Hidrológiai tájékoztató, 1972

Dr. Cziráky József: A zalakarosi fürdőtelep

III, A megoldandó feladatok és a fejlesztés irányai A tisztító telep üzeménél tapasztalt nehézségek elhárítására még számtalan munkát, és kisebb-nagyobb építést kell elvégeznünk a teljesen biztonságos üzem érdekében. Ezek között — a technológiai sorrendnek megfelelően — ki kell emelni az új típusú oldalbukó megépítését. Nem kevésbé fontos a homokfogó hatásfokának megjavítása sem. Az ülepítők működését jelentősen javíthatja az úszadékterelőlemez hajlásszögének kikísérletezése, és ezáltal a tökéletes, automatikus úszadékleszedés megvalósítása. Az elkövetkező időkben meg kell oldani az összes bukóélnek, és bukóéles zsilipnek könnyű állíthatóságát, valamint a kívánt értékre való pontos beállítási lehetőségét. Külön ki teli emelni a levegőztető medencék elfolyó bukóinak mechanizálási szükségességét, valamint a fölösiszap elvezetését szolgáló végleges csővezeték megépítését is. Egyik legégetőbb feladatunk a kirothasztott iszap intenzív víztelenítésének, elhelyezésének, vagy megsemmisítésének haladéktalan megoldása. A telep szakszerűbb és még jobb hatásfokú, korszerű üzemeltetésének jövőbeni elengedhetetlen feltétele a megfelelő műszerezettség. Erre már a kezdő lépéseket megtettük. 1969-ben automatikus pH, valamint a levegőztető és az utóülepítő medencéknél oldott Oo mérő és regisztráló köröket szereltükbe. Folyamatban van a rothasztók átlaghőmérséklet mérésére termisztoros mérőláncok beépítése és beszabályozása is. Ez azonban a korszerű műszerezettségnek csak a kezdetét jelentheti. Technológiai szempontból igen fontos a különböző víz- és iszapmennyiségek, valamint sűrűségek mérése. A telep jobb hatásfokú üzemének biztosítása érdekében felül kell vizsgálni a vízgyűjtő terület jövőbeli fejlesztési irányait, különös figyelemmel az ipartelepítésre és lakásépítésre, valamint a Dunaággal kapcsolatban támasztott különféle igényekre. Ez a körülmény döntően befolyásolhatja a bővítés mértékét, és irányát. A telep kísérleti jellegéből kifolyóan igen pontos műszaki és gazdaságossági vizsgálatokkal kell eldönteni azt a körülményt, hogy a már meglévő rendszer szerint bővítsük, illetve szaporítsuk a műtárgyakat, vagy pedig újabb technológiai eljárásokkal próbálkozzunk. A biztonságos és egyszerű üzemeltetés mellett szól az előbbi megoldás, míg a kísérleti célokat szolgálná más technológiai eljárások kipróbálása. Annáit érdekében, hogy hazánk a szennyvíztisztítás területén az élvonalba kerüljön, ottani helyét megtarthassa, s a hazai törvényeknek és a nemzetközi megállapodásoknak minél hathatósabban eleget tehessenek vízügyi szakembereink, vállalataink és intéaményeink. kívánatos lenne, ha az OVH egyetértésével a Fővárosi Csatornázási Művek Délpesti telepét — ahol minden lehetőség adva van — országos szennyvíz-kísérleti bázissá alakítanánk ki. Ezt a koncepciót alátámasztják az alábbiak is: 1. A_ Délpesti telep eredetileg — az első tervfaladat szerint — kísérleti célokra is létesült. 2. Kísérleti berendezések létesítésére hely bőven áll rendelkezésre. 3. A telep a Fővárosiban van. tehát a kooperáló kutató- és tervező intézeteknek, illetve gyáraknak és vállalatoknak a szoros együttműködésnél nem lesznek távoksági akadályai. 4. Az együttműködésben résztvevők, túlnyomó részt budapesti intézmények, jobban tudják erőiket a helyi kísérletekre összpontosítani. (Ez nem zárja ki a vidéki kísérletek lehetőségét!) 5. Az egyhelyen folyó kísérletekkel kiküszöbölhető az esetleges párhuzamos munka. 6. A helyszíni lehetőségek alapján — azonos szennyvízzel, és azonos hidraulikai körülmények megteremtésével — abszolút összehasonh'tási alap lenne az egyes tisztítási rendszerek és berendezéssk műszaki és gazdaságossági jellemzőire. 7. A kísérleteket nem labor, hanem félüzemi méretekben lefolytatva a kisminta kísérletek összes zavaró, sőt gyakran eredményeket meghamisító tényezőit ki lehetne küszöbölni. 8. A kísérletek nemcsak a technológiai, hanem a gépészeti, valamint műszerezési és automatizálási problémák tisztázására és megoldására is kiterjedhetnek. Ügy érezzük, hogy az előzőekben felvetett gondolat megvalósítása nemcsak az egyes intézmények, vállalatok egyéni érdekeit szolgálná, hanem gyümölcseit az egész hazai szennyvíztisztítás élvezhetné, s rövid idő alatt óriási mértékben léphetnénk előre. A zalakarosi fürdőtelep A Magyar Hidrológiai Társaság Balneotechnikai Szakosztálya a Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztállyal együttesen 1970. május 28—29-én tnulmányutat rendezett, elsősorban a zalakrosi fürdőtelep megtekintésére. A helyszínen a fürdő történetét Kátai U. István, a Zala megyei Tanács V. B. osztályvezetője, a fürdő műszaki kérdéseit pedig Németh Ferenc, a Délzalai Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója ismertette. Az elhangzott előadások és az EüM Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóság (OGYFI) adattára alapján tekintsük át a szépen fejlődő zalakarosi fürdőtelep történetét. A hévízfürdő képes ismertetőjének leírása szerint Zala megye egyik legszebb részén, szelídhajlású domboldalon, almaligetekkel övezett út mentén fekszik Zalakaros község, Nagykanizsától 17 km-re. A 7. számú műútról Galambok községnél kell letérni Zalakaros felé. A fürdőtelep története úgy kezdődött, mint sok más hazai hévízzel üzemelő fürdőé. Az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt Dunántúli Kőolajfúrási Üzeme 1962. július 15. és 1963. január 31. között létesítette és vizsgálta a Zalakaros községtől mintegy 1,5 km-re a D. 6 jelű, 2307,50 m talpmélységű kutatófúrást. A fúrótorony alapbetonjának magassága a tengerszint fedett 128,68 m. A fúrólyuk lemélyítése 3,20 m—124,00 m között 18"-as kétélű fúróval, 124,00 m—1075,00 m között 12 1 4"-os görgős fúróval és 1075,00 m—2307,50 m között 8 l/2"-os görgős fúróval történt. A 13 3/4"-os béléscső saruja 122,52 m-ben, a 9 5/8"-os béléscső saruja 508,89 m-ben és a 6 5/8"-os béléscső saruja 2219,33 m-ben van. Az OKGT Dunántúli Kőolajfúrási Üzemének Földtani Osztálya részéről Bíró Ernő főgeológus foglalta össze a fúrás közben harántolt rétegsorokat. 3,2 m—1200,0 m között pliocén kori, felsőpannóniai alemeletbeli szürke, finom és aprószemű kvarchomok és homokkő, továbbá laza homokos agyag- és agyagsárga rétegek sűrűn váltakoztak. A rétegsor mélyebb szakaszán, helyenként márga- és mészmárga csíkok, illetve betelepülések is megfigyelhetők voltak; 1200,0 m—1980,0 m között pliocén kori, alsópannóniai alemeletbeli rétegek találhatók. így 1200,0 m—1430,0 m között szürke, laza homokos agyagmárga, 1430,0 m— 1716,0 m között szürke homokos agyag márka helyenként 1972.