Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Fried István: Tandori Dezső „Költészet”-regénye („A költészet-regény, költészet-élés vajon egyáltalán?”)
127 tásai és jelenléte, valamint „Rilke-almafája” révén történő példamutatását),22 a kánont (némileg) átrendezni óhajtó igyekezetének azonban Szép Ernő és Jékely Zoltán a főszereplője. József Attilát és Kosztolányit másképpen látja, értékeli (József Attila ún. „mozgalmár”verseit sem veti el, nem fanyalog, hanem elhatárolódik egy mimetikus-politizáló olvasástól). Berda Józsefnek „igazságot” szolgáltat, a felfedezés-rátalálás örömével mutatja be a mainapság talán keveset és értékén alul ismert költőt. Karinthy Frigyes verseiről (ezúttal sem a legtöbbet idézettekről) vagy Pilinszky János és Füst Milán bemutatásakor az általános értékelésektől eltérően nyilatkozik, a maga értékfelfogását és nézőpontját érvényesíti. Kálnoky László „kultikus” szanatóriumi elégiáját hosszan ismerteti, ezt a vers terjedelme is indokolhatja, a megkomponáltság olyan elemeire hívja föl a figyelmet, a részletszépségekre ugyanúgy utalva, a vállalás grandiózus voltára, mint előtte (ilyen hite lességgel) senki. Szabó Lőrinc verseiről töprengve nem hallgatja el kétségeit, helyenként idegenkedését, ha úgy érzi „túlreflektáltsággal” vél szembesülni, sőt ilyet is olvashatunk: „Igen, Szabó Lőrincet gyakran kísértette meg a legkézenfekvőbb megoldások »bűvölete« .” Értékelése-értelmezése mindig méltányos a költői szépségek feltárulásakor, és akár meglephetne, ahogy szubjektivizálja viszonyát a Tücsökzené hez (a 348. darabhoz): „Nehéz óráimon segített ez a vers – és hangolt szomorúságára szorongásom idején.” József Attila „vadnyom és vashatos” versére (így emlegeti), ez már nem meglepetés, emlékez(tet); „azokban az érzékeny években, azokban az úgy érzékenyebbekben” – árulja el Tandori – a „kései J.A. éltető elem volt.” Vagy: „Jékelyt (...) vízcsap-idézni tudom.” Saját versét, a maga számára is oly kedves Párizsi mindenszentek et 23 bemutatva Szép Ernő Néked szól jára hivatkozik. „S ez áthallás tette lehetővé számomra (szinte elenyészően jelentéktelen, mégis költészeti mozzanat), hogy a 90-es évek elején, Párizst járva esténként ilyen verset írhassak.” Megerősítve az állítást: „Ez, mondom, egészen biztos, hogy akaratlan áthallás, vagy vízjel átütése.” Kihagyva néhány passzust, még egy Szép Ernő-olvasást/hatást tartalmazó mondattal egészítem ki: „fogalmam sincs, az segített-e (bármi morzsányi eredményhez), hogy » véremmé « , inkább vízjelemmé vált az ő fura fogalmazásmerészsége, sok-sok, vagy hogy ezek Szép Ernőnél részben egészen más minőség , részben egy kicsit másmilyen.” Ezek a kiragadott és még bőségesen szaporítható példák egy következetesen végigvitt tervről tanúskodnak, melyet „költészetregény” önelnevezéssel illet a kötet, és amely egy work in progress jegyében szerveződik. Beleértve a töprenkedések, a készülés, a latolgatások stádiumainak (olykor naplószerű) regisztrálását. A kötet 99. és 100. lapján már nem leplezi (addig sem igen tette Tandori, bár ennyire nyíltan mégsem fogalmazott): „Mert ez regény, s utunkat tükrözi.” Ezt követik az olvasmányok, Mándytól Kálnokyig, majd Ottlikig, az olvasás helyszínének feltüntetésével – és azzal a megjegyzéssel, hogy e keretben volt „elemi erejű költőm J.A.” Késztetést érzett, hogy egy-két „kisebb dolgozatot” írjon meg határozó poétájáról. Így folytatja: „S talán Pilinszky, Nemes Nagy következik akkor, Kálnoky, de ő csak akkor, ha ebből is könyv lesz. Egy verseskötetemet, sajátomat, teletömtem Kálnoky-ajánlással stb., végsőkig facsartam a Tőle átvehetőt – itt a hódolat a nagy » T « –, hát írok róla még, egyszer. Ahogy Szép Ernőről. Aztán...” (Jellegzetes „Tandori-fogás”: sokat sejtetően elhallgatni, ami vagy kiolvasható a szövegből vagy egy később publikálandó műből, vagy – nem elodázás, hanem – jelzés, ami volt, talán lesz is még.) 22 A sok hivatkozási lehetőség közül: Tandori Dezső, Rilke és angyalai . Önéletírás égiekkel . Műfordítá sok, rajzolások, hódolatok és vallomások 1959–2009. (Budapest), Kortárs Kiadó, 2009, 75. 23 Újraközli – többek között – Tandori Dezső, Szellem és félálom , szerk. Tóth Ákos. Szeged, Tiszatáj könyvek, 2013, 12, uő, Tandori light elérintés . Budapest, Scolar, 2013, 64–65.
