Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 11. szám - Fekete J. József: „Miért újra Ulysses?”
Fekete J. József „Miért újra Ulysses?" Avagy elvszerű komolytalanság „Az irodalom örök és legidőszerűbb kérdése: a REALIZMUS kérdése" Szentkuthy Miklós Aligha választható külön egy szerző szépírói és elméleü munkássága, hisz e kettő nemhogy nyomot hagy egymáson, hanem egymásból táplálkozik. Természetesen anélkül, hogy a szépirodalmi alkotások egybevágóan tükröznék az elméleti tételeket, vagy netán éppen ezek bizonyítására íródnának. Az ilyen alkotásokat eladni is biztosan nehéz, de elolvasni szinte lehetetlen. Az irodalomtudomány és -elmélet nagyon is termékeny szimbiózisra képes a szépírósággal. Ugyanakkor kitűnő tanulmányok szerzője lehet a nagyszerű regényíró, mint ahogy azt Szentkuthy Miklós életműve is példázza. Tanulmánykötetében1 több mint fél évszázad alatt írt elméleti munkáit, főként tanulmányait tárta az olvasó elé. Ezt a könyvet úgy érdemes elolvasni, ha már előtte átböngésztünk néhány Szentkuthy-regényt. Azért, mert a regényekben felvetett kérdések egy részére itt találjuk meg a feleletet, egy- egy tanulmányrészlet beleillik a szépirodalmi alkotások körébe, sőt, egyes esszénovellái kimondottan szépirodalmi jellegű művek; és itt világosodik meg az író által számtalanszor és megannyi formában hangoztatott huszadik századi irodalmi életmű egységének igénye. Szentkuthy nem csupán a formai egység mellett foglalt állást az életmű esetében, hanem az ideális műalkotást is egyetemesnek, összegzőnek képzelte el, amely magában foglalja a szerzőnek a léttel kapcsolatos teljes viszonyát, megtalálván ehhez az adekvát, elemző és összegző kifejezési módot és tág, a mondandó és az alkotói képzelőerő által képlékennyé tett formát. Ebből eredően elveti a tematikai megkötéseket és a különböző tartalmi egységek mellé beidegződött formákat. Az alkotás céljának az egyetemes műveltség teljes felhasználását tekinti a szerzői önkifejezés-igényén átszűrve, vagyis az intellektus eruptív (impulzív) és konstruktív művészi felhasználását. De mi is a műveltség? - teszi fel a kérdést a tanulmányíró. A választ az 1947-ben írt, Műveltség és irodalom című tanulmányában fogalmazta meg: „Történelemről, természetről, emberi és állati lélekről, művészetről és vallásról, egyáltalában egész világunkról a lehető legtöbb dolgot tudni és ismerni."1 2 Gyanúsan egyszerű és kerek ez a definíció annak a gondolkodónak a tollából, aki a problémafelvetésnél az alapfogalmak matemaükai szigorával történő meghatározását követeli, de ugyanakkor tudja, hogy az ilyen meghatározásokra éppen a nyelv a legalkalmatlanabb. Természetesen ez esetben sem áll meg ennél a szófukar megfogalmazásánál. Leglényegesebb meglátása, hogy a műveltséget mint fo1 Szentkuthy Miklós: Múzsák testamentuma. Magvető Kiadó. Budapest, 1985. 2 Múzsák testamentuma, 83. o. 96
