Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 6. szám - Fehér Zoltán: „Életében megtette kötelességét, gyarapította nemzeti értékeinket” (Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén. Sztrinkó István hagyatéka alapján írta és sajtó alá rendezte Szabó László)
Fehér Zoltán „Életében megtette kötelességét, gyarapította nemzeti értékeinket" Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén. Sztrinkó István hagyatéka alapján írta és sajtó alá rendezte Szabó László Fiatalon, gazdag csomaggal hagyott itt bennünket - írja a kötet anyagának sajtó alá rendezője, Szabó László. Szabó László volt az az idősebb munkatárs, aki legközelebb állt az ifjú tudóshoz. (Több fénykép is tanúsítja szoros barátságukat.) O volt az, aki leginkább ismerte gondolkodását, terveit, elképzeléseit, s ezért is merte vállalni a könyv összeállítását. Utószavában meg is jegyzi: A könyv szerzője voltaképpen nem Szabó László, hanem Sztrinkó István. Még akkor is, ha a kötet szövegének nagy részében Sztrinkó István gondolatainak a szerkesztő által mondatokba öntött változatát olvassuk. Magam is emlékszem, milyen döbbenetes hatású volt rám Sztrinkó Pista barátom váratlan halála 1992-ben. Szinte hihetetlennek tartottam, hogy egy pályája elején álló, nagyreményű tervekkel, fáradhatatlan munkabírással rendelkező tudós váratlanul befejezze földi pályafutását. Nemrég még együtt dolgoztam vele a Bárth János szervezte keceli monografikus gyűjtőkalákában. Arra is emlékszem, hogy már nem sokkal a temetése után közvetlen munkatársait mennyire lenyűgözte és tanácstalanná tette az a hatalmas - fotókból, jegyzetekből, magnószalagokból álló - hagyaték, amelyet az eltávozott kutató maga után hagyott. Abban mindenki egyetértett, hogy ezt a felbecsülhetetlen értéket valamiképpen közzé illik és közzé kell tenni. Sztrinkó István ugyanis, miként más néprajzi gyűjtők, terepmunkája során gyakran csak emlékeztető mondatokat, slágvor- tokat, mintegy címszavakat jegyzett föl gyűjtőfüzetébe magának, hogy azokat majd a feldolgozás során kifejtse. Szerencsénkre a vele dolgozó munkatársakkal - különösen Szabó Lászlóval - ezekről sokszor cserélt eszmét, így e gyűjtési dokumentumok megfejtése megoldhatóvá vált. Jelen kötet — írja a könyv Ajánlásában tanára, Ujváry Zoltán - arra tesz kísérletet, hogy hozzáadjon valamit a gyűjteménybe került anyaghoz, egy lépéssel tovább vigye a meglévőt, de hiteles maradjon annyira, hogy ő is sajátjának tekintené, ha olvasná. A Néprajzi gyűjtések a Duna-Tisza közén címmel nagyon gazdag tartalmú, s tudományos témája ellenére nem csak szakembereknek szóló, olvasmányos stílusú írásokat tartalmazó, ízléses tipográfiai kiállítású könyvet vehet kezébe az olvasó. A kötet Sztrinkó Istvánnak nem eddig publikált cikkeit tartalmazza, hanem újat is ad a kecskeméti múzeum Bánkiné Molnár Erzsébet szerkesztette Monumenta Muzeologica című sorozat 2. darabjaként Az itt olvasható tanulmányok úgy gazdagítják ismereteinket szűkebb pátriánkról, hogy még inkább megszeretjük azt. Az aranykalásszal ékes rónaság, melyet átölel a Tisza-Duna karja, vagyis a Duna-Tisza köze nem néprajzi, hanem földrajzi fogalom. Múltjából emlékezetes, hogy IV. Béla királyunk ide telepítette a tatárok elől menekülő kunokat. Talán Győrffy István volt az első, aki elgondolkodott azon, hogyan fért el itt a termékeny rónaságon negyvenezer kun család. Hát úgy - írja ő -, hogy ezek a járhatatlan rétségek, futóhomok területek nem kellettek az ördögnek sem. Vagyis mások voltak itt akkor a természeti viszonyok, mint ma. A Duna-Tisza köze a történelmi Magyarországnak éppúgy, mint a megcsonkítottnak mégiscsak a közepe. Itt kellett állnia a fejedelmi központnak (Csepel-sziget). Csak e központból széttekintve 106
