Hidrológiai tájékoztató, 1976
RÖVID ISMERTETÉSEK - Geffert Károly: Vízminőség vizsgálatok a csepeli Nagy Duna-ágban - Dr. Bauer Jenő: Dr. Dobos Irma "Gyógyvizek Magyarországon" (Könyvismertetés)
A vállalat igen sok vizet vesz át a Bakonyi és Fejér megyei Bauxit Bányáktól. Ezt a vizet a bauxit termelése érdekében végzett aktív vízvédelem keretén belül termelik. A vízminőség ivóvíz céljaira megfelelő, igen jó. Egy része ivóvízként, egy része pedig ipari vízként kerül felhasználásra. Termel a vállalat ipari vizet a Dunából, kis menynyiségben a Balatonból. Pécs vízellátásának segítése érdekében a Duna-vízből termelt ipari vízből állítunk elő ivóvizet. A vállalat építőipari tevékenysége meghaladja a 80 millió Ft-ot. Kizárólag víz- és csatornaművek építésével és ezek rekonstrukciós munkáival foglalkozunk. A kapacitás legnagyobb részét vállalati munka teszi ki, a kisebb részt idegen megrendelőktől vállaljuk. Az építési kivitelezés legfőbb területe a Balaton-part. Rück István Vízminőségvizsgálatok a csepeli Nagy Duna-ágban A Fővárosi Vízművek Csepel-szigeti víznyerő területeinek szükségszerűen fokozódó igénybevétele következtében megnőtt a főváros alatti Duna-szakasz jelentősége. 1974-től rendszeresen vizsgáljuk a sodorvonalból vett vízmintákat: kémiailag, bakteriológiailag és biológiailag. A vizsgálatokban részt vesznek: ELTE Állatrendszertani Intézet munkacsoportja; Fővárosi Vízművek Vegyészeti Osztálya; Fővárosi Vízművek Műszaki Fejlesztési Osztálya. Mintavételi helyek: 1654 fkm — Üjpesti Vasúti Híd: összehasonlítási alap. 1643 fkm — Deli Összekötő Vasúti Híd. 1638—1588 fkm — a sziget északi és déli csücske között 10 km-enként vett minták. Nagy jelentőségűek a bakteriológiai vizsgálatok, mert a baktériumok általában gyorsan reagálnak a különböző hatásokra. Az 1643-as fkm-nél, de már az összehasonlítási helynél (1654 fkm) is rossz volt a bakteriológiai vízminőség. Igen terhelt az 1623—38 fkm közötti folyamszakasz. Általában az 1623 fkm-től lefelé időnként romlást, időnként javulást lehetett tapasztalni. A legalsó szakaszon némileg egyértelműbb a javulás. A zooplankton-szám (Nematodák és Rotatóriák) az 1654 és 1643-as fkm-nél volt a legnagyobb. Az alsó szakaszon hullámszerűen váltakoztak a nagyobb és kisebb értékek. A fitoplankton-szám változása elég nagy, de nehéz egyértelműen helyhez kötni. A vízkémiai jellemző értékek mennyisége a vizsgált szakaszon nem változik számottevően. A detergensek koncentrációja 1975-ben a sziget legdélibb csücskén (1598 és 1588 fkm) némileg csökkent. összefoglalásként megállapítható, hogy a folyó tisztulása a csepeli szakaszon már most sem kielégítő. Budapestről a Dunába kerülő szennyvíz 1 m 3-ére már most sem jut a javasolt mennyiségű (500 m : l) hígító víz. A szennyvíz mennyiségének további növekedése előidézi a főváros feletti és alatti Duna-szakasz vízminősége közötti különbség növekedését. Az egész budapesti Duna-ág vízminőségét veszélyeztetheti: 1. A felső folyamszakasz hőmérsékletének növekedése az ipari létesítmények hűtővízének hatására. 2. A Gabcsikovó—Nagymarosi víztározó pangó és tovább melegedő vize. 1. és 2. a biológiai egyensúlyt fenyegetheti. 3. A Duna—Rajna—Majna csatorna üzembehelyezése után növekvő hajóforgalom elsősorban az olajveszélyt fokozza. 4. A házi és ipari szennyvíz mennyiségének növekedése a felső folyamszakaszon. A Fővárosi Vízművek által szervezett vizsgálatok fő célja volt, hogy felhívja a figyelmet a vízminőséget potenciálisan fenyető veszélyekre. Gefferth Károly KÖNYVISMERTETÉS Dr. Dobos Irma: Gyógyvizek Magyarországon (VIZDOK, 1975. 71 lap, 28 ábra) Az utóbbi két évtizedben lényegileg két könyvalakú publikáció foglalkozott Magyarország gyógyvizeivel, nevezetesen: Schulhof Ödön—Papp Ferenc szerkesztésében az MTA kiadásában 1957-ben megjelent „Magyarország ásvány- és gyógyvizei" c. munka, majd 1962ben a Medicina kiadásában Farkas Károly és kollektívája által szerkesztett és írt „Magyarország gyógyfürdői, gyógyhelyei és üdülőhelyei" c. munka. Egyrészt, mivel mindkét mű részben orvosi, balneológai szempontból foglalkozik gyógyvizekkel, másrészt, mivel időközben mindkét mű a könyvpiacról eltűnt (nem is szólva arról, hogy adataik az évek során módosultak, kiegészítésre szorultak!) időszerűnek és hasznosnak kell ítélnünk Dobos Irma „Gyógyvizek Magyarországon" címen most megjelent összefoglalását, annak ellenére, hogy a — szerző szerint — csak a már gyógyvízként elismert termális és hideg gyógyforrásokat és azok hidrogeológiáját ismerteti, bepillantást engedve régebbi és újabb kutatások alapján hazai földünk vízadóképességének jellegzetességeibe. Szerző helyes hidrogeológiai szemlélettel az egyes vizek ismertetését általában geológiai csoportosítás vetületében adja. Munkája hét fejezetre oszlik. Az elsőben a talajvizekhez és talaj vízrendszerekhez kötött gyógyvizeket ismerteti. Ez a fejezet a hideg szulfátos, és szénsavas vizek geológiai jellegét, keletkezését és kemizmusát ismerteti. A II. és III. fejezetben a pleisztocén, majd a pliocén rétegek kapnak helyet (Szolnok, Hajdúszoboszló, Mosonmagyaróvár, Moha a többi közt). A IV. fejezet a miocén gyér számú rétegvizeiről tájékoztat (Fonyód, Edelény, Táska). Az V. fejezet a felsőoligocén rétegvíz (Sóshartyán) ismertetését tartalmazza. A legtestesebb (43—46. p.) VI. fejezetet a mezozoikum karsztvizeinek szenteli a szerző (Zalakaros, Harkány, Eger, Budapest stb.). Végül a VII. fejezetben — mint devon karsztvízről — Bük és Sárvár vizeiről kapunk tájékoztatást. Zárszóként szerző a feltárás további bőséges lehetőségeit, illetve a meglevő kutak gyógyvízzé nyilvánításának sürgős igényét emeli ki. Munkáját jól egészíti ki a számos sikerült vízföldtani szelvény, s egy 64 műre kiterjedő irodalomjegyzék. Külön szerencsés körülménynek tekinthetjük, hogy az 1975. októberi budapesti FITEC kongresszus alkalmára megjelent munkának francia és német nyelvű változata is kiadásra és terjesztésre került. Dr. Bauer Jenő
