Forrás, 2019 (51. évfolyam, 1-12. szám)
2019 / 3. szám - Pintér Lajos: Nyitott műhely
79 5. Amit most elmondok, 1999-ben vagy 2000-ben történt. A századforduló, sőt ezredforduló lázában égett a világ, az évfordulóhoz megannyi vállalkozás kapcsolódott, és a Forrás sem szeretett volna kimaradni. Néhány író és irodalomtörténész barátunkhoz fordultunk azzal a körkérdéssel, írják meg, milyen lesz a jövő század irodalma. Fölkértük Orosz Lászlót is. Fölkérésünkre nem válaszolt, de egyszer csak előkerült a szerkesztőségben, és mint a csapdába ejtett vadra, lecsaptunk rá mi, szerkesztők. – Laci bácsi, számítunk írásodra a jövő század irodalmáról. Hímelt-hámolt, éreztük, hogy kitér a felkérésünk elől. Akkor témát váltottunk, és mondtuk, az is jó lenne összeállításunkhoz, ha írnál Jókai művéről, A jövő század regényéről. Erre is csak a fejét ingatta. – Tudjátok, mit? Nem tudom én, hogy milyen lesz a jövő század irodalma. De őszintén mondva, nem is érdekel. Ránk nézett, s erre már további zaklatásunkat nem várva, a hű konzervatív elmosolyodott. 6. Ez pedig akkor történt, amikor éppen az új megyeházán volt a szerkesztőségünk. Laci bácsi épp olyankor érkezett, amikor valamit ünnepeltünk. Nem titok, hogy egy-egy névnapi alkalommal, valamelyikünk könyvének megjelenése alkalmából nyitunk egy üveg bort. Bor-kóla-ásványvíz, tobzódtunk a javakban, amikor Laci bácsi érkezett. Hellyel kínáltuk, és én, mint a társaságban legfiatalabb, vállaltam a kínálás szerepét. – Laci bácsi, mivel szolgálhatok? – Egy kis bort kólával meginnék. Kitöltöttem a bort és a kólát, de csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hisz a bor kólával a diákok és nem a tekintélyes tanárok itala volt ez időben. Első adandó alkalommal közbe is szóltam: – Laci bácsi, nem hagy nyugodni a gondolat, hogy te bort kértél kólával! – Tudod – mondotta –, hosszú tanári pályámon sok tapasztalatcserén vettem részt, de csak egyetlen tapasztalatot szereztem, hogy jó a bor kólával. Előadta magyarázatát, és elmosolyodott. 7. Még pár kedves történet, és észre sem vesszük, hogy eltelt ötven év. Még pár kedves történet, és lepereg az életünk. S megint új és új nemzedékek jönnek, koptatják az Ókollégium lépcsőit.
