Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Fried István: Forrás-évfordulón – nem csak a Forrásról
18 Fried István Forrás-évfordulón—nem csak a Forrásról Hírös város az aafődön Kecskemét, (…) annak öszöm könyerét… A tanyákon túl a puszta mélyén Áll magányos, dőlt kéményű csárda, Látogatják a szomjas betyárok, Kecskemétre menvén a vásárra. (Petőfi Sándor) Kecskemét kisgimnazista korom óta az irodalomban, az irodalom által él(t), Petőfi Sándor, Jókai Mór, majd Katona József közvetítésével. Hogy ez a valóban tekintélyes névsor (mely személyes irodalmi elkötelezettségemről is árulkodik) miként lett további irodalmi és személyes elkötelezettséggé, ez ama bizonyos „másik történet”, amelyet külön kell elbeszélni. Elsőnek tehát arra emlékezem, hogyan formálódott az első történet, amelynek több értekezés, valamint három és fél könyv a tanúja. Talán ott kezdeném, hogy első irodalomtörténeti szándékú kísérletem (pirulva gondolok vissza rá) erős tanári-kritikai visszhangot kapott – sajnos és szerencsére jogosan. Meg kellett tanulni elfelejteni a „korszak retorikáját”, frazeológiáját, meg kellett tanulni, mint lehet hozzáférni a célszerű és értelmes szólás módozataihoz, párhuzamosan azzal, hogy kerülni kell(ett) mindazt, ami eleve tiltásba ütközött, ami túlságosan éber „könyvvizsgáló”-k figyelmét fölkelthette. Petőfi, Jókai, Katona olvasása ugyan nem pótolta a kortárs irodalmat, de ami a kortársnak nevezett, „hivatalos” irodalomból napvilágot láthatott, avíttabbnak tetszett Petőfinél, Jókainál, Katonánál (arról nem is szólva, hogy három klasszikusról értekezve forradalom, lázadás, zsarnokölés szóba jöhetett, a kortárs irodalom esetében több mással együtt tabutémának számított). Ugorva az időben, Petőfi, Jókai és Katona „behozta” Kecskemétet, a kecskeméti pusztát, amely egészen másképpen jelenik meg íróinknál; Petőfinél legalább olyan azonosulással, mint Jókainál, Katonánál – életművét tekintve – legalább úgy belejátszva a fő műbe, mint a másik kettőnél. És mindháromnál mű és életrajz termékeny összejátszásában. Katona ráadásul elvezetett Petőfihez (Petőfinek is volt Bánk bánélménye: népnek szánt elbeszélő költeményben népieskedte, nem kevés királyellenes humorizálással, a nagyúr történetét). Jókai pedig máig is idézhető tanulmányt írt a Bánk bán ról, mely több áttétellel ott rejtőzik az És mégis mozog a föld című regényében. Ritka történés a magyar irodalomtörténetben: a Bánk bán egy meghirdetett, de el nem játszhatott előadása pecsételte meg Jókai Mór és a Gertrudis királyné szerepében már tündökölt Laborfalvy Róza szerelmét, amely kalandos-viharos házasságkötéssel zárta le e történet első felvonását. Persze, a filológus csak mintegy kiegészítő adatként dolgozza tanulmányaiba a szorosabb értelemben vett-vehető életrajzi szempontokat; de messze nem zárkózik el attól, hogy életrajzi adatok művé áthangszerelődésének nyomába ne eredjen. Petőfi Sándor kecskeméti időzésére esik a Jókai által feljegyzett színpadi siker, a Lear
