Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 5. szám - 100 ÉVE HUNYT EL MIKSZÁTH KÁLMÁN - Kucserka Zsófia: Regények, vég nélkül (A Különös házasság és a regénybefejezés)

rint két fiatal szerető szív egymásra talál, és - nehézségek árán - végül egymáséi lesznek. Csakhogy ezekben a regényekben a szereplők nem lesznek egymáséi, így a regények lezárása ellenszegül a séma működésének, megakasztja és zavarba ejti az olvasást. A regények lezárása visszamenőlegesen vonja kétségbe egy olyan olvasási stratégia működését, amely a szerelmi történet felől várja a happy endet. A Különös házasságban ugyan a kettős lezárás révén az elbeszélés még lehetőséget ad ennek az olvasásmódnak arra, hogy kiolvassa a regényből a maga boldog befejezését, de A Noszty fiúban és A fekete városban már nem ajánl fel a regényzárás ilyen alternatív regényvégeket.

Az olvasói elvárások és a regénynarráció alakulásának viszonyát több szempontból is megközelíthetjük. Egyrészt magukból a Mikszáth-szövegekből következtethetünk egyfajta olvasási gyakorlatra, amivel a szerző feltehetően számolt. Láttuk, hogy több Mikszáth-regényben is előfordulnak olyan szereplők, akik úgy értelmeznek történeteket, mint a Különös házasságban Tóth. Erre az olvasásmódra a tényeket felülíró szándék- vagy akaratteljesítés jellemző. Az olvasói szándék és a regényvég alakulása szempontjából érdekes adalék a Csiky Etelka édesapja és Mikszáth Kálmán közti levelezés hátulján fennmaradt feljegyzés, amelyet a kritikai kiadás idéz. Csiky Etelka így emlékszik vissza: „Gödöllőn - jól emlékszem - Péter-Pálkor volt együtt a kedves társaság, melynek tagjai között Bernáth Dezső bácsi [...] is jelen volt, aki akkor családi levéltárukat Mikszáth K. rendelkezésére bocsátotta, ahonnan sok becses és az igazságnak megfelelő adatott gyűjtött a nagy író.

Én, mint polgarista növendék, lelkesen olvastam e regényt napról napra, de rettenetesen bántott, fájt, hogy kérdésemre: »Egymáséi lesznek-e végül Buttler gróf és Horváth Piroska?« azt felelte Mikszáth bácsi: »Nem lehet, mert - és Dezső bácsira mutatott - akkor a valóságnak nem felelnénk meg. Ti. Buttler sohase tudott br. Dőry Máriától elválni, amely házasság akaratán kívül történt meg. De hogy kedves kis húgomnak is kedvére írjak, (nagyon szeretett Mikszáth bácsi) majd találok én megfelelő befejezést, aminek meg fog örülni.« így született meg az az »Utóhang, Tace«, amire büszke vagyok, hogy az én kedvemért íródott, amelyből lehet azt is következtetni, amit én oly igen óhajtottam: Buttler és Horváth Piroska szerelmének teljesülését. Mikszáth bácsi aztán ősszel meg is kérdezett: »Na, kis húgom, meg van-e elégedve a befejezéssel, amit a maga kedvéért írtam?«"13 14

Az idézetben szerzői szándék és olvasói elvárás kerül egymással szembe. Az olvasói elvárásban az a fajta szándékteljesítő olvasási mód fedezhető fel, mint amiről fentebb már volt szó, a szerzői ellenállás pedig a tényszerűségre, valószerűségre hivatkozik vele szemben. A történetet éppen ellenkezőképpen építené a két szándék vagy elvárás, de a regény kettős lezárása végül lehetőséget ad a kompromisszumra: így mindkét igény teljesülhet. Ha el is tekintünk a konkrét visszaemlékezéstől, hiszen ennek fennmaradása esetleges, hitele nem bizonyos, akkor is feltételezhetjük egy ilyen jellegű kommunikáció létét szerző és olvasó között. Csiky Etelka visszaemlékezése jó példát mutat arra, hogy milyen szándékok érvényesülhetnek egy adott mű létrejöttében és olvasásában.

Mikszáth Jókai-életrajzának egy részlete nem az olvasói, hanem a szerzői oldalról világítja meg ugyanezt a néma vagy láthatatlan (bár olykor explicitté is váló) párbeszédet a szerzői és olvasói szándék, illetve szöveg és olvasásmód között. Az új fóldesúr születéséről írva - amit a Jókai-életmű csúcsának tart - jegyzi meg Mikszáth a következőt:

„Jókai szerencsés volt abban, hogy meg tudta találni minden időben a szükséges témát. Mert nem véletlen az, hogy már tárgyainál fogva ingert ébresztett az olvasóban. Az »Egy magyar nábob«- ban az 1848 előtti társadalmat rajzolja, mert ehhez áhítozott vissza a regény megjelenésekor, 1853- ban minden magyar szív. "u Majd alább:

13 MKÖM, 14., 240-241. o.

14 Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora. MKÖM, 19., 50. o.

54