Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Fried István: Forrás-évfordulón – nem csak a Forrásról
19 király bolondjának szerepében. S ha a színháztörténet némi tartózkodással fogadja is Jókai emlékezését, a Petőfi-életmű búvárai megkísérlik a Petőfi-líra egyes szegmenseivel összevetni az elképzelt Petőfi-alakítást (a nagyon keserű, erős színekkel ironizáló, mélyen gondolkodó bolondot) például a Felhők-ciklus poétájának előadásával. Az 1843-as esztendő első hónapjaiban látta vendégül Kecskemét Petőfit, mintegy tíz vers született itt, köztük a Jövendölés , a Színésztársamhoz , a Lopott ló (az utóbb kibontakozó „nagy” líra első próbái), de a Petőfi-költészet védjegyeként elfogadott szabadság-szerelem gondolat első ízben az itt született Én ön(le)leplező költeményben zendül föl: És az ég minden földébe, Drága fádat ülteté be: Szerelem! Koszorúba fűzöm ágit, Koszorúm szerény virágit A hazának szentelem. Jókai első regényében, a feltűnést keltett, várakozásokat ébresztett Hétköznapok ban a több szálon futó történet, gazdagon díszített szólamok sem feledtetik el, hogy a mindössze a huszadik életéve körül járó író ugyan felmondja az európai romantika (elsősorban Victor Hugo) regényírásának leckéit, mint kell cselekményszálakat összeszőni/kuszálni, rejtélyeket „adagolni”, szélsőséges-végletes jellemeket nemegyszer rikító színekkel festeni, méghozzá akképpen, hogy a főszereplő Kecskemét maradjon: szokásvilágával, szólásaival, alakjaival, némely típusával, általában azzal, ami Jókainak élete végéig erőssége marad: helyszínrajzával. Nem kívánom tagadni, hogy az említett hármasnak bűvöletében ekkor kevéssé foglalkoztatott Kecskemét kortársi irodalma, kultúrája, noha a Kodály Intézetről tudtam, mindig megbecsüléssel/tisztelettel gondoltam nem csak pedagógiai teljesítményére, színháza azonban csak akkor foglalkoztatott, amikor Gábor Miklós egy időre Kecskemétet választotta működése színhelyéül (emlékezetes volt a Don Carlos-előadás, II. Fülöpként Gábor Miklós); kerek húsz esztendőn keresztül ugyan a könyvtárban kézbe vettem a Forrás t, de érdeklődésem más irányokba vezetett, pályám jelentékeny részében csak irodalomtörténeti, szlavisztikai, germanisztikai folyóiratokba írtam, szegedi tanárkodásom idején élénkült meg kapcsolatom a Tiszatáj jal, lett barátsággá addig szerkesztő-szerző viszonyom a folyóirat szerkesztőivel, kik közül ketten egyetemi kollégáim voltak. Nem is igen törekedtem, hogy kortársi irodalmi mozgásokról beszámoljak, éppen elég munkát adott a felvilágosodás és a reformkor (romantika), a magyar és kelet-közép- európai irodalom története. És most vissza Jókaihoz. A Hétköznapok búvárlása nem egyszeri találkozása volt Kecskeméttel, az ott eltöltött idő (rajzolni is tanított, többek között a később népszínműíróként jeleskedő Abonyi Lajost, ez írói álnév), és a színjátszás sem volt az ifjú Jókai ellenére, jótékony célú előadáson mutatták be jogásztársaival a kor egyik sikerszerzőjének, Gaál Józsefnek Szerelem és champagnei című vígjátékot, melyben a női szerepet is egy ifjú jogászhallgató játszotta; ez aztán félreérté-
