Forrás, 2009 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8. szám - Dávid Gyula: Az én huszadik századom (Száz esztendő tíz pillanatképben)
az idén érettségiző, szalagavató ünnepségén lencsevégre kapott unokám ragyog reám boldog-büszke arccal, vagy feledkezik bele a keringő szédítő forgatagába, másszor féléves dédunokám jelenik meg, világra csodálkozó tekintetével, vagy szája sarkában hamiskás mosollyal. Vajon milyen lesz az ő huszonegyedik századuk? Megadatik-e nekünk, hogy néhány évig még kísérhessük az ő további lépéseiket, az életről való elképzeléseik beteljesülését? A magam-vállalta (és még hátralévő) munkafeladatokon túl ez az, ami idetolakszik a múlt emékdarabkái közé. Szeretném hinni - és erősen remélem -, hogy ez a huszonegyedik század emberségesebb lesz őhozzájuk, mint volt hozzánk a megelőző. És bízom abban, hogy minden körülmények között lesz erejük helytállni azok között a körülmények között, amit rájuk mér az élet, s megőrizni, továbbadni az ő gyermekeiknek, unokáiknak mindazt a jót, ami bennük megérlelődik. Kolozsvár, 2009. január-március 161
