Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Mészáros Tibor: Az élet orgazdája az ember (Vágy a teljes életmű után. Gondolatok Márai Sándor Föld című művének részletei kapcsán)
írt novelláját, amely megjelent a lapban, s melyért 40 korona pénzjutalmat kapott. Tény, hogy érettségi bizonyítványát az 1916-17-es tanév végén Eperjesen kapja meg. Érettségi találkozó című cikkében130 a város legfőbb értékeként azt emeli ki, hogy Ha mégis megmaradtunk, embereknek, akik nemcsak sikert akarnak, hanem eredményt: annak a bizonyosan nem tökéletes, de az idő teherpróbáját mégis elviselő nevelésnek köszönhetjük, mely a klasszikus-humanista alapműveltség fogalmait ismertette meg velünk. Ezért töredékében is fontos adalék az érettségi vizsga élményéhez is kötődő első rész: miként vélekedik az emlékező-önelemző Márai a közel egy évtizeddel korábbi események kiváltotta hatásokról, formálódásról. A második részlet a Rákócziánum idejéről szól131, tehát ez is önéletrajzi jellegű, és egy másik „száműzetését" idézi, mely időben megelőzi az előző részletet. Az Egy polgár vallomásaiban, mint lázadása egy újabb ténye, ez is kiemelt szerepet kap. A családi tanács elhatározta internálásomat; intézetbe adtak Pestre. Ez a megoldás mindenkinek tetszett, csak apámnak nem - kezdi az újabb exodus történetét.132 A sziget című regényig a lázadó Márai van túlsúlyban az életműben, s ahol maga a lázadás nem elég motiváló erő, nem tud igazi irodalmat teremteni (korai versek, A mészáros, el nem készült vagy fel nem lelhető korai művek, töredékek), azt nem vállalja, s nem tartja számon művei között. Ilyen szempontból „más korszak" már az Egy polgár vallomásai, mely (eredeti formájában!) lázadás és kiegyezés egysége: a krisztusi korra „megért" író számvetése múlttal és jelennel, de a jövővel is, a (túl)élhetőség esélyeit, az átmentés lehetőségeit kutatva, s remélve. Mindennek igazi kiüresedését láthatjuk már az emigrációban, ahol pl. Az igazi Juditja (az íróhoz hasonlóan) elvesztett minden kapcsolatot a múlttal, emlékekkel, osztállyal. (Juditnak már emlékei sincsenek, nem is lehetnek arról az osztályról, melyhez sohasem tartozott; jelzi mindez azt is, hogy témában, az írások számában is egyfajta kiüresedés jelentkezik az írónál.) Élete végén pedig a reflektáló, összegző tematikát valósítja meg; ennek megnyilvánulása - Naplói mellett - a Föld! Föld!..., (ál)történelmi regényei és A Garrenek műve. Visszatérve a műrészlethez: itt is már valaminek a végét, elvesztését éli meg, ezért szeretné, ha Almássy, e névtelen köztársaság elnöke pozíciójában maradna, ki időnek, embereknek parancsolni képes. Almássy átmentése a való életbe biztonságot, védettséget és reményt jelent. Az sem véletlen, hogy még e társadalomban is élnek kívülállók, s mielőtt valóságos „expresszionista szociográfiai ősesszét" írna a szegényekről, a féktelen rablókat és a költőket említi, mint idegen testeket e zárt közösségben. Ekkor még maga is költőnek vallja (hiszi?) magát, melyben része lehet Kosztolányi Dezső pozitív kritikájának is133. Az intézet sokkal inkább a szorongás helye, mint a közösségiségé: államformává, „köztársasággá" az által válik, hogy mindannyian kiszolgáltatottak. S olyan fojtogató szaga volt mindennek, mint egy kórházban - írja önéletrajzi művében.134 Ezért inkább tagadást és a fegyelem (rend?) elleniséget hoz létre az intézet, mint célja szerintit. A fegyelem kijózanít: így is felkészít az életre, de más eredménnyel. Ember és kozmosz, a kicsi a nagyban, magányos és önálló univerzumként lebeg: a világban önmagát kereső ember, „a magányos lélek univerzuma", ahogyan Rónay László nevezi majd a naplóíró Márait.135 Az előzőtől szándékosan elválasztott, a szegényeket bemutató rész, szociológiai megfigyelésekkel, és sokszor aforisztikus stílusú mondatokkal mutat rá arra az egzisztenciális tapasztalatra, hogy az ember születésétől fogva minden nappal egyre szegényebb. Nem a proletárok szegénységéről beszél (Mert a szegénység nem forradalom. A szegénység a végső állapot, a beteljesülés, amit az embernek megérnie adatott... Aki nyomorog, az hadiállapotban él, szándékai ellenségesek, akarata a pusztítás), melyben bizonyára 1919-es élményei és annak levont tanulságai is ott vannak, hanem az emberéről, aki minél teljesebb EMBER akar lenni, nem tehet mást e testre szabott létben, mint lázad egész lényével. Hier hüben da 42
