Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 12. szám - Fehér Zoltán: "Ideki a hegybe felnőtt komlókoró": A moldvai csángó magyarok etnobotanikája
Fehér Zoltán „Ideki a hegybe felnőtt komlókóró..." (A moldvai csángó magyarok etnobotanikája) A Magyar Néprajzi Társaság szokásos könyvbemutatóinak sorában kiemelkedő esemény zajlott le 2011. május 5-én, amikor is Mihályfi Márta veszprémi muzeológus bemutatta Halász Péter új könyvét, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megjelent Növények a moldvai magyarok hagyományaiban és mindennapjaiban címűt (General Press Kiadó, 2011). Akik ismerik a szerzőt, tudják róla, hogy önkéntes gyűjtőként szakemberek megbecsülését és elismerését kiváltó, hiányt pótló tudományos, valamint ismeretterjesztő munkák sorozatával gazdagította önismeretünket szolgáló nemzeti bibliográfiánkat. Ma már a Gyimesben él családjával, hogy még közvetlenebb kontaktusban lehessen a fő kutatási témáját adó csángósággal. Mostani könyve sok évtizedes terepmunka és könyvészeti búvárkodás eredménye. Emlékszünk rá, hogy Ceau§e§cu uralkodása idején milyen erőszakosan igyekeztek gyorsítani a romániai magyarság asszimilációját. Minden módon megpróbálták a magyarországi kutatók Moldvába való kijutását és ottani gyűjtését is akadályozni. Elsősorban mégis a folklórgyűjtést tiltották. Halász Péter ekkortájban is járt a moldvai magyar falvakban, s a Magyar Néprajzi Atlasz kérdőíveit dolgozta föl, az archaikus magyar népi tudást igyekezett magnószalagra rögzíteni. Ám éppen egy ilyen gyűjtőútja során gyűlt meg a baja a román hatóságokkal. Halász Péter csángókutatásai eddig is rengeteg új adattal járultak hozzá a moldvai magyarság történetének és kultúrájának jobb megismeréséhez. Munkájának jelentősége éppen abban rejlik, hogy a csángók sok olyan elemét őrizték meg az archaikus magyar népi műveltségnek, amelyek mára más magyar tájakon ismeretlenek, nem gyűjthetők, de nagy valószínűséggel egykor ott is éltek. A Növények a moldvai magyarok hagyományaiban és mindennapjaiban tulajdonképpen népi növénytan (etnobotanika), tehát a szerző itt bőven kamatoztathatta agrármérnöki alapképesítését. A könyv terjedelménél, átfogó jellegénél és mélységénél fogva alapvető munka e témában. Adattára tartalmazza a moldvai termesztett és vadnövényeket köznépi elnevezésük ábécé rendjében (tehát nem növénytani rendszerben) felsorolva őket, de minden esetben megadja helyi népi és növényrendszertani latin nevüket, valamint elterjedésüket is. Ugyancsak közli időrendi sorrendben azokat a történeti dokumentumokat, amelyekben leírását adják, vagy akár csak megemlítik a tárgyalt növényféleséget. Az ezekhez fűződő ismeretek, hiedelmek és tevékenységek eddig csak nyelvészeti közleményekben, vagy a népi gazdálkodásról, (gyűjtögető gazdálkodásról), a népi táplálkozásról, esetleg a népszokásokról, a néphitről (eredetmondák, legendák), illetve a népi gyógyászatról szóló tanulmányokban voltak megtalálhatók. Halász Péter azonban ezek mellett közli azokat a szólásokat, gyermekjátékokat, anekdotákat, meséket, népdalokat és népballadákat is, amelyekben a bemutatott növény szerepel, s kitér e növények népi ábrázolására faragásokban, festésekben, hímzésekben, szőttesekben. Utal ezek szimbolikus jelentésére is. A népi természetismeret része az úgynevezett népi tudásnak, s ha egy-két évtizeddel korábban jelenik meg Halász Péter könyve, nyilván bővebb, több szempontú összegzését kapjuk a magyar nép hagyományos, elsősorban tapasztalaton alapuló, nem iskolában tanult népi tudásának, amely legutóbb a néprajztudomány legújabb eredményeit összefoglaló Magyar Néprajz 109
