Forrás, 2023 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2023 / 7-8. szám - Meiszterics Adrienn: Az újrahasznosítás kontextusai (Az új emlékezete. Az újrahasznosítás poétikái, szerk. Mészáros Márton, Pataki Viktor)
152 versben Mészáros szerint az intertextuális újrahasznosítás patchworkszerűen szerveződik. Ez a patchwork Gesztelyi Hermina írásában is fontos, azonban már nem a szövegek szerveződésmódja felől jelenik meg, hanem textíliák, tárgyak kultúrtörténeti vizsgálatában. A tanulmány Bethlen Kata fogarasi adományát értelmezi az irodalomtudomány eszközeivel: „Ennek lényeges feltétele, hogy a különböző szövegtípusok [...] elsősorban nem adatok tárházaként tűnnek fel, hanem az én narratív megalkotásának terepeként.” (44.) Mindezt azért fontos kiemelni, mert ez a tanulmány a kötet többi darabjához képest távolabbról közelít az irodalmi újrahasznosítás lehetőségéhez azáltal, hogy a Bethlen Katától és róla szóló szövegemlékek által vizsgálja a fogarasi adomány, vagyis textíliák és tárgyi emlékek funkcióváltása során keletkezett történeti újra- és beleíródásokat, többek között Bethlen Kata menyasszonyi ruháját, amely a házasságkötés után funkcióvesztetté vált, majd pedig templomi adományként a kultúrtörténet része lett. Ezáltal Gesztelyi Hermina tanulmánya nem csupán a kulturális újrahasznosítás egy gyakorlatát mutatja meg, hanem az újrahasznosítás tárgyi aspektusát is. A megközelítésmódban fellelhető hasonlóság Pénzes Tiborc Szabolcs és Kiss A. Kriszta tanulmányaiban is megjelenik: mindkét tanulmány szövegemlékek újrahasznosítását helyezi az értelmezés középpontjába, ezáltal megvilágítva az imaginárius és a referencializálható pontok kapcsolatát. Pénzes tanulmánya rávilágít arra, hogy Ugron Zsolna regénytrilógiájának második része, A nádor asszonyai kifejezett önkényességgel hasznosítja újra a 17. századi Báthory Anna életének, és általában a kornak az emlékeit, valamint feltárja, hogy a regény miképpen emeli át korabeli levelezések szövegeit a történetbe, mindezt gyakran a valós dátumok és a helyrajz pontosságának igénye nélkül. Mindemellett a tanulmány kiemeli, hogy a pontatlanságok nem merülnek ki kisebb adatokra vonatkozó tévedésekben, Ugron Zsolna bizonyos nyelvi átalakításai sikerületlenek, és ezáltal egészen más értelmezéshez engedik hozzáférni az olvasót, mint ami az eredeti forrás tartalma lett volna. A valóság újrahasznosítása Kiss A. Kriszta tanulmányában is visszaköszön, azonban az előbbitől eltérő módon azt tárja fel, hogy Jókai Mór szövegei miként viszik színre, használják újra a történelmi és biografikus elemeket. Az elemzésből kiderül, hogy A tengerszemű hölgy című regény referenciálisan olvasható eseményeket is felhasznál, ugyanakkor viszont a fikciós térbe való áthelyezés által a tények újrahasznosítása alárendelődik a regény cselekményének. Ezt a jelenséget Kiss A. Kriszta tudatosnak tekinthető anakronizmusnak nevezi. Az intertextualitás, fikció és a valóság viszonyát hozza összefüggésbe az irodalmi újrahasznosítással Hansági Ágnes tanulmánya is. Ő szövegében összeveti a Szilasi László Temetési dicséreté ben felhasznált Jókai-intertextusokat, amelyek maguk is referencializálható elemeket tartalmaznak. Szilasi kisregénye a felhasznált Jókaielemeket módosítva viszi színre, ezáltal az eredeti elbeszélői identitást, valamint a történelmi és biográfiai tényeket is megváltoztatva. A tanulmány felteszi a kér-
