Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 11. szám - Fried István: Hanyatlás? Ismétlés? Szövegköziség? (Jókai regényeinek belső utalásrendszeréről)
53 Párizsba érkezése, az időközben Silver Kinggé lett meghívásának elfogadása: ezek a cselekmény állomásai. Dumany párizsi palotájában megfordulnak a szerepek, Dumany válik elbeszélővé. Az első narrátor több mint ritkán legföljebb végszavaz, ám az elbeszéléshez szükséges a feleség, Flamma engedélye, hogy a férfitörténetbe fonódó női, a női történetbe fonódó férfitörténet feltáruljon. Két énelbeszélés, de két szereplőtől. Amit tehát egyfelől midási sorssá válásról, előzményeiről, valamint Flamma történetéről, viselkedése okairól megtudunk, az – ha úgy tetszik – gyónás, önvallomás, a titok kibeszélése révén megkönnyebbülés és feloldódás – egyben kettős önéletrajz (Dumanyé és részben Flammáé); Dumanyé majdnem teljes, hiszen ifjúkorától kezdve peregnek az általa, vele, körülötte történtek, Flammáról jóval kevesebb információ kerül napvilágra. Az igazán lényegesnek tűnő azonban igen, méghozzá erős szövegközi vonatkozással. Ezek után vissza a női történethez. Flamma keresi meg Dumanyt, hogy felvilágosítsa, mi készül ellene, ebben a beszélgetésben derülhet fény a Diodóra megtervezte, Szigfrid és Cenna által végrehajtandó „mesterterv”-re, melynek áldozata Dumany lenne, beléptetve egy tőle függetlenül szervezett történetbe, amelyből aztán nem szabadulhat. Flamma „önzetlen”, részvéttel teli elbeszélőnek tetszik, az események azonban mintha megkérdőjeleznék, hiszen, mint utóbb megfogalmazódhat, saját történetét kezdi kiépíteni. Dumany tehát szembesül egy ravasz női tervvel, és tudomására jut, hogy miféle cselszövény szőtte körül életét. Szigfrid barátsága és Diodóra elismerése, Cenna és Flamma társalkodása egy megtévesztő manőverbe illeszkedik, Szigfrid és az általa közvetített választási események, pénzügyi kérdések ugyan emlékeztetik apjának és „barátainak” hasonló akcióira, de maga nem látja át, mibe rángatták bele. Azt majd csak Flamma közlései nyomán tudatosítja, hogy az ő (elképzelt) története és az, amelynek akaratlan részese nem találkoztathatók: vagy elfogadja, amely történettel megkínálták, vagy megkísérli, hogy ellentörténettel lépjen ki a cselszövényből. Azt nem sejtheti, hogy Flamma kényszerhelyzetbe került, akképpen lett „irodalmi” hősnő, hogy lényegében nem derül fény irodalomhoz fűződő viszonyára. Viszont kénytelen megélni a Bánk bán Melindája sorsát, és erre célzás is történik az események során, sőt, a hölgyek jelentőségteljes pillantásokat váltanak egymással, mely nem tűnik föl Dumanynak sem, nyilván az olvasóknak sem (és miért tűnne föl?).26 Mire a különös nászéjszakához ér el az elbeszélés, addigra összekuszálódtak a szálak. Még akkor is, hogy ha megtudjuk, Diodóra, Cenna és Szigfrid Dumany és Flamma házasságkötése előtt, illetőleg közvetlenül utána távoznak, nemcsak a ▼ 26 Jókainak Katona drámája kecskeméti jogászkodása éveinek emléke. Folytatódik 1848. március 15. este, Nemzeti Színházbeli nagyjelenetével, az összegződés időskorára marad: Katona József, Bánk bán , dráma öt felvonásban (...) A dráma magyará zatát írta Jókai Mór (...) Pesti Napló ajándéka előfizetőinek, Budapest, 1899, VI–XVI.
