Forrás, 2007 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 10. szám - Lengyel András: „…a vulkánló Európa hátán” (Németh Andor, a berlini tudósító)

5 A Fekete gyémántok meg A jövő század regénye erre jó példa. Jókai és a tudományok viszonyáról néhány résztanulmány: Moesz Gusztáv: Jókai mint növénypathológus. Uránia, 1921, 1-4. sz. 17.; Uő: Jókai növényismerete. Természettudományi Közlöny, 1925, 109-199.; Földvári Aladár: Jókai - a geológia népszerűsítője. Uo. 1939, 357-363.

6 E tézis igazolására ugyancsak a Fekete gyémántokhoz és A jövő század regényéhez utasítanám az olvasókat.

7 A szöveget az elbeszélések új, válogatott kötetként megjelentetett kiadásából idézem: Novellák. Utószó, vál. Lukácsy Sándor. Budapest 1993. 226-360.

Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára. Pest, 1873.1. szerint az ócska: avult, nem új, kissé régi. Benkő Loránd (főszerk.): A magyar nyelv történeti etimológiai szótára. Budapest, 1970. II., 1065. 1604-ből származó adat szerint az ócska: régi elhasznált, elnyűtt (alt, abgenützt), 1803-ból elcsépelt, érdektelenné vált példákat hoz a szótár, 1810-1898 között jelentett silányt, vacakot, csekély értékűt.

8 Szinnyei József: Novella- és regényirodalmunk a Bach-korszakban. Budapest, 1939. I., 317. „általában a mese alapja a legnagyobb mértékben valószínűtlen, de első személyben, a kastély új tulajdonosa által itt-ott humorral s a maga lelki megfigyeléseivel elmondva reálisabb színt nyer, s rikító romantikája enyhül. Mulattató olvasmánynak igen érdekes."

9 Itt nem azzal érvelnék, hogy Jókai a „történetek"-ből zenés vígjátékot készített A bolondok grófja címmel, amely többet érdemelne, mint amit a szakirodalomtól eddig kapott, hanem inkább arra utalnék, hogy az egy, visszatérő mondattal jellemzett, egy cselekvési sorral az olvasó elé állított figurák részint Dickens „módszerét" idézik, részint a Kisfaludy Károly kezdeményezte vígjátékokra utalnak vissza.

10 Albert Lortzing Cár és ácsa volt igen népszerű Magyarországon, nem 1845-ös keltezésű Sellője, E. T. A. Hoffmann operájának ismerete sem bizonyítható. Ám idegondolva a Ruszalka-feldolgozáso- kat, állítható, hogy az európai XIX. századi operában népszerű volt ez a téma.

11 Czuczor Gergely-Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. Pest, 1862-1874. I-VI. adatait hasznosítottam a történet szavainak jelentését keresvén.

12 Jókai és a magyar regény „előzményei" viszonya még további kutatásra vár, a György Lajos által emlegetett néhány adaton túl bizonnyal bőven akad még föltámivaló. György Lajos: A magyar regény előzményei. Budapest, 1941., 41, 245, 283, 495.

13 Nem elképzelhetetlen Mikszáth Különös házassága egy epizódjának bevonása a „tárgytörténetbe."

14 Korunk gondolkodása a „spatial turn"-ként elkönyvelt jelenséget a posztmodemnek tulajdonította, hangsúlyozván a szinkronitás és a diakronitás megváltozott viszonyát. Jókai annyiban tekinthető e fordulat előfutárának, hogy például ebben az elbeszélésben a kastély és a világ (benne a tébolyda) kölcsönös áthelyeződésével játszik el, a diakronitást, az alakok „előtörténetét" történetük további epizódjaiba illeszti, az emlékeztetés és a felejtetés dialektikájában mutatkozván érdekeltnek. Éppen ezért itt a tér sincs alárendelve az időnek, inkább az időtényező idomul a térbeliséghez. A kérdés részletes kidolgozása: Doris Bachmann-Medick: Cultural turns. Neuorientierungen in den Kulturwissenschaften. Hamburg, 2006., főleg: 284.

15 Lappoméban nyilván az 1850-es esztendőkre Reguly Antal révén időszerűsített finnugor elképzelés (Sajnovics) kísért. A Szabadság a hó alatt című regényben majd az orosz-finn viszony emlékére figyelhetünk. „Finn-, LapphonrólEgy bujdosó naplója. In: Elbeszélések (1850) 2/b k. S. a. r. Győrffy Miklós. Budapest, 1989, 103. A Mahizet, lappon (vonatkozású) ősmonda 1852-ben jelent meg Müller Gyula Nagy Naptárában. A lappokról a magyar irodalomban (Jókai említése nélkül): Halász Ignác: Sajnovics hatása a magyar költészetre. Budapesti Szemle, 1880.22. k. 92-123.; Sajnovics Demonstratió]ának hatástörténetéről: Kisbán Emil: Sajnovics János (1753-1785). Budapest, 1942, 47-51.

16 A novella alapeszméje komoly. Vannak benne humoros jelenetek, de ezek egyáltalán nem bohózato- sak." Vnutsko Berta: Jókai Mór drámai munkássága. Budapest, 1914, 55.

59