlét, Magyarországnak a korabeli Angliával azonos felkészültségű hatalmi súlya törött meg, a lakosság pótlására idegen népek betelepítése, kereskedelem, tudományágak, szakmák és a hajózás újra feltámasztása az alapoktól vált szükségessé. Ez időközben évszázadok múltak, míg más országok a biztos létük veszélyeztetése nélkül fejlődtek, az Adrián hosszas megszakítással jelentünk meg ismét a XVIII. század végén. Innen már alig számít időben a szabadságharc tragikus letörésétől a kiegyezésig tartó kihagyás történelmileg és a hajózásunk folyamon és tengeren egyaránt hatalmas fejlődésnek indult, amely csak az első világháború végével törik meg úgy, hogy Magyarország jelenléte a tengeren, úgymint tengerparttal rendelkező országnak, nyolcszáz év után, nagyjából végleg megszűnik. Az első világháború után a szövetséges hatalmak igazságtalan békediktátuma az egész tengeri hajóparkjától megfosztotta Magyarországot, még Németországnál is súlyosabban büntetve, annak ugyanis, minden 1000 t alatti hordképességű hajóját meghagyták. A ma-' gyar hajózás korai eszmei óriása gróf Széchenyi István látnoki erővel ismerte fel; hogy országunknak a Duna szabályozásával a Fekete-tenger felé kell keresni a tengeri hajózásforma kialakítását, ráérezve a magyarrá sohasem válható dalmát tengerpart várható problémáira. Az 1300-as években is megpróbáltak már átrakás nélkül a Dunán árut szállítani a Fekete-tengerre és ez az 1700-as évek végén bizonyíthatóan megtörtént, amikor is egy hajó megrakottan eljutott országunkból Chios görög szigetig. A szabadságharc előtt, gőzhajók szállítottak árut Magyarországról a Feketetengeri Odesszába osztrák lobogó alatt. 1896-ban megalakult az MFTR, a MAHART jogelődje, amely jogosult volt tengeri szállításokra. 1898-ban megalakult Magyar Keleti Tengerhajózási Rt., viszont, tényleges szállításokat végzett a romániai Galac és Brailai átrakással a Földközi-tengerre. 1916-ban egy konferencián Kvassay Jenő, a nagynevű vízimérnök, felveti a Duna-tengerhajózás átrakás nélküli gondolatát, egy általa javasolt 2000 t hordképességű hajótípus kifejlesztésével. Fiume elvesztésével nemcsak tengerészek szóródtak szét a nagyvilágban, hanem a tengerészettel és tengeri hajógyártással foglalkozó intézmények szakemberei is. Nagyon kevesen jöttek haza a csonka országba, de a tengerészeti hivatal 1922ben, mint magyar tengerészeti hatóság új nyilvántartással megkezdte budapesti működését. Ez azt jelentette, ezután minden magyar tengeri hajó, anyakikötőként Budapest nevét viselte a hajófaron és okmányaiban, tengeri kikötő, a tengertől több mint 1660 km. Az 1922. évben New-Yorkban megalakult a Magyar Amerikai Hajózási Rt., amely budapesti központtal ,, Oceana" néven mintegy 50 000 t hordképességet jelentő 7 db öreg hajóval vállalatot alapított, amely mindössze 4 évig működött. Jelentősége mégis óriási, mert a magyar kereskedelmi tengerészet fiumei központú hajdani tiszti és legénységi állományából, a nautikát végzett vagy tanulmányait félbehagyó tengerésztisztjelöltek tucatjaiból számos tenger és nemritkán óhaza nélkül kallódó jó tengerészt mentett meg és megerősítve indította el a világtengerek különböző hajóira. A mai idők tengerésze, romantikusan emlékezik erre a szabadon utakra szerződő és a világ legkülönbözőbb hajóin a föld legtávolabbi tengereire eljutó hajózásra, pedig sok lemondással járó, biztonságot csak önmaguknak nyújtó egész embert követelő életforma volt. Az altisztek és legénység legalább két nyelvet beszélt, a tisztek nemritkán három, négy nyelven és hibátlanul, a hajókon még nem voltak modern észlelő és navigációs berendezések, kényelmes személyzeti ellátás, hűtőgépek, felkészültek voltak a világ bármely pontján végződő várakozásra, tartós jövedelmi háttéri biztonság nélkül is. Ezek a hivatásukban elkötelezett, szakmailag kiválóan felkészült, nemzetközi tapasztalatokban megedzett tengerészek, nagyszámban térnek majd haza a magyar Duna-tengerhajózás megindulásának hírére és biztosították annak sikerét, amelyre az egész európai hajózási tekintélyes közvélemény felfigyelt. Ugyancsak ők alapították és képezték ki azt a hazai sokszáz tengerészt évtizedeken át kialakított elméleti és gyakorlati hajózási képzést és rendet, amellyel mind a mai napig már elismert tengerhajózásunk eredményesen működik. 1926-ban elkezdődik a csepeli vámmentes kikötő építése és a két világháború közötti Magyarország megpróbálkozik piacait visszaszerezve, legyőzni a szomszédos államok bizalmatlanságát, fokozottan fordul Törökország és a Levante felé, egyben keresve az olcsó víziszállítás lehetőségét. Nemcsak a mezőgazdasági termékek, hanem a gépgyártási kínálatunk is kelendőnek bizonyult, lehetőség nyílott olcsó importáruk 14
