Hidrológiai tájékoztató, 1962

1. szám, április - Érdi Sándor: A Cselep-szigeten tervezett salaklerakó hely szennyező hatásának vizsgálata

A ma is folyamatban lévő hidrológiai észlelések a két Duna-ág közötti teljes szigetsávra terjednek ki és hetenkénti talajvízszín mérésből állanak. 51 ponton (17 fúrt és 33 ásott kútban és a bányató vízmércéjén) folyik a rendszeres észlelés, melyből már az első hónapok után kialakult a terület talajvízmozgásának általános képe, sőt a főbb áramlási törvényszerűségekre számszerű adatokat kaptunk, melyekre számításokat lehetett alapozni. Az eddigi hidrológiai és vegyészeti számításokban azt a követelményt tartottuk szemelőtt, hogy a kapott eredményeknek feltétlenül megbízhatóaknak kell lenniök, hiszen a nagyjelentőségű vízmű vízminőségváltozásának kérdése nem tűr bizonytalanságot. Ezért az előzetes számítások során mindig az eredmények elképzelhető szóródási tartományának legkedvezőtlenebb határértékeit fogadtuk el. így is kimutatható, hogy a salakfeltöltés a vízmű veszélyeztetése nélkül is elképzelhető, bizonyos egyszerű, nem túl költségigényes eljárások követése mellett. Az eddig kapott eredmények részleteiben a következők: -N 1. A vizsgált terület talajvíz felszínének rétegvonalait (ekvipotenciál görbéit), és az ezekre merőleges áramgörbék hálózatát — az áramképet — több Duna vízállásra megszerkeszthettük, amiből az áramlási viszonyok egyszerű ránézésre is azonnal áttekinthetők. Látható ebből, hogy a Csepel-sziget egész itteni területe a Fővárosi Vízművek erőteljes depressziós hatása alatt áll, amit a legmagasabb Duna vízállások sem tudnak ellensúlyozni. Ez utóbbi megállapítást modellkísérlet eredményei alapján tehetjük. A kísérletek a MÉLYÉPTERV vízkísérleti laboratóriumában készültek Molnár Lajos vezetésével. A Csepel-sziget megfelelő szakaszát elektromos analógián alapuló modellbe építették be, ahol a Nagy- és Kis Duna-ág minden elképzelhető vízállásvariációit előállították. 2. Az áteresztőképességi tényezőt — mégpedig annak átlagos területi értékét — kb 30 ha nagyságú területről, meghatározott idő (63 nap) alatt ismert szelvényen keresztül történő talajvíz leürülés alapján számítottuk. A számításokban csak a feszültségmentes hézagtérfogatot. kellett közvetlen úton meghatározni (emi •tudvalevően nem ad 20—30%-nál nagyobb hibalehen'Vséget), míg az összes többi tényező (áramlási szelvény, esés, porózus közeg térfogata stb) mind közvetlen mérésekkel volt meghatározható. Ilymódon a csepel-szigeti homokos kavicstalaj kiterjedtebb tömegére 45, 52 és 64 m/nap értékű áteresztőképességet kaptunk. A már említett, próbaszivattyúzás 58, 97 és 122 m,-nap értékeket adott. A két adatsor aránya igen kielégítő. Ismeretes ugyanis az a tapasztalat, hogy a területi átlagos áteresztőképesség kisebb, mint amit egy-egy ponton végzett próbaszivattyúzással kaphatunk. Az elhelyezendő salaktömeg áteresztőképessege, nagymintakísérletek alapján gyakorlatilag azonos a homokos kavics rétegével. 3. A területen áramló talajvíz átlagos áramlási sebessége valamely szélesebb (legalább 100 m-es talajszelvényen a v = Q x l/Fn összefüggéssel számítva maximálisan 2,5 m nap értékűnek adódott. Egy-egy dubnai árhullám után előálló talajvíz-leürülés során a fenti összefüggésben a hozam és az áramlási szelvény nagysága az áramképek ismeretében meghatározható menynyiségek. Ha ez az áramlási sebesség állandó lenne a vízműkutak irányában, akkor 520 nap volna szükséges egy szennyezett talajvíz részecske lejutására a bányatóból a vízműkutakig, az egész bányatavat kitöltő salaktömeg bármekkora szélességű sávjában egyszer átcserélődő szennyezett talajvíztömeg leáramlási ideje pedig 2200 nap lenne. Ezeknek az áramlási időknek a nagy oxigénfogyasztást okozó szerves szennyezőanyagok kiszűrődésében van nagy jelentősége. 4. A vizsgálat már eddig is legnagyobb jelentőségű eredménye a szigetszentmiklósi vízmű 11 csápos és 6 aknás kútja vízutánpótlódási viszonyának meghatározása volt. Kitűnt, hogy az átlag napi 60 000 m

3 kitermelt vízmennyiségének minden esetben 9%-nóZ kisebb hányada érkezik csak a Csepel-sziget belseje felől, míg a többi vízmennyiség a Duna medre felől áramlik a kutakba. A 64 év alatt kifejlesztendő salakhányó teljes tömegén átáramolható talaj vízmennyiség azonban még a 6%-áf sem érheti el a víztermelésnek. A szennyezést szállító víztömegek sókoncgntrációinak igen nagy higulása áll tehát elő, s ez az a tényező, mely alapján a salakelhelyezés lehetőséfét mérlegelni kell. Kell lenni ugyanis egy olyan határnak, melyen belüli koncentrációváltozás gyakorlatilag még nem érzékelhető, vagy pedig megengedhető. A vízmű termelt vízének például jelenleg is elég tág határok között ingadozik a szulfát — keménység — értéke a Duna vízjárásának, pillanatnyi vízminőségének, a levegő és talajhőmérséklet és számos egyéb tényező változásának hatására. A számításokban mindenhol 2,5-szörös biztonsági tényezőt alkalmaztunk a feltárási és mérési pontatlanságok ellensúlyozására. A modellkísérletek és a természetben végrehajtott mérések eredményeinek öszszevetése igazolta a vízművel kapcsolatos 1960 évi FTI —MÉLYÉPTERV vizsgálat azon megállapítását is, hogy a csápos kutak előtti mederszakasz részben le van záródva, azaz a csápok erőteljes szívóhatása és a folyó által szállított szepnyező anyagok kiválása következtében a fenék részben eltömődött. A mostani vizsgálatok módot nyújtanak az eltömődés mértékének számszerű meghatározására is, de rámutatnak például arra is, hogy a csápos kutak túl közel vannak egymáshoz telepítve. 5. Az igen széleskörű laboratóriumi vegyészeti vizsgálatok kimutatták, hogy a különféle salakextraktumok bármlyen vizes kioldásánál, csak az összes keménység, szulfát és az oxigénfogyasztás értékei változnak számottevően a vízben, tehát a talajvízben is csak ezeknek a tényezőknek változását kell figyelemmel kísérni. A salakkeverékekkel bensőségesen érintkező (azokban pangó) víz fenti alkotóinak feldúsulása csak egy bizonyos határig lehetséges. A salakot kilúgozó víz tényleges vegyi összetételének alakulása pedig az érintkezési idővel — a talajvíz-áramlás sebességével — hozható függvénykapcsolatba. A fenti adatok és a túdrológiai viszonyok ismeretében pedig eleendő pontossággal meg lehet állapítani azt, ho"-- adott salakbehélyezési program esetén mekkora lesz a körqyező talajvíz, illetve a vízműkutak vízének változása. A vizsgálatok jelenleg mély folynak, elsősorban a talaj vízmozgás dinamizmusának, a folyam vízjátékának hatására végbemenő területi talajvízszint változás minél pontosabb felderítése érdekében. Másodsorban pedig egy olyan vízzáró, vízalatti zárófal hatásának tisztázására, mely a salaktömeget határolná le a Vízmű felőli oldalon. E zárófal építésére több lehetőség is adódna, például készülhet bentonittal kevert iszapos homokból (a kavicsbányászat rendelkezésre álló meddőjéből). Felmerült egy 100 x 500 m alapterületű kísérleti saláktömb és a hozzátartozó, az áramlást leárnyékoló vízzáró fal természetbeni nagyminta vizsgálatának terve is. Végleges eredmények tehát még nem születtek, ezért részletes és alapos adatfeldolgozás és sok jelenség végső kiértékelése, azok esetleges közreadása még hátralévő feladatként áll előttünk. így tehát ez az előzetes ismertetés inkább az érdeklődés felkeltését, a kérdés felvetést kívánta szolgálni. * » « Bár a végleges vizsgálati eredmények még nem születtek meg, az előzetes adatok alapján már megindult a VízügyT Hatóságoknál az itt ismertetett jelentős népgazdasági kihatású terv megvalósíthatóságának, illetve engedélyezhetőségének elbírálása. A folyamatban lévő vizsgálatok azonban a sorrakerülő döntés eredményétől függetlenül is érdekes hidrológiai, vízutánpótlási és vízkémiai kérdéseket vetnek fel a Főváros egyik nagy vízművével kapcsolatban. (Szerk.) 22