Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Benkovits Ferenc-Jalsovszky Jenő: Az 1965. évi árvíz a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság területén

tanya és az ipartelepek mögött, valamint a Derapatak nyomvonalán. A város kezelésében levő laktanya zsilipnél már a márciusi árhullám során pátria-szádfalsor kiépítése vált szükségessé a lezárás érdekében. A budakalászi nyílt ártér Duna-parti partvonulata csak a budapesti 810 cm-es vízállásig nyújt védelmet. Az öblözet kereken 1000 kh, ahol belsőségi települések vannak. VI. 13-án az Igazgatóság a földmunkagépeket felvonultatta, nyúlgátak kiépítésére, de a rohamos áradás következtében az itt szükséges 20 ezer m

3 földmunka elvégzésére kellő idő nem állt rendelkezésre, ezért az egész öblözet bevédése helyett, a budakalászi Textilművek és az István telep védelmére lokalizációs vonalat építettek mintegy 2 km hosszban, a 11. sz. műút mentén. A 11. sz. műút alacsony koronájú ^szakaszain: Leányfalu, Tahi, Dunabogdány között föld- és homokzsák nyúlgátak épültek, melyeket a KPM Közúti Igazgatóság épített (10. kép). A Duna jobb partján a dunafüredi gátőrjárás töltésnél már a helyi 573 cm-es vízállásnál 5—10 m, majd a vízállás emelkedése mellett 10—40 m hosszban 4—8 mm széles repedések keletkeztek, részben a töltés tengelyében és több helyen a koronaélekben. Két helyen kisebb mértékű rézsűcsúszás következett be. A helyreállítási munkák során a repedéseket beiszapolták a töltéstest vibrálása mellett. Az érdi gátőrház szivattyútelepe előcsatornájában már az 1956-os jeges árvíz alkalmával is buzgárosodási folyamat volt észlelhető. Az árvíz után a folyós homokba épített csatorna (Sulák-árok) medrét a szivattyúteleptől kiindulva kohósalakkal biztosították. A meredek rézsűket, depóniákat rendezték, a fenék-feltüremkedések ellen kohósalakot építettek be. A csatornaszelvény azóta állandósult. Az 1965. évi árvíznél -a vízállás emelkedésével eleinte csak tiszta vizű mozgást, majd több helyen újra észlelték a buzgárok működését már az érdi 526 cm-es vízállásnál. A működő buzgárok anvagot szállítottak. A szivattyútelep és a sulák-ároki híd között ellennyomómedence kialakításával állandó vízszín tartásával, szivattyús üzem mellett a buzgárok káros hatását sikerült megakadályozni. Az árvédekezés ideje alatt Százhalombatta község déli területén a hullámterekbe települt épületeket mintegy 150 fm hosszú nyúlgát építésével sikeresen biztosítani lehetett. Csepel-szigeten említésre méltó a szigetújfalui gátőriárás 54 200—54 900 szelvénvek között, az 501. sz. műút menti töltésszakasza. Itt már a budapesti 680 cm-ps vízállásnál erős szivárgás indult meg a töltés lábvonalában és az altalajban. Az átszivárgó víz a közutat feláztatta, megrepedezett, forgalmi korlátozásokra volt szükség. A közút biztonságát ideiglenesen zúzottkő terítéssel oldották meg, és a töltés állékonyságát a védekezés időszaka alatt a mentett oldali rézsűre fektetett kavicsszűrővel biztosították (11. kép). A kavicsháttöltést 1 :4 hallással képezték ki. Ugyancsak ebben az őrjárásban hasonló jelenség volt megállapítható a 47 750—49 700 szelvények között. A visegrádi átkelési útszakaszba épített műtárgyak lezárása és a kavicsanyagú úttöltés védelme gondot okozott. Víz alá került a 11. sz. műút Dömös— Pilismarót közötti szakasza, hosszú idejű elöntés alatt volt a pappszigeti kempingtábor és a Lupasziget is. A hullámtérben települt lakóépületeket ki kellett üríteni. b) Budapest alatti szakaszokon folyó árvédekezések A Budapest alatti Duna-szakaszon Budapest— Csepel-sziget déli csúcsáig az 1940, illetve 1941 évi jeges árvizekből, míg innen Dunaföldvárig az 1956. évi jeges árvíz adataiból határozták meg a mértékadó árvízszínt. Az 1965. évi nyári árvíz magassága: Ercsinél 1,38 m-el Tassnál 1,35 m-el Dunaföldvárnál 2,20 m-el volt alacsonyabb a mértékadó árvízszínnél. Ugyanakkor a Budapest feletti szakaszokon Esztergomnál 15 cm-el meghaladta, Vácnál 43 cm-el meghaladta, Budapestnél 22 cm-el volt alacsonyabb. Mivel a Budapest alatti szakaszok töltései a mértékadó árvízszín felett általában 0,50—0,80 cm-es biztonsággal kiépültek, így a védművek igénybevétele az ilyen vízoszlop mellett is kisebb volt. A védekezési munkák túlnyomórészt átázások, szivárgások és hullámverés elleni védekezésre szorítkoztak. 11. Kavicsszűrőzés Csepel-szigeten az 501. sz. műút mellett Az erős szivárgás oka visszavezethető arra, hogy a vékony fedőréteget a töltéslábtól mintegy 8—10 m-re nyitott mély agyaggödrök átütik és a töltés építésénél az alapozási munkák nem készültek szakszerűen. A közeljövőben az erősen kimélyített, fedőréteget átütő anyaggödrök feltöltését szükséges végrehajtani. Lórév község alatt az elmúlt, árvizek alkalmával ' is észlelt, azonban most kisebb számban buzgárcsoportok jelentek meg. Ezek nem voltak káros hatásúak, tekintve, hogy a töltésláb és a község közötti kimélyített területen 0,8—1,2 m magas víz — fakadó10. kép. Homokzsák nyúlgát a 11. sz. műút alacsony koronájú szakaszán Dunabogdány előtt 40