Hidrológiai tájékoztató, 1972

Balló Iván: Vízháztartási folyamatok durva becslésének jelentősége a vízimérnöki gyakorlatban

Megkezdték az újjáépült hidakon az új vezetékek fektetését. 1950. január elsejével a Fővárosi Vízművek átvette a peremkerületek ellátását. Az elmaradt peremvárosok ellátása ma is gondot okoz a vízellátásban. Legtöbbjének saját vízműve olyan elhanyagolt állapotban volt, hogy nagy részét fel kellett számolni. A peremkerületekben folyó hivatásos és háztáji kertészkedés egyre inkább az ivóvizet vette igénybe. Olyan alacsony szinten tartották az ivóvíz árát, hogy saját szivattyú, vagy kút építése, fenntartása nem volt kifizetődő. Hasonló folyamat indult meg az iparban is. Még azok az iparvállalatok is, melyek saját vízművel, kúttal rendelkeztek, lassan teljesen átálltak az ivóvíz vételezésére. Az új iparvállalatok pedig eleve a közüzemi ivóvíz felhasználására tervezték azokat az igényeiket is, melyek alacsonyabb minőségű vízzel is kielégíthetők lettek volna. Így hiába folytatódott erőteljes ütemben a vízellátás fejlesztése, a helytelenül orientált igények mind máig megelőzték a fejlesztés lehetőségeit. Ennek ékes példája, hogj míg 1947-ben az igények 85%-át a háztartások képviselték, addig ma már csupán 44%-át. így az ötvenes években elsősorban az ipari igények növekedése miatt átalakult a vízellátási rendszer iránya Is. A sűrűn lakott belváros helyett egyre inkább az iparigyűrű és a kertes kerületek irányába épültek ki a vezetékek. így jelentkezett új jelenségként a téli vízhiány. Amíg korábban a háztartási fogyasztás téli és nyári ingadozása természetes összhangban volt a dunavízállás változása folytán a kutak hozamával, addig az újonnan kialakult helyzetben az a harmónia megszűnt és a téli időszakban általában a víztermelési kapacitás bizonyult elégtelennek. A nyári időszakban pedig az elosztóhálózat nem tudja a kellő mennyiségű vizet a fogyasztóhoz eljuttatni, így a hazánkban gyakori kontinentális jellegű száraz, meleg években visszatérővé vált a hónapokig tartó vízhiány, annak ellenére, hogy a Fővárosi Vízművek lényegesen több vizet termel, mint a hasonló, vagy nagyobblétszámú Ny-Berlin, Hamburg, vagy más nagyvárosok. Igaz ugyan, hogy ott a magas vízdíj és az iparvállalatok gazdasági versenye az ipart a saját víztermelő berendezések használatára orientálja — és kevéssé, maximálisan 10—20%-ig veszik igénybe csak a közüzemi szolgáltatást. Ugyanakkor nem részesül fővárosunk olyan fejlesztési támogatásban, mint a hasonló gazdasági rendszerben dolgozó szocialista fővárosok vízművei, ahol tervszerűen, nagy távlatokban épülő művek több évre megelőzik termelésükkel a fogysztási igények jelentkezését. így alakult ki a mai helyzet, mely feltétlenül meggondolásra kell, hogy késztesse az illetékeseket. Hatalmas műveket építünk, 1958-tól a felszíni vízmű 200 000 rh'/nap kapacitással dolgozik, 1971. nyarán számos alkalommal túlléptük a 900 000 m'-es napi csúcsot és nincs messze az idő. amikor túllépünk a napi 1 millió m

3-es termelésen. Büszkék lehetünk új létesítményeinkre, melyek korszerűségében, nagyvonalúságban vetekszenek a városunknál sokkal gazdagabb metropolisok közműveivel. A rossz irányba orientált árképzés, a fejlesztési lehetőségek lassú felfutása azonban mindezek ellenére konzerválja a vízhiányt és ez mind gazdaságilag, mind politikailag sokkal súlyosabb hátrányt jelent, mint a fejlesztés megfelelő ütemének gazdasági támogatása. A Fővárosi vízműveknek rendelkezésére állnak elképzelései, tervei és lehetősége van saját erővel és mások segítségével a kitűzött építési feladatok megvalósítására. Olyan saját építési részlegekkel rendelkezik, mint talán egyetlen vízmű sem az egész világon. Nem rajta múlik tehát, a vízellátás normalizálása, hanem csupán azokon az anyagi eszközökön, melyeket a Fővárosi Tanács, az Országos Vízügyi Hivatal, a Kormányzat a fővárosi vízellátás rendelkezésére tud bocsájtani. Vízházartási folyamatok durva becslésének jelentősége a vízimérnöki gyakorlatban (Gondolatok a Szárazár vízgyűjtője és a Maros törmelékkúpjának felszín alatti vízháztartásáról) Balló Iván OVH Vízkészletgazdálkodási Központ A gyárkoló mérnök sűrűn találja magát szemben olyan feladatokkal, amikor a szükséges és elegendő adatok hiányában is ki kell alakítania állásfoglalását. Ez nemcsak szükséghelyzetekben,, de olyan, időhöz kötött döntések esetén is előfordul, amikor a célra szervezett adatgyűjtésre már nincs idő. Számos más esetben vannak ugyan adatok, de azok bonyolult, összetett folyamatok eredői, melyekben a fizikai vagy éppen gazdasági folyamat részletei „fekete doboziban" rejtve maradnak és a jelenséget csak bizonytalan határvonalakkal, okoskodás útján lehet megközelíteni. Ilyen esetekben a tudornánytallanság vádját is vállalva, olyan kompromisszumok szükségesek, melyeket megfelelő adatbázisok birtokában általában nem engedhetünk meg magunknak. A felszín alatti természetes víztartók vízháztartási és mozgási elenségeinek elbírálásakor ma még az esetek túlnyomó részében ilyen tapogatódzó közelítésre vagyunk utalva. Hasznosak ezek a „tudománytalan" megfontolások, mert magának a jelenségnek körülhatárolásában, a folyamat lényegének felderítésében és gyakran nagyságrendiségének eldöntésében is új felismerésekhez vezethetnek. Megóvnak attól, a napjainkban mind gyakoribb tévedéstől hogy a jelenségtől elszakadva, látszólag kifinomuHtabb, „tudományosabb" módszerrel tárgyaljunk olyan jelenséget, melynek valódi természete, folyamatának dinamizmusa még nem elegendően, ismeretes. A durva hibák elkerülése csak úgy lehetséges, ha a folyamatot saját környezetében és annak változásaiban a vallóságnak megfelelően közelítjük meg. Gondolatébresztőül szolgálhat a kompromisszumos közelítés egyik példája; a Szárazér vízgyűjtőjének és a Maros törmelékkúpjának felszín alatti vízháztartásával kapcsolatos megfontolás. A Szárazér teüjes vízgyűjtője a Maros törmelékkúpjának része. Szerkezete, domborzati viszonyai és a szemcsehalmazok tulajdonságai különleges felszín alatti vízháztartást határoznak meg. A rendelkezésre álló megfigyelések nem elegendők ahhoz, hogy ennek a vízháztartásnak jellemzőit a megszokott számszerűséggeJ kövessük. Okoskodás útján mégis megkísérelhetjük a tapasztalt jelenségeknek magyarázatát. A kapott eredmények csak feltételezéseiknek tekinthetők és aligha alkalmasak arra, hogy gazdasági elhatározások, konkrét kiviteli tervezések alapjául szolgáljanak. Mégis hasznos lehet a spekuláció annak érdekében, hogy a további megfigyelés, adatgyűjtés megfelelő irányban fejlőd jele