Forrás, 2010 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 5. szám - 100 ÉVE HUNYT EL MIKSZÁTH KÁLMÁN - Hajdu Péter: A szigetvári hős feltámadása (Mikszáth és az Új Zrínyiász)
Hajdú Péter A szigetvári hős feltámadása Mikszáth és az Új Zrínyiász Mikszáth Kálmán, aki az 1890-es évek, de talán az egész századfordulós periódus legfontosabb magyar prózaírója volt, így emlékszik vissza Tisza Kálmánra, aki 1875-től 1890-ig volt az ország miniszterelnöke: Engem formálisan kivallatott nemegyszer, hogy mit írok. El kellett mondanom a tervemet, a mese vázlatát, a tendenciát; szeretett beleszólni. Az Új Zrínyiász eszméjére például azt mondta:- Nehéz lesz. Nem hiszem, hogy meg tudnád oldani. Nagyon kényes dolog. A publikum még nincs ott, ahol az angol. Nem ért meg. Azaz félreért. És talán lehetetlen föladat is Zrínyit persziflálni úgy, hogy az iránta való kegyelet sehol se legyen bántóan megérintve. Mikor aztán mégis megírtam az Új Zrínyiászt s megkérdeztem, meg van-e elégedve, megütötte sovány, csontos kezével a térdem kalácsát, s csak ennyit mondott:- Nagy kutya vagy! (Vagyis, hogy meg van elégedve). Tisza Kálmán aggodalmai nagyon pontosan mutatják, milyen nehézségekkel kellett szembenéznie Mikszáthnak, amikor a magyar történelmi regényirodalom legeredetibb alkotását létrehozta. A kelet-európai nacionalizmus közegében, a millenniumi önünneplés évtizedében egy magyar írótól leginkább csak azt fogadta el közönsége, ha történelmének kimagasló alakjait felmagasztalja, ha a magyar hősiességnek állít emléket. Mikszáth azonban egy politikai szatíra főszereplőjévé tette a szigetvári hőst. Zrínyi Miklós ugyanis azok közé a történelmi alakok közé tartozott, akiket a 19. századi, századfordulós Magyarországon szinte kultikus tisztelet övezett. Kirohanása a történelmi festészet egyik kedvenc témája volt (Johann Peter Krafft [1825], Székely Bertalan [1879-85], Hollósi Simon [1896] és Csontváry Kosztka Tivadar [1903] festette meg), 1878- ban emlékművet állítottak neki Szigetváron, 1902-ben pedig szobrot Budapesten. Jókai Mór ilyen felütéssel kezdte A magyar nemzet története regényes rajzokban című munkájának (1857-60) a bánról szóló fejezetét: „A magyar nemzet egész történetében nincs olyan emlékezetes esemény, mely annyi fájdalmasan lelkesítő érzést keltene fel, mint Szigetvár védőinek hős végzete."1 És hogy ezt komolyan gondolta, azt az is jelzi, hogy 1860-ban verses tragédiát írt, amelynek ugyanaz volt a címe, mint az imént említett fejezetnek: A szigetvári vértanúk.2 Ez lett a legsikeresebb, legelismertebb színpadi műve, amely a ceremoniális emlékezésnek 1 Jókai Mór: A magyar nemzet története regényes rajzokban. S.a .r. Téglás Tivadar-Végh Ferenc, Budapest, 1969, Akadémiai, 2. köt., 63. 2 Jókai Mór: Összes müvei. Drámák I. S. a. r. Solt Andor, Budapest, 1971, Akadémiai, 585-672. 44
