Hidrológiai tájékoztató, 1966 június

Benkovits Ferenc-Jalsovszky Jenő: Az 1965. évi árvíz a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság területén

és csapadék —, a jelenlegi vízállások mellett biztonságot nyújtott. Tekintve, hogy e szakaszon a mértékadó árvíz mintegy 1,4 m magasabb, ezért az elkövetkezendő években a buzgáros terület biztosítását szükséges végrehajtani. A többi szakaszon általában hullámverések és elhabolások elleni védekezések folytak. A magas árhullám hatására a Soroksári Duna-ág vízleeresztését a tassi zsilipen keresztül május 13-tól be kellett szüntetni, csupán VI. 2-án nyílt lehetőség egy 10 órás vízleeresztésre. A Soroksári Duna-ág vízszintje a csapadék- szennyvízbevezetések és a Nagy-Duna felőli beszivárgások hatására, naponként 2—3 cm-el emelkedett. Az emelkedő vízszín alatti mélyebben fekvő területeken a hétvégi házak, sétányok, horgásztanyák általában vizet kaptak. A Dunaág vízszintjének csökkentése és az egyensúly tartása érdekében részben a tassi zsilipkamrában és a tassi bekötőtöltésnél a Tisza mellől átirányított 20 db szivattyúegység VI. 21.—VI. 28. között emelte át a vizet, egyenként 280—670 l/s és 8,28 m

3/s össz-névleges teljesítménnyel. Ez idő alatt átemeltek mintegy 7,31 millió m

3 vízmennyiséget (12. kép). 12. kép. Soroksári Duna-ág vízszintcsökkentő szivattyúzása a tassi zsilipnél c) Beépített hullámtéri területek védelme A Budapest feletti szakaszokon, különösen a Duna-balpartján, de a» szentendrei Duna-ág mellett is, a községeknek egy része a hullámtérben települj. Ennek következtében a magas árvíz a területeket elöntötte. Mivel belsőségi szakaszon kiépített fővédelmi vonalak nincsenek, ezért a védekezési munkálatokat a helyi tanácsi szervek végezték. Ilyen védekezések voltak Sződliget belsőségében, ahol a 2. sz. műút és a Sződrákos-patak mellett mintegy 200 fm nyúlgát építésével biztosítani lehetett a községek egy részének védelmét. Fenyegette az árvíz Vác város belterületének a Duna és a Gombás-patak közötti részét, továbbá elöntötte a váci rév felett a Duna-partra épített lakóépületeket. A Gombás-patak és a Duna-part közötti szakaszon mintegy 300 fm hosszban a város nyúlgátat épített. Megrongálódott a Gombás-patak hídja. Nógrádverőce, Kismaros, Nagymaros, Zeljegény, Szob községek hullámtérbe települt lakóépületei víz alá kerültek. Hosszú szakaszokon elöntötte az árvíz a 121. sz. főközlekedési utat. Több helyen elöntés alá került a Duna bal'partján a 2-es és a 121. sz. főközlekedési út, ahol a forgalom megbénult és azt csak terelőutakon lehetett lebonyolítani. Ilyen szakaszok voltak Dunakeszi bejáratánál, a felsőgödi átkelési szakaszon, a Sződrákos-Szeszgyár között, Vác város bejáratánál, a Gumigyár környékén, a Gombás-patak hídjánál, Vác, Nógrádverőce között és a nagymarosi útszakaszon. A szentendrei Duna-ág mentén a hullámtérben települt és bevédetlen budakalászi öblözet Szentendre város Pannónia utcai települése, Szentendre—Leányfalu és Tahi közötti üdülőterület túlnyomó része víz alá került. Az említett helyeken a tanácsi szervek a lakosságot időben kitelepítették. d) Zagyva és Ipoly menti védekezés 1965. január 1-vel az Igazgatóság kezelésébe kerültek — Jászfelsőszentgyörgytől Jobbágyiig — a 82 km hosszú Zagyva menti töltések. Ezek csak részleges védelmet nyújtanak, mivel részben kiépítettek, túlnyomórészt mint depóniák képezik a védvonalat. A Zagyva felső vízgyűjtőterületén VI. 4-én és 6-án 80—120 cm-es csapadék hullott, ennek következtében a dunai árvédekezéssel egyidejűleg két alkalommal e szakaszokon is védekezésre került sor. A rendkívüli csapadékos időjárás hatására az Ipolyon is az eddigi maximális vízállásokat meghaladó tartós árhullámok vonultak le. Az Ipoly völgyében védekezésekre került sor, az Ipoly Lókos menti nyárigátaknál, ezenkívül nyúlgát kiépítése vált szükségessé Balassagyarmat város területén. e) Nyárigátak védelme Az említett Duna-szakaszon a hullámtéri értékes mezőgazdasági területek védelmére Dunabogdány, Kismaros, Dunakeszi, Tököl, Ráckeve, Szalkszentmárton, Tass és Dunaegyháza határában 6030 kh mezőgazdasági területet, összesen 36,6 km hosszú nyárigátak védenek. A Duna menti nyárigátaknál már áprils 22—május 13. között is tényleges védekezési munkálatok folytak. Május közepétől a Vízügyi' Igazgatóságtól kirendelt műszakiak irányításával és vezetésével, erőteljes védekezések váltak szükségessé. A védekezést nagymértékben megnehezítette a gátak elhanyagolt állapota — fákkal, bokrokkal benőttsége —, továbbá az a körülmény, hogy a tanácsi szervek védekezési anyagokkal nem rendelkeztek, a közerőt csak nehezen tudták biztosítani. A ráckevei és tököli nyárigátak védelmét a budapesti 730 cm-es vízállásnál már május 25—26-án fel kellett adni, mivel ezek magasságai nem tették lehetővé az emelkedő árhullám kivédését. VI. 11—16. között, amikor a vízállás a budapesti vízmércén 750 cm-ig emelkedett és további áradással kellett számolni, egymástután fel kellett adni a többi nyári gát védelmét is. A vízberesztések részben a zsilipek megnyitásával és előre létesített helyeken történtek. A nagytömegű, csak zöldtakarmánynak alkalmas mezőgazdasági terményeknek az elöntött öblözetből való letakarítása és elszállítása nem volt lehetséges. III. Vízvisszavezetések, helyreállítások Az árvíz levonulása után a mentesített árterületeken összegyűlt fakadó- és nyárigát öblözetekben visszamaradt vizek elvezetését szivattyúzással hajtották végre. Több helyen különböző típusú, 50 db szivattyúaggregátummal, 13130 üzemóra alatt 8,6 millió m

3 vizet emeltek át. A fakadóvizek visszavezetését megnehezítette — különösen a Szentendrei-szigeten, Csepel-szigeten és a pilismaróti öblözetben —, hogy kiépített belvízrendszerek nincsenek. A zsilipeken keresztül a gravitációs víz visszavezetési lehetőségek korlátozottak voltak, sőt több helyen, különösen a Csepel-sziget nagy-dunai oldalán és Pilismaróton vízleeresztő zsilipek beépítve nincsenek. Az 1965. évi árvíz súlyos rongálódásokat okozott elsősorban a Szentendrei-szigeti, a dunafüredi védművekben és a solt.i terelőtöltésnél. Külön vizsgálatot és biztosítást igényelt a Kvassay zsilip. Ezeken kívül a többi védvonal is — főleg hullámveréstől — rongálódást szenvedett, a gyepszőnyeg hosszabb szakaszokon kipusztult. Az erősen megrongált és lecsökkent védőképes41