Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 2. szám - MAI MAGYAROK – MAI MAGYAROKRÓL - Fehér Zoltán: Mivé levél cángó-magyar?
mány régi csapáson halad. Már a harmincas években Domokos Pál Péter is felfedezte egyik-másik csángó templom oltárképén Szent István első királyunkat. Ezek sorát szaporítja most ez a tanulmány. Mintha idegenbe szakadt véreink a templom védszentjének megválasztásában is a nemzetükhöz való tartozást fejeznék ki. Szívszorító olvasnunk, miként válik apostoli királyunkból a névazonosság lehetőségét kihasználó janicsárszellemű papok mesterkedései folytán patrociniummá a protomártír Szent István. A protestáns vallások szerepe Moldvában című tanulmány sokak számára megdöbbenést jelenthet, hisz úgy tudjuk, Moldva magyar népe katolikus. A mai állapotokat nézve ez igaz is, ám már az előző tanulmányokból kitűnt, hogy a Kárpátokon túli területeket benépesítő magyarok között szép számmal voltak egykor husziták, sőt egyik legbecsesebb nyelvemlékünk a Tatro- son 1466-ban lemásolt magyar nyelvű „huszita Biblia". A Vatikán térítő tevékenységének eredményeként ezek a huszita telepek gyakran az ortodoxia karjaiba hullottak. A XVI. századtól a moldvai magyarok és szászok nagy számban tértek át a protestáns hitre. Aztán üldöztetésük következtében a magyar protestáns lelkipásztorok Erdélybe menekültek, s a helyükbe lépő katolikus papok pedig nem tudtak magyarul. A mádéfalvi vérengzés után ismét létrejöttek református moldvai közösségek, ilyenekről még a XIX. században is tudunk. Ezek azonban lassanként a szászkúti gyülekezet sorsára jutottak. Nyomorúságba taszított lelkipásztoraik halála után katalizáltak. A Csángó falvak helyneveinek néhány településtörténeti tanúsága című tanulmány példája túrnak, hogy miként lehet a névtan tanúságait felhasználni helytörténeti kérdések megvilágítására. Tudjuk, hogy legősibb helyneveink puszta személynévből származnak (Buda, Fájsz, Csepel, Bátya stb.). Ahol a nemzetségfő élt-lakott, azt a területet róla nevezték el. A szerző tizenhárom moldvai település helyneveiből különválasztja a külterületieket, s ezekben állapítja meg a sze- mélynévi eredetűeket, kitágítva a kört a kéttagúakra is, ahol az utótag csorgója, kútja, pataka stb. Legalábbis elgondolkodtató - írja -, hogy 6% és 32% között alakul a személynévből alkotott külterületi helynevek aránya. A meglepő éppen az, hogy a régebbi eredetű (XV. sz.) településeknél ez a helynévtípus 6% és 10% között van, a XVI-XIX. századi helységeknél viszont 12% és 32% között, s ez a törvényszerűség esetleg a települések korára is enged következtetni. Az 1866. évi földosztáskor készült onyesti névsor című tanulmány a már 1436-ban meglévő régi magyar lakosságú (félig magyar nevű) helység történeti személynév anyagát veszi számba. Az idegen nyelvű ortográfia szabályai szerint leírt személynevek problémájával magam is találkoztam, amikor Bátya matriculáit céduláztam. Itt én az elszlávosítás legragyogóbb példájaként fedeztem fel a XVIII. sz. elején feljegyzett Táncos (Táncos) nevet, néhány évtized múlva, amint a szláv plébános kezén az előbb Tankos-ra majd Tankosevich-re változott. Nos, az 1866- os onyesti névsor névanyagának felét még 1929-ben is megtalálta Domokos Pál Péter. Hogy a Gondos Gondosu, a Kádár Cadaru, a Babos Babosu az egész természetes a román lejegyző számára. Feltűnő, hogy a keresztnevek gyakoriságában első a Stefan, vagyis az István (minden ötödik), ami megint a csángóság hagyományos Szent István király tiszteletét bizonyítja. A Csángók Románia Nagy Földrajzi Szótárában című tanulmány azért tanulságos, mert ez a hivatalos román dokumentum fényesen cáfolja a mai egyházi vezetők véleményét, miszerint Moldvában nincsenek is magyarok. Halász Péter elmondja a Nagy Földrajzi Szótár létrejöttének történetét. Eszerint az adatokat kérdőív alapján vidéken élő román értelmiségiek (tanítók, papok) gyűjtötték össze. Az 1898-ban megjelent adattár még objektív képet ad például Bákó megye etnikai viszonyairól. Ekkor a megye városi lakosságának 6,1%-a, a falusi lakosságnak pedig 16,1%-a magyar. A katolikusok száma azonban már ekkor is jóval nagyobb (az országban itt a legtöbb!). Az alapvetően román többségű megyében található Czangó Magyarok... talán még a Moldvai Fejedelemség előtti időktől élnek a Szeret partján. A későbbiekben közéjük telepedett szászok beolvadtak a csángóságba, ezért található köztük sok Schuster, Müller nevű család. Magának Bákó városának is magyar névadója volt (Bakó-hóhér). A Hogyan ment ki tátám a nyomorúságból című írás a Pusztinán lakozó Kaszap István szóban elmondott családregénye. Az elbeszélés stílusa, a benne található varázscselekmények leírása folkloristák tanulmányainak lehetnek a témái. Míg az a mérhetetlen nyomorúság, amelyben a cselekmény soksok párbeszéddel lejátszódik, minden olvasóját megdöbbenti. 95
