Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 4. szám - Hász-Fehér Katalin: Arany János ismeretlen verse

lés eredménye lehetett, hogy Reviczky fordítása egyáltalán bekerült az Ungarische Revue című folyóiratba, hiszen Hunfalvy Pál is az „akadémiai körökhöz" tartozott, és itt csupán az Arany-vers kaphatott nagyobb súlyt „mint a Reviczky kirekesztését érvényesítő gyakorlat".21 Hogy a nemzedék- és ízlésvita hogyan zajlott az idősödő akadémikusok és a fiatal, olykor csupán 18-20 éves ifjú csapat között, hogy kiben volt nagyobb „harcos ellenállás", vajon az intézményi pozíciók felett redelkező akadémiai, vagy a türelmetlen, olykor illetlen, félig-meddig még képzetlen és gyakorlatlan, számos esetben igen tehetségtelen ifjú generációban, az akkor látszik majd világosan, ha az erre vonatkozó szövegek nagyobb számban megjelennek. Egyelőre mind a fiatal költőnemzedék, mind Gyulai Pál, mind Hunfalvy Pál, sőt Arany János korabeli levelezése is a levéltárak mélyén nyugszik.

Bennünket azonban most nem is az új kutatások fényében majd remélhetőleg erősen (át)formálódó Gyulai-recepció érdekel, hanem inkább az, hogy a harcias, konfliktusos metaforikával megalkotott történetnek az ifjú nemzedék felől vizsgálódó leírásokban Arany János is részévé válik.22 23 Azt szokás kiemelni, hogy az 1870-es évek első felében Arany elzárkózott a fiatalok közeledésétől, pártfogói kérelmétől. Gáspár Imrétől kezdve Koroda Pálon, Zichy Gézán át Reviczky Gyuláig ugyanis eleinte mindannyian a nagy írók és költők, Arany, Jókai, Gyulai pártfogását és segítségét kérték. Gáspár Imre tizennyolc évesen, 1871-72-ben nagyarányú tervvel fordult Aranyhoz és Jókaihoz. Saját verseinek kiadásán túl a célja „20-30 000 gyermek-ifjat egy szövetségbe gyűjteni magyar irodalom, magyar nemzeti eszmék istápolására, jótékonyság gyakorlására; egy fiatal phalanx alkotása, a mely az ideálizmus napjának minden aranyától beragyogva, tömött sorokban hatolt volna a jövendő ködvilágába ". A mozgalomnak az 1840-es éveket idéző neve lett volna: „Fiatal Magyarország" P Tény, hogy Arany János a betegségére hivatkozva, bár egyáltalán nem illetlenül, kívül óhajtott maradni a magyar irodalom megváltására készülő terven, miközben válaszleveléből kétségtelenül kihallható némi irónia:

„Tisztelt Uram! Roncsolt egészségem s a mellett is hivatalos nyüglődéseim közepette, nem vehetek bár részt Önök küzdelmeiben s az irodalmi lelkes versenynek egyéb, mint távoli szemlélője nem lehetek: szívesen válaszolom becses soraira, hogy teljesen méltánylom az irodalom előmozdítására irányuló törekvéseiket s azokhoz legjobb szerencsét kívánok. Pest, 1872. jan. 13. Arany János."

Reviczky Gyula 1875. december 7-én küldte meg Aranynak huszonegy versét. Arany a levélre sem akkor, sem később nem válaszolt, ám nem tudni, hogy megkapta-e egyál2007. (A továbbiakban: Császtvay 2007), II. k. 904.

21 Császtvay 2007, II. k. 1038.

22 Vö.: Komlós Aladár: Az uj magyar lira, Pantheon, Budapest, [1928]; Kokas Endre: Az 1880-as évek irodalmi élete, Pannonhalma, Dunántúl Egyetemi Nyomda, Pécs, 1930; Sós Margit: Arany János irodalmi ellenzéke, Pécsi irodalmi és könyvnyomdái Rt. 1933; Komlós Aladár: Irodalmi ellenzéki mozgalmak a XIX. század második felében, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1956; uő: A magyar költészet Petőfitől Adyig, Gondolat, Budapest, 1959.

23 [Gáspár Imre] Gasparone: Emlékezés Jókai Mórra, Debreczeni Ellenőr, 1894. január 6., 1-2. Arany János levele egyelőre csak az ő átiratában olvasható.

90