Hidrológiai tájékoztató, 1989

1. szám, április - BESZÁMOLÓK, ESEMÉNYEK - Dr. Siposs Zoltán: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság Komárom megyei Területi Szervezete által a "Dunántúli Magyar Középhegység északkeleti részének karsztvízmérleg és karsztvízminőség problémái"-ról tartott kerekasztal-beszélgetésről

90%-a bányavízből ered. Ha megszűnnék a vízemelés, a kis patakok vize is megszűnik és a rá települt vízhasználók víz nélkül maradnak. A Dunántúlon a Dorog és Tatabánya környékén működő szénbányák egyre nehezebb vízemelési problémákkal küzdenek. Dorogon régebben a vízbetörések hatásának csökkentésére bevezették preventív (megelőző) intézkedésként, a cementálásos eljárást. Váratlan vízbetörések továbbra is voltak. Ezért újabban Tatabánya térségében bevezették az instantán (lesüllyesztő) vízvédelmet. A tapasztalat szerint azonban most is jóval hamarabb következik be az olyan állapot, hogy nem tudja a bányászat az előkészített depresszió mellett elég gyorsan kitermelni a bányaterméket és kialakul a kvázi-stacionér állapot mélyre ható depresszió tölcsérrel. A termék árában benne van a víz ára is. Hasznosítani kellett tehát a kiemelt vizet is. A bányák a vízemelés tervezésekor sokáig nem szívesen vállaltak sem mennyiségi, sem minőségi feltételeket. Balinka bánya vízemelését például a vízhiánnyal küzdő Veszprém és Székesfehérvár városokban tervezték felhasználni. A nyersanyag kitermelésének üteme lassult a tervezetthez képest és ezért a kiemelt víz sem közelítette meg a tervezettet. Ezért azt másként kellett pótolni. A bányák hidrogeológiai feltárása ma elsőrangú ügy a víz felhasználhatósága, a víz eladhatósága érdekében. Biztosítani kellene a víztermelés mennyiségét és minőségét. Amíg a bányászat működik és fejlődik, addig ez a kívánalom általában lehetséges is. A bányavíz felhasználására 15 évvel ezelőtt olyan elképzelés is volt, hogy Mányról lehetne 100 m

3/min karsztvizet Budapestre szállítani. A gazdasági elemzés azt mutatta, hogy olcsóbb a Csepel-sziget teraszának vizét vinni a fővárosba. Ez a partiszűrésű vízkészlet azonban lassan kimerül. Hasznos lehetne tehát a karsztvízből is bizonyos mennyiséget felhasználni. További probléma jelentkezik azáltal, hogy környezetvédelmi okokból a vízháztartást egyensúlyban kell tartani. Meg kell határozni a dinamikusan utánpótlódó hozamot és csak azt vagy annál kevesebbet szabad termelni. Ha az utánpótlódó hozamon felül a térfogati készletből is termelünk, az egyensúly betartása érdekében esetenként — éppen Tatabánya—Dorog térségében is — bizonyos vízmennyiséget lehet és szükséges visz6zatáplálni a karsztvíztároló kőzetekbe. Gondot jelentenek a felhagyott bányák is, mert a beléjük visszaemelkedő karsztvíz a bányatérségekben kémiailag és biológiailag szennyeződhet. Addig közvetlenül betáplált víz használatakor azután tisztító berendezésekre lehet szükség. A tapasztalatok alapján megállapítható, hogy minél több a termelt vízhozam, annál kisebb a minőségi romlás. Ha a bányászatot felhagyják valahol, akkor nem szabad a hidrogeológusoknak elhagyni a területet. Pl. Nyírádon a bányászkodás befejezése után is figyelni kell majd egy darabig a környezetre való hatásokat. A Hévízi-tó állapotának visszaállásáig szükség lesz hidrogeológiai munkálatokra. Egyéb problémák is mutatkozhatnak máshol. A felhagyott rudabányai bánya vize csak klórozva juthat tovább. Ellentét lehetséges a vizet termelő és a vizet felhasználó érdekei között. Ezért jó előre közös cselekvési tervet kell kidolgozni a különféle ágazatok szakembereinek bevonásával. Juhász József vitaindító előadásával a hozzászólók általában egyetértettek. Hozzászólásukben elmondták véleményüket, a maguk szakterületének problémáival kiegészítették a vitaindító előadást. Dr. Böcker Tivadar (Magyar Alumíniumipari Tröszt) a „Dunántúli Magyar Középhegység északkeleti részének elmúlt 10 éves vízmérlegei" c. előadásában felhívta a figyelmet, hogy a Móri-ároktól északkeletre 230 m'/min karsztvízemelés a megengedett felső határ. Ez a szám a sokévi beszivárgás közepének számtani középarányosa. Az 1978. évben 220 m'/min volt az emelés. Vízbetörések alkalmával emelkedhet időlegesen ez a mennyiség. A mélyben tárolódott karsztvízkészlet fokozatosan csökkenhet. Az utolsó 10 év alatt a beszivárgás 6%-kal kisebb az 50 évi átlagnál. A 10 év első fele száraz, de a második fele már nedves és így a beszivárgás is nagyobb. Mivel átlag alatti az utánpótlási periódus, takarékoskodni kell a vízkészlettel és víztermelési terv készítése szükséges. Dr. horberer Árpád és Maucha László (VITUKI) „A csapadék és a mezőgazdaság hatása . a karsztvízre a mintaterületek alapján" c. előadásában a mintaterületek vizsgálatairól számoltak be. A Dunántúl mintaterülete Veszprém környéke volt. A vizsgálatokban együttműködtek az Észak-Dunántúli Regionális Vízmű Vállalattal, a KÖJÁL-lal és a szénbányákkal. Ezenkívül felhasználták a Központi Légkör Fizikai Intézet publikált adatait. Térképvázlatokat mutattak be a mezőgazdasági és az antropogén (pl. ammónia, nitrát, szulfát és bakterológiai) szennyeződésről. Bemutatták a pannóniai rétegvíznyomás süllyedő változását. Megállapították, hogy Dorog—Tatabánya térségében az ipari és légköri szennyeződés látszik a csapadékban. Tardosbányán a vízműkút tiszta. Dr. Léczfalvy Sándor (VIZITERV) „Vízminőségi gondok a Pilisvörösvári Aknaüzem területén" c. előadásában a bányavíz kivételének abbahagyása utáni gondok között a régi bányavágatok szennyezettsége miatt fellépő problémákat említette. Ivóvíz minőség eléréséhez több víz és több áram kellett volna. így a 20 ezer m'/min vízemelés helyett partiszűrésű kutakat létesítettek Budapest környékének ellátásához. Dr. Farkas Sándorné (Bakonyi Bauxitbánya Vállalat) „A felhagyott bauxitbányák vízminőségi problémáiról" számolt be. Nagyméretű kutakkal nyerik a vizet. Az ivóvíz minőségvizsgálata folyamatos. Fedővízproblémák is mutatkoznak. Ha a bányászat abbamarad, akkor a depresszió megszűnik. A bánya szennyezettségének elbamlásához évek kellenek. Van 25 éve felhagyott bánya is és van most felhagyott rész is. Dr. Guttmann György (Dorogi Szénbányák) „A bányavíz-felengedés vízminőség-módosító hatása a tokodi aknáknál, és a sárisápi vízkivételnél" címmel a felhagyott bányák víztermelési lehetőségével foglalkozott. Dr. Bárdos Miklós (Fejér Megyei Bauxitbánya Vállalat) „A tervezett rákhegyi visszaengedéssel kapcsolatos vízminőségváltozás prognosztizálása" c. előadásából kiderült, hogy az egész bauxitkészlet a karsztvízszín alatt van. A kitermelhető ivóvizet tisztítani kellene a bánya- és olajszennyeződés miatt. Dr. Gerber Pál (Tatabányai Bányák) „A vízemelési hozamtúllépés megszüntetésére és újbóli kialakulásának megakadályozására készült vállalati program"-jában a vízbetörések utáni helyzetet vázolta. A régi tatabányai területen már minden akna víz alá került. 40—50 m'/min vizet adnak a kiépített vízaknák. A Csordakút bányaüzem 1988-ban befejezve a termelést megszünteti a vízemelést. A Nagyegyháza—Mány környéki bányáknál folyik a víztelenítés, illetve a vízelzárás. Jáky Rezső (Tatabányai Bányák) „A nagyegyházai karsztvízemelés" c. előadásában kifejtette, hogy a bányánál a szén és a bauxit mellett a víz bányászata is lehetséges. 10 m'/min ivóvizet emelnek. Szilágyi Gábor (KBFI) „A vízvisszatáplálás Csordakúton és másutt" c. előadásában rögzítette, hogy a víztermelés és a vízvisszatáplálás egyszerre nehezen fog menni. A budapesti hévizek védelme miatt szükséges a visszatáplálás. A feladat megoldása nem könynyű. Csordakút képes lesz elnyelni 40—50 m'/min vizet, de a karsztvíz nyugalmi szintje Nagyegyházán kb. 12 —20 m-rel megemelkedhet és Mányon is érzékelhető lesz az odahatás. A visszatáplálás előtt a vizet tisztítani kell. Szalontal Gergely (KVM) „A hévizek minősége, mennyisége és várható változásuk" c. előadásában megállapította, hogy a helyi hatások markánsabbak, de regenerálódhatnak. A távoli hatások is kimutathatók csak később mutatkoznak. Liebe Pál (VITUKI) „A budapesti hévízrendszerben eddig bekövetkezett változások és a jövőben várható módosulás" c. alatt előadta, hogy a Budapest északi részén előforduló kisebb hőmérsékletű melegvizeknél előbb lesz érezhető a probléma, míg a déli részen a melegebb vizeknél később. Dr. Siposs Zoltán 48