Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Pintér Lajos: Nyitott műhely
78 2. Csongrádról a pesti egyetemre vezetett az út. Az egyetemmel kapcsolatban egy anekdotámat szeretném elmondani. És ez az öt év már el is vezet az irodalomba, és szerkesztőként későbbi munka- helyemre, a Forrás szerkesztőségébe. Koczkás Sándor szemináriumán voltunk. A szemináriumon Koczkás őszinte nagy hévvel beszélt Nagy László és Juhász Ferenc úgynevezett hosszúverseiről. Azt mondotta, hogy ezzel új műfajt is honosítottak meg irodalmunkban. Jelentkeztem, és azt mondtam, hogy vállalkozásuk talán nem előzmények nélküli, Petőfi Sándor az Apostolokban már meghonosította ezt a versformát. A tanár felkapta a fejét, mutatóujját fölemelte, és így szólt hozzám: Lajos, az Apostolok az a kocsma, ahol maga iszik, Petőfi versének címe pedig Az apostol! Megjegyeztem egy életre, de a történethez hozzátartozik, hogy az Apostolok- ban nem sokat ittam én, inkább csak eljártam bejárata előtt, útban az egyetemre. 3. 1976-ban, az egyetem elvégzése után kerültem Kecskemétre, a Forrás szerkesztőségébe. Évek kellettek, míg megismerkedtem a várossal, földrajzi pontjaival, jeles eseményeivel és jeles személyiségeivel. Orosz Laci bácsiról, az ismert Katona-kutatóról, Katona József monográfusáról szeretnék néhány történetet föleleveníteni a Kecskeméten töltött immár 42 évem emlékére. Orosz Laci bácsi a Katona-gimnázium megbecsült tanára volt, szigorú ember, kicsit talán mogorva is, nehezen barátkozó. De időnként feloldódott, és olyankor megcsillantotta humorát, iróniáját és öniróniáját. Erre idézek fel néhány példát. Nagy nyári meleg volt, fülledt meleg, amikor egyszer a szerkesztőségben meglátogatott bennünket. Kereszthuzatban ültünk, ajtó nyitva, sarkig kitárva, ablak nyitva. Laci bácsi kopogtatott volna, de így a nyitott ajtón keresztül nem tudott, hát belépett, és köszönés nélkül csak ennyit mondott: Látom, a Forrás nyitott műhely. 4. Régen járt nálunk Orosz László, amikor hosszabb szünet után meglátogatott bennünket. Akkor a szerkesztőség épp a régi megyeházán volt. Közel a városközponthoz, ahol épp kisebb átalakítások zajlottak. Hozzátehetem, mint mindig zajlanak is. – Rég jártál nálunk, Laci bácsi – mondottam neki. – Messze vagytok – válaszolt. – De hiszen, házatok előtt felszállsz a buszra, és két megálló, s már itt is vagy. – Igen – mondotta –, de utána még gyalogolni is kell. Át kell jönnöm a főtéren. – Az se több mint 2-300 méter – vetem közbe. – Igen, de át kell jönnöm a főtéren, és zavar a fejlődés – mondotta, és cinkosan elmosolyodott.
