A Forrás

A Forrás első száma 1969 márciusában jelent meg, maga a szám jelezte, hogy a lap nem csupán szándékában, de szerzőgárdájában is a Kiskunság folytatójának tekinthető. Az akkori megújulást segítette, hogy a hatvanas években már számos elismert író-költő élt a városban, így Buda Ferenc, Hatvani Dániel, Kunszabó Ferenc, Zám Tibor. Átfogóbb tekintettel azt látjuk, hogy a politikai gondolkodás még a hatvanas évek első felének konszolidációja után is őrizte monolitikus egységét, a társadalomban viszont új, a decentralizáció irányába mutató tendenciák jelentkeztek, ebben a légkörben, nem utolsó sorban a „hatvannyolcas” tendenciáktól is támogatottan a megerősödő vagy éppen ekkor induló irodalmi folyóiratok lettek az uralkodó gondolkodásmód ellenlábasai. Az ún. vidéki folyóiratoknak – a szegedi Tiszatáj, a pécsi Jelenkor, a debreceni Alföld, a miskolci Napjaink mellett, a Forrással szinte párhuzamosan ekkor tűnt fel, csupán csak párat említve a gazdag kínálatból, a tatabányai Új Forrás, a szombathelyi Életünk, a salgótarjáni Palócföld – ebben a vonatkozásban fontos szerep jutott, nem csupán az irodalmi gondolkodást, hanem a közgondolkodást is szélesítették. De más tendenciák is hatottak, a Forrás indulása és jellemző vonásainak kialakulása ugyanis elválaszthatatlan a Bács-Kiskun megyében és így Kecskeméten a hatvanas évek végén-hetvenes évek elején kialakult társadalmi-művészeti-politikai légkörtől.

A Forrás meghatározó jegye indulásától a szociográfiai irányultság volt. A szociográfia műfaja szinte szükségszerűen vezette el a fennálló politikai berendezkedéssel való ütközésekig, 1989 előtt a szerkesztőkkel szemben számos alkalommal érvényesítettek politikai szankciókat. Ebben a vonatkozásban elmondható, hogy a Forrás ún. rendszerváltó lapnak számított. A szerkesztők a teljes magyar irodalomban gondolkodtak, sokat tettek a határainkon túli magyar irodalom megismertetéséért. A magyar irodalom már klasszikusnak számító alkotói, így Illyés Gyula, Németh László, Weöres Sándor munkáinak közlése mellett a Hetek és a Kilencek költőit közölték, 1989 után hangsúlyozottan foglalkoztak az újabb esszé- és tanulmányirodalomban, meghatározó szerzőként szerepelt a lapban Sándor Iván és Vekerdi László, más összefüggésekben Faludy György és Tandori Dezső.

A folyóirat feladatának tartja Kecskemét és Bács-Kiskun megyei szellemi élet hagyományainak ápolását. Ennek megfelelően a szerkesztők rendszeresen foglalkoznak Katona József, Kodály Zoltán, Tóth Menyhért szellemi örökségével, s írásokat közölnek az itteni irodalomtörténeti, művészettörténeti és zenei hagyománnyal kapcsolatban. Orosz László és Szekér Endre írásai ebben a vonatkozásban meghatározó jelentőségűek voltak.

A lap alapító főszerkesztője Varga Mihály volt, ezt a posztot 1972-1988 között Hatvani Dániel látta el, 1989-től Füzi László vezetésével tevékenykedik a műhely. A főszerkesztő-helyettesi feladatokat a lap indulásától kezdve évtizedeken keresztül Szekér Endre látta el. A kezdetektől a lapnál, vagy a lap körül munkálkodik Buda Ferenc, 1976-tól Pintér Lajos, majd a nyolcvanas évek végétől Dobozi Eszter és Komáromi Attila. Ugyancsak meghatározó szerzője-szerkesztője volt a lapnak Zám Tibor. 2017-ben csatlakozott a lap szerkesztőgárdájához Pál-Kovács Sándor Attila és Füzi Péter, a folyóirat szerkesztőségi titkára Bosznay Ágnes.