Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (II. rész)

nem jelent méltánytalan kiváltságot a kisebbségi embernek, akinek egyébként annyi hátránya van, hogy azokat semmivel sem lehet pótolni. Akkoriban hallgattak a politikusok, hallgattak a pártok. Aztán, vagy fél évtizedre rá, olvastam, a VMDP egyik közleményében, hogy ők is emellett vannak. Gondoltam, jó jel, hiszen ha az egyik kisebbségi párt kezdi, akkor a másik majd megtámogatja. De újabb hosszú hallgatás következett. Aztán Orbán Viktor Szabadkán feladta a leckét: igen, nem talál semmi kifogásolnivalót ebben, ő is támogatja, természetesen a jugoszláviai magyaroknak kell kezdeményezniük. Ami logikus és félreérthetetlen. Attól félek, hogy hosszú hallgatás következik megint: a pártvezérek lelkesen tapsoltak Orbánnak, de nem veszik komolyan. Azért tapsoltak, hogy a magyar választók ne vegyék észre, hogy nem veszik komolyan. Ami azért is meglepő, mert kisebbségi kormánypártunk, a VMSZ, a horvátországi szerbek kollektív jogát a kettős állampolgárságra a közelmúltban támogatta a hatalmi berkekben. Tehát, precedensről szó sincs!

(Pontosítás) Vannak kisebbségi magyar jachttulajdonosok, villatulajdonosok és medencetulajdonosok. Vannak kisebbségi nábobok. És - nem utolsósorban - vannak kisebbségi magyar napszámosok. Nincstelenek. Akiknek még vándorbotra sem volt pénzük. Engem mindenek előtt az utóbbiak érdekelnek, ha a kisebbségről hallok. Úgy gondolom, hogy vadkapitalizmusunk idején ők lesznek a tényleges jogfosztottak.

(Az egyetemes magyar irodalom) Azt álmodtam, hogy a Duna utca egyik kávézójában találkoztam Jókai Mórral. Egy pohár sör mellett üldögélt éppen. Csak amikor felébredtem, akkor döbbentem rá, hogy az álom nem is olyan abszurd. Jókai volt ugyanis az utolsók egyike, akinek betekintése volt a kárpát-medencei magyarság tarka, sokszínű világába. Aztán már csak magyarországi írók voltak, vagy pestiek. Ellentmondásos lett az egyetemes fogalma, főként a pestit jelöli, a többi csupáncsak vidéki vagy kisebbségi. Mészöly Miklós volt talán az a gerilla, aki megértette ezt a helyzetet.

(Az őrmesterekről) Az igazat megvallva, senkinek sem merném tiszta szívvel javasolni, hogy mindentől függetlenül személyesen küzdjön az igazságért. Kezdje el, ne törődjön másokkal. Nincs jogom rá. Pedig, tudom, másképpen nem megy. Nem merem javasolni, mert tudom, az illető előbb-utóbb pórul jár. Időnként felkapom a fejem: hány olyan radikális ember akad köztünk, aki másokat bírál, de jómaga még nem volt a „csatatéren". Soha egy karcolás, a hatalom részéről egy bíráló szó nem érte. Olyan, mint az őrmester.

(Töprengés a karácsonyi könyvvásárról) A vajdasági magyar politika a könyvet hanyagolta el leginkább. Pedig a könyv a kultúránk alapja, a kultúra pedig az identitáspolitika lelke. Bizonyára az utókor nehezen érti meg, hogy miért nem rendezik meg nálunk is a Karácsonyi könyvvásárt, illetve a Magyar Könyv Hetét, mint ahogy ezt más kisebbségi társadalmakban megszervezik. Most már azt sem bizonygathatjuk, hogy a bukott rendszer tiltja.

(Kelet-közép-európai csendélet) A múlt hét egy reggelén fajgyűlölő röplapok jelentek meg valamelyik szlovákiai városkában. Szokványos XX. századi kelet-közép-európai csendélet. A romákat, az ázsiaiakat és az albánokat lemészárlással fenyegető röplapíró irományát a fenyegetett nemzetiségűek üzleteinek kirakataira, lakóhelyeik falára ragasztotta ki. A röplapokat „Seig Heil" fasiszta köszönéssel záró tettes ellen a szlovákiai rendőrség megindította a vizsgálatot. Ez némileg a jobbik eset, főleg akkor, ha van rá remény, hogy a rendőrség le is leplezi a tettest. Arra gondolok azonban, hogy az utóbbi hónapok vajdasági falfirkaírói ellen az ügyészség nem tett feljelentést, rendőrség nem indított vizsgálatot, és nem is fedték fel a tettesek a kilétét.

98