Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 4. szám - Fried István:Előszó (egy elképzelt Jókai-monográfiához)
38 Fried István Előszó (egy elképzelt Jókai-monográfiához) (Mennyire modern – s modern-e – Jókai Mór?) A kérdés az újabb Jókai-kutatások során merült föl;1 akkor, amikorra már fölös legessé vált Jókai mentegetése a Gyulaitól a marxista kritikáig különféleképpen felhangzó vádakkal szemben. Jókai nem gyömöszölhető be sem abba a kategóriába, amelynek körvonalazása részint saját magától származik, különböző önértelmezéseiben, s nem utolsósorban regényeihez mellékelt kései utószavaiban; sem abba, amely másoktól származik: nem kevés leegyszerűsítéssel romantikus klisék szerzőjeként emlegetve (angyal-ördög figuráit, nemzeti mitológiát teremtő fáradozásait); sem abba, amely realista-naturalista irányzatpoétikák elvárásaitól vezettetik. Eisemann György szavaival élve, a „folytatódó romantika”2 alkotója, a magyar irodalomban (és talán nem csak ott) még a XX. századba is átnyúló művészeti elképzelés (hiszem, sem későn, sem korán, sem megkésetten, sem korát megelőzően érkező) reprezentatív, nem csak az ugyancsak különféleképpen minősített olvasóközönség tisztelt és szeretett (fő)szereplője; akinek életműve nem a valahová bizonyosan besorolhatóságtól kaphat elismerő vagy elmarasztaló minősítést. Kudarcos minden törekvés, mely a XIX. század eltérő prózapoétikái szerint regényalakzatokat formáló írószemélyiségek szerényebb kortársaként láttatná. Egyébként bár a naturalizmusra a maga módján reagált, inkább ellenkezéssel, a gyakorlatban élt némely eszközével. Zolát idézte, de bukkantam Dosztojevszkijhivatkozásra is az életműben.3 Ez azonban legfeljebb az író tájékozódásáról árul kodik, nem művei korszerűségéről vagy korszerűtlenségéről. A Flaubert felé vezető nyom is föltárható egy kevesebbet emlegetett Jókai-regényt olvasva, mint az kitetszik Hansági Ágnes kutatásaiból.4 Mindezt tekintetbe véve, újra föltehető a kérdés: modern szerző-e Jókai? A válasz elől lehet, de nem bizonyosan tanácsos elegánsan kitérni: attól függ, mit ▼ 1 Ebben az irányban már korábban tettem lépéseket. Fried István, Jókai Mór és a századfordulós regény: „A Meduza szépsége”, Irodalomtörténet 99, 2018/3, 233–249. (Dosztojevszkij- és Zola-hivatkozások: 240, 236–237.) 2 Eisemann György, A folytatódó romantika, Bp., Orpheusz, 1999. Eisemann György, A későromantikus magyar líra, Bp., Ráció, 2010. Az Eisemann György hatvanadik születésnapjára kiadott könyvben „Folytatódó romantika” címszó alatt hét szerző tanulmánya olvasható. Az olvasás labirintusában: Tanulmányok Eisemann György hatvanadik születésnapjára, szerk. Bednanics Gábor, Hansági Ágnes, Vaderna Gábor, Bp., Historia Litteraria Alapítvány, Ráció, 2013, 233–334. Vö. még: Eisemann György, Műfaj és közeg – hatás és jelentés: Jókai Mór és a későmodern magyar próza, Bp., Ráció, 2018. 3 Fried, 1. jegyzetben i. m., 233–238. 4 Hansági Ágnes, A magyar Bouvard és Pécuchet – Egy ember, aki mindent tud = „...író leszek, semmi más...”: Irodalmi élet, irodalmiság és öntükröző eljárások a Jókai-szövegekben, szerk. Hansági Ágnes, Hermann Zoltán, Balatonfüred, Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2015 (Tempevölgy Könyvek, 19), 101–116.
