Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 4. szám - Mészáros Tibor: Az élet orgazdája az ember (Vágy a teljes életmű után. Gondolatok Márai Sándor Föld című művének részletei kapcsán)

Jellemző az a történet, melyet Márai elmesél Kaiserről. Egy amerikai újság berlini tudósítójának újévi körkérdésére, melyben az iránt érdeklődött Németország hírességeitől, ki az a hat ember, akiket egy új özönvíz esetén magukhoz vennének a bárkába, a német író így válaszolt: Nem mentenék meg senkit.124

Kiemelkedő szerepe van a Menschheitsdämmerung (Az emberiség alkonya) című költői antológiának125, melyet Koczogh Ákos „az expresszionizmus záróköve"-ként aposztrofált126, s amelyben valamennyi jelentős író (köztük a fentebb már említettek) szerepel. (A témával részletesebben foglalkozik Kakuszi Péter: Márai Sándor és a német expresszionizmus. [ItK, 2000.1-2. sz. 165-184.])

Márai önéletrajzi ihletésű regényében cím szerint is említi a Kurt Pinthus által összeállított antológiát. Aki fél, az kiabál. Ezért gyorsan írni kezdtem félelmemben. Verseket írtam, ezen a leipzigi őszön egész kötetre valót - később egy vidéki kiadó közzé is adta e poémákat Emberi hang címen. Az „ember", a meggyalázott humanitás akkor olyan műsorszám volt az új német irodalomban, mint egy varietében a fókák. Antológiák jelennek meg ilyen címmel: Menschheitsdämmerung. (Egy polgár vallomásai. Bp., 1935. 28.) Márai életművének értékelése szempontjából a lefordított versek igazi jelentősége abban áll, hogy e lírai darabok hangvétele egybeesik az író ekkori egzisztenciális és lelki állapotával, gondolkodásmódjával. (Nyilván jellemző az is, mely verseket választotta ki fordításra kötetébe.)

Az antológiában szereplő művek hangvétele akár beteges érzületre is vallhatnának, de Németország történetét és az I. világháború okozta általános sokkot ismerve nem csodálkozhatunk; az ekkor fiatal Márai hasonlóképpen élte meg mindezt: e témában irodalmivá érlelt és emelt élménye, lenyomata nyomon követhető A zendülők lapjain. A lefordított versek tónusa mindenesetre borongós, nyomasztó, melynek alapja az egzisztenciális bizonytalanság, és a dekadenciával, a bukott ember reménytelenségével telített pogány eszkatológia. Inkább emlékeztet Nostradamus vészt jósló centuriáira, mint a Jelenések könyvére, mely egy igazságos ítélet utáni boldog jövőt is hirdet.

Elsősorban ezek a jegyek, gondolatok jellemzik Föld című műve ismert részleteit is. Az első műrészlet127, ha távolról is, de megelőlegez valamennyit az Egy polgár vallomásaiból. Nem pusztán témájában (apja és környezete, közöttük lévő kapcsolat és lázadás minden „felsőbb hatalom" ellen, Eperjes), hanem hangnemében, apaképében is. Mint egy szerető, úgy ölelnek ilyenkor. Az apák ölelése fáj és ritka - írja a freudista vonásokat idéző sorokat Márai. Csöndesen beszéltünk, hogy most már ideje lenne vigyáznom az életemre és másként csinálnom egyet-mást, mint eddig. A javulásra, a lázadás és ellenkezés feladására biztató apa (aki ha egyre távolodva is, de tekintély marad!) teljesen az Egy polgár vallomásait idézi. Ugyanakkor egészen más ez a kép, mint A zendülőkben; itt még gondoskodó, vigyázó jegyekkel találkozunk, ott már egész nemzedékével együtt bűnös és vádolt. Szimbolikus jelentőségű a gyűrű eltékozlása, mely öntudatlan lázadás, hagyomány elleni protestálás, az önállósodás egyik jele.

Fő műve természetesen kiforrottabb, bár érdekes lenne ismerni a kevésbé érett Márai gondolatait, melyek bizonyosan kisebb kontroll alá estek, mint az Egy polgár vallomásai (különösen a harmadik kiadástól). Az önéletrajzi tematikát erősíti Eperjes említése is; hetedik osztályos bizonyítványát az Eperjesi Katolikus Főgimnáziumban töltik ki 1916-ban, ahol e csonka tanévet magántanulóként fejezi be. A kassai gimnáziumot éppen egy „zendülés" miatt kellett elhagynia: unkaöccse, Jáky János szerint128 egy cikket írt az önképzőköri lapba, melyben szóvá tette, hogy tanárai üldözik azt a diákot, aki sétapálcával, cigarettázva és girardi kalapban megy végig a kassai főutcán. Márai úgy emlékezett vissza Eperjesre kerülésére, hogy: Az iskola igazgatója szigorú ukázt adott ki, amely szerint a növendékek semmiféle irodalmi működést nem fejthetnek ki.129 Az ifjú író ennek ellenére beküldte a Pesti Hírlap pályázatára Salamon Ákos álnéven

41