Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - Bence Erika: A mai Jókai-értés (Az Erdély aranykora és a Dzsigerdilen)
származik. Ugyanakkor a tanulmány szerzője „olvasmányai alapján"9 azonosít három olyan szöveghelyet a Jókai-opusban, ahol a szó alakváltozatai megtalálhatók. Az utolsó budai basa (1859) című regényben a dsigerdilen „szívet átjáró"10 11 jelenség (érzelem?, érték?). A Szép Mikhál (1877) című művében egy török „igen szép rabszolgálója vagy felesége" neve, „Dzsigerdila (...): ami annyit jelent, hogy 'szívet szúró'.”11 A Fráter Györgyben viszont Szolimán basa hirdeti ki, hogy „Buda török város: a neve »Dzsigerdilen«"12. A Háy-regényben referenciális kapcsolatba kerül mind a „szívet átjáró gyönyörűség" jelentéssel (a szerelemmel), mind Buda török nevével, s van olyan kontextusa is értelmezésének, ahol a két jelentés egybecsúszik: a Budáért hozott áldozat az a „kincs", amely a „szív gyönyörűsége", de dzsigerdilen a város (a boldogság helye), ahol a szeretett lény tartózkodik: „Annát valóban a török rabolta el, s a budai várba szállították, ott őrizték, mert a szultán legféltettebb kincsének számított. (...) S én Budára mentem, hogy megszabadítsam. Ott találkoztam össze a nemzet legderekabb fiaival, köztük egy Tarnóczi Márton nevűvel, aki a király követének mondta magát. Tőlük hallottam a félelmetes tervet, hogy a hatalmas szultán birodalma egy módon rogyasztható össze, ha valamely kincset kihasítunk birtokából. S elmondták, hogy a gyöngylányt kell elrabolni, akit a török Dzsigerdilennek, a Szív Gyönyörűségének nevez." (166.) A fentiekből leginkább a konkretizáció hiánya olvasható ki, s az olvasói stratégia: a jelentés (az enigma) kutatása mint intellektuális kalandlehetőség. Annyi azonban biztosan állítható, miszerint a dzsigerdilen egy többnevezős szellemi érték jele, s mint olyan, megnevezhetetlen és megfoghatatlan: csak az értőknek, a valamilyen módon beavatottaknak, pl. „a nemzet legderekabb fiai"-nak (166.) (a nemzeti érzés mint morális érték képviselőinek) nyilatkozik meg, s rejtőzködik értelme a kívülállók (az értéket rombolók vagy bitorlók), a törökök előtt. Ez utóbbi jelentésről egy szövegbetétként funkcionáló legendatöredék is tanúskodik: „Úgy mesélik, amikor 1541 nyarán Budavár végül az övék lett, minden törökök vadul keresni kezdték azt a kincset, de sehol nem találhatták. Akkor a szultán csillagjósai megszemlélték a Mátyáspalota zodiákusképét, s szomorúan jelentették a szultánnak: »Fenséges és dicső, a múlt-korok csillagismerői azt az üzenetet hagyták: ez itt maga a dzsigerdilen.« Akkor a hatalmas Szulimán keservesen kezdett siratni, mert bizony kőhideg volt ez a város, nem pedig szívmeleg." (216.) Másutt a perzsa lány, a szultán szökött rabszolganője által a főhősnek felkínált szerelem és hatalom kapcsán nyer kifejezést, miszerint az igazi érték nem külsőség, rideg hatalom vagy gazdagság, hanem a szív legnemesebb tartománya: „amit érinteni többet tesz, mint éveken át a lángok között heverni." (278.) A Jókai-regények és a regényszöveg felvetette referenciák is csak a látszólagos/hozzáve- tőleges megoldás eredményével kecsegtetnek a dzsigerdilen-rejtély megfejtésével kapcsolatban. Egyetlen Jókai-idézet sem azonos vele, s nincs, amely kontextuálná a fülszövegben közölt (ál)idézetet, ugyanakkor utat nyitnak a Jókai-opus irányába. Felkeltik a figyelmet a szövegközi vonzatok, Jókai török tárgyú regényei mint intertextuális vonzatkör iránt, aminek következtében másként olvasható a hagyomány, s másként interpretálható előttünk a XX. század végi magyar történelmi regény. (XX. század végén újraépítkező történelmi fikció és a tradíció) A történelmi regényt valóságreferenciái alapján értékelő recepcióesztétika egészen a XX. század utolsó évtizedéig nem tudott mit kezdeni Jókai Mór ötvenes években keletkezett ún. török tárgyú regénye9 Uo., 9. számú jegyzet 10 Jókai Mór: Az utolsó budai basa. A debreceni kastély. Bp., 1976,18. 11 Jókai Mór összes művei. Regények 32. Szép Mikhál. Bp., 1964, 139-140. 12 Jókai Mór: Fráter György I-1I. Bp., 1898, 244. II. 88
