Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 11. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT HATÁR GYŐZŐ - Nekem egy egész városom van, „akit” szerethetek
semmiféle hamisítást nem követtünk el, csak láthatóvá tettük az egykori lőréseket a külső tornyon. Gyönyörű, amikor ezek a homlokzatok és felületek egymáson keresztül szinte tükröződnek. Ugyanez volt a belső udvarban is. Amikor fiatal építészhallgatókkal jártam Kecskeméten, vagy akár laikus kirándulókkal, mindig elmondtam nekik, hogy érdemes bemenni a Kodály Intézetbe, ott megállni egy ponton, és nézni az épületet: tégla, vakolat, egy pici mészkő, és mégis világszínvonal! Ami épült, világszínvonalú! A japán ember ugyanolyan jól érzi magát ebben az épületben, mint adott esetben a saját hazájában.-A kerengőnél mit tapasztaltatok a bontás során?- Az is három szakaszban épült. Az utolsónak megépült szakasza a templom felőli.- Neked különleges kapcsolatod lehet a fákkal. A Kodály Intézet udvarán is, a Rajzfilmstúdió kerítésébe komponált fa esetében is jól látszik, hogy különös érzékenységgel bántál munkásságod során a növényekkel, különösen a fákkal. Az a fa, amely ma a Kodály Intézet udvarának gyönyörűsége, az átépítés idején is ott volt és kerülgetni kellett?- Igen, ott volt, mára pedig teljesen befedte, benőtte az egész belső udvart, és gyönyörű, egészséges. Én itt, az Alföldön, ahol tényleg tűz a nap, meleg van, itt éreztem meg, hogy mennyire fontos a fa a környezetünkben. És mekkora őrültség az, amit mondunk és csináltunk is, hogy a fák eltakarják a szép épületeket, ezért ki kell vágni őket. Ez butaság. Nézzünk meg egy lombhullató fát, hisz mérsékelt égövön vagyunk még, ez minden évszakban más. Tavasszal rügyezik, lombosodik, ősszel sárgul, télen az egész olyan, mint egy grafika, ahogyan rárajzolódik a fa az épületre, mint egy csontváz, s aztán, ahogy fokozatosan kiteljesedik a lombja - egy dráma zajlik le a szemünk előtt! Az életet, annak körforgását ismerjük meg a fákban. Teljesen egyértelmű tehát, hogy óvnunk kell minden egyes fát. Ahhoz, hogy ezt a gyakorlatban meg is valósítsuk, olyan ember kellett, mint például Mikulás Feri, aki elfogadta a javaslatomat, hogy inkább változtassuk meg a Rajzfilmstúdió kerítésének vonalát, mintsem hogy ki kelljen vágni egy erősen megdőlt, de így is gyönyörű fát. Kikerültük, mára megerősödött, szép és él. A helyszín adta az ötletet, s ettől a pici figyelmességtől maga az egész helyszín rögtön egyedivé vált. Nagyon kevesen tudják, hogy csináltunk mi élő fákból egy évezredes, millenniumi emlékművet is. Nagyon egyszerű, a Benkó-domb oldalában van. Abból indultam ki, hogy elhagytuk a 2000. évet, ez már a 21. század. Minden 100 évet érdemes megjelölnünk egy tölgyfával. így aztán 21 tölgyfát ültettünk el. Valószínűleg kevesen tudnak erről, csak remélem, hogy a fák épek és fejlődnek. Most már te legalább tudod, hogy Kecskemétnek van egy millenniumi tölgyfaligete is.- Egy érdekes emlékmű is kötődik a nevedhez a városban: Kiss István Széchenyi-szobra, amelyet körbevettél fákkal és szép, dús növényzettel.- Örülök, hogy szóba hoztad. Erről azt kell tudni, hogy a tér, ahová a szobor került, a Széchenyi liget, úgynevezett alközpontnak volt kijelölve. Az alközpont pedig azt jelenti, hogy építenek még egy ABC áruházat, egy gázfogadót, a teljes rendelkezésre álló területet beépítik. Amikor a szobrász, Kiss István megkért, hogy keressek helyet az emlékműnek, kimentem, megnéztem ezt a két és fél hektáros területet, és emellett döntöttem. Volt a terület peremén egy áruház és egy piac is, azt természetesen kihagytam, és a mellette lévő területre tettem javaslatot. Közölték, hogy szó sem lehet róla, hiszen ez az Aradi vértanúk tere. Győzködtem őket, hogy a Széchenyi liget az Aradi vértanúk terével gyönyörűen összeillik, mi több, meg tudjuk oldani, hogy legyen az aradiaknak is és Széchenyinek is külön kőtáblája. Meggyőztem őket, aztán elültettünk 240 hársfát és 69 gesztenyefát. A gesztenye Széchenyi kedvenc fája volt, tiszteletére a szoborhoz vezető két út mellett 113
