Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Pintér Lajos: Nyitott műhely
77 Pintér Lajos Nyitott műhely 1. Ötvenéves a Forrás , ötven éve vagyok olvasója. Csongrádi gimnazistaként került a kezembe, még 1968-ban. Akkor még kiragyogott a kínálatból az újságosnál, itt vagyok, új folyóirat, nem úgy, mint manapság, amikor a szennyirodalom függönyei takarnak el mindent. Tizenöt-tizenhat éves diákként vettem meg a Forrás első számait, és rögtön megigéztek. Akkor még nem tudtam megmondani, hogy miért. Most talán meg tudom magyarázni. 1948 után a sematizmus telepedett irodalmunkra. Később ez oldódott, de még évtizedekig a posztsematizmus időszakát éltük. Bármilyen kiadványt vettünk kézbe, éreztük ezt a sematikus jelleget. A Forrás új hangjával, bátorságával ezzel a rossz hagyománnyal szakított. Ezért szerette meg egy tinédzser kisdiák egykor. Azokban az években már megírtam később publikált verseim közül a Nagymama-arcú tanyák at, a Fehéringes folyók at, és természetesen mint a Forrás lelkes olvasója be is küldtem verseimet a folyóiratnak. Bátorító választ kaptam, de közlésre nem került sor. Valamikor azután, 1969 táján elhatároztam, hogy meglátogatom a szer- kesztőséget. Vonattal jöttem át Kecskemétre. A Forrás sokat költözött, de talán már kevesen tudják, hogy első szerkesztő sége az Ókollégium épületében volt, fent a padlásszobában. Meghatottan olvastam az épület falára kitett emléktáblát: Mint a református jogakadémia hallgatója, 1842–44 között ez iskola falai között töltötte két legszebb diákesztendejét Jókai Mór. Valahonnan tudtam azt is, itt és ez időben találkozott Jókai Mór és Petőfi Sándor. Indultam felfelé a szerkesztőségi padlásszobába, és úgy tapasztaltam, hogy még a régi falépcsők vannak az épületben. Ezer és ezer lépéssel megkoptatva. Jókai Mór és Petőfi Sándor is ezen a lépcsőn lépdelt egykor, gondoltam magamban. Óriási ambícióval lépkedtem tehát a kis padlásszobába, ahol már várt a főszerkesztő, és később megjött rovatvezető kollégája is. Úgy éreztem, hogy megérkeztem az irodalomba, de minderre csak évek múltán került sor. Még csongrádi kis gimnazista voltam, a nagymama arcú tanyák és a fehér inges folyó, a Tisza szerelmese.
