Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 11. szám - Fried István: Hanyatlás? Ismétlés? Szövegköziség? (Jókai regényeinek belső utalásrendszeréről)
38 abbahagyott históriáknak évtizedekkel később készül el folytatása.3 Balzac Emberi színjátékában szereplők élete-sorsa több regényben folytatásokban beszélődik el, Zola eleve olyan családtörténeti ciklust tervezett meg, amelyben a családtagok, behálózván koruk francia társadalmát, több kötetben jelennek meg, nem mindig azonos szerepkörben. Jókainál nem találkozunk efféle ciklusszerkesztési szándékkal, legfeljebb dilógiát ad ki, nemigen vállalja egy cselekmény elbeszélését – mai – két kötetnél terjedelmesebbre. Ellenben (ez az idősödő Jókainál kétségtelenül előfordul) egy-egy kései vagy későbbi regényben vissza-visszatér a korábban megírtakhoz, de – s ezt már itt igen határozottan kijelentem – nem azért, mert kifogyott az ötletekből, az Ahol a pénz nem isten ben vagy a Börtön virágá ban, a végső regényekben sziporkáznak az író ötletei, és ötlettelenségben az utolsó elbeszélés, a halál évében írt A férj kabátja sem marasztalható el. Ugyanakkor azt sem szeret ném sugallni, hogy „helyreigazgatási” akcióról kellene gondolkodnunk. Arról, hogy Jókai ne érezné továbbra is vállalhatónak, érvényesnek, amit (például) A kőszívű emberi fiaiban 4 vagy Az arany ember ben 5 közreadott. A kifáradás jele valóban az ismétlés volna? Csakhogy az újabb szöveg pusztán alaphelyzetnek, szereplőtípusnak, motívumnak, toposznak veszi azt, ami korábban leíratott, és egy nagyobb szövegegységben úgy reagál az olvasónak is ismerős szituációra, hogy egyszerre emlékeztet, valamint jelzi az eltérést, hiszen a vonatkozás lehet hasonló, de a két szöveg más-más cselekményt közvetít, más figurákkal, más környezetrajzával szolgál. A majd bemutatandó „egyezések” csak a szövegösszefüggésekből kiragadva keltik a puszta ismétlés benyomását, a folyamatos olvasás során annyiban ötlenek szemünkbe, hogy új vonásaikra, esetleg változat voltukra leszünk figyelmesek. Az ismétlés több lehetséges funkciója közül hadd emeljem ezúttal ki, hogy az olykor árnyalatnyi, máskor lényegi eltérések ismer(tet)éséhez járulhat hozzá. Az ismétlés olyan írói tevékenység jele, amely arról árulkodhat, hogy az író elégedetlen az egyszeri „megoldással”, ezért egy másik lehetőséget is kipróbál, amellyel az író az egyszer leírtakat kiegészítheti, új oldalról mutathatja be, kiteljesítheti, szembesítheti a leírtakat mindazzal, amit nem tudott, nem akart, nem mert leírni, feltárhatja az elhallgatás okát, újabb ismeretekkel gazdagíthat. Az elbeszélő(k) személyét, előadását is közvetlenül érinti: márpedig az idősödő Jókai egyik erősen módosító igyekezete az elbeszélésért felelős személy(ek)re vonatkozik. Az alábbi ▼ 3 Hermann Zoltán, „A kálvinista Jókai. Az elátkozott család és A barátfalvi levita”. In Jókai és Jókai. Tanulmányok, szerk. Hansági Ágnes, Hermann Zoltán. Károli Gáspár Egyetem–L’Harmattan, Budapest, 2013, 247–258. 4 Jókai Mór, A kőszívű ember fiai , s. a. r. Szekeres László. Akadémiai, Budapest, 1964. Salamon éppen úgy deus ex machinaként segít Richárdnak és Editnek, megismertetvén egy végrendelettel, mint Mirrha a De kár megvénülni c regényben a szinte feledésbe ment iratok átadásával a főszereplőnek – „dea” ex machinaként. 5 Uő, Az arany ember , s. a. r. Oltványi Ambrus. Akadémiai, Budapest 1964, 1–2. k.
