Forrás, 2003 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 1. szám - Végel László: Naplójegyzetek, 2001 (II. rész)

(Az adott szó) Minden polgárnak egyformán elnöke leszek, adta szavát Kostunica a választási kampány idején. Az utóbbi hetekben az elnöki zsámolyról azonban kizárólag pártelnökként beszél, saját pártját igazolja, a többi koalíciós pártot elmarasztalja. Mentségére legyen mondva, hogy közvetlen környezetünkben is akadnak olyan politikusok, akik az állami tisztséget a pártérdekek alá rendelik. A pártállami reflexek nem halnak el olyan gyorsan.

(Ady anyanyelve) Belopakodtak az első őszies napok. Megint meghosszabbodnak az utcák és nedvesek lesznek a járdák, reggel és este belepi a várost a köd. Újra tudunk majd örülni a nyárnak. És valamennyire zárkózóttabbak leszünk, mert megtanultuk, hogy a szavak bajt hoznak ránk. A ködbe rejtezünk, mert nincs más fedezékünk. Csak maradjon annyi erőnk, hogy néhány mondatot elrebegjünk, ezzel is bizonyítván, hogy Ady anyanyelve nem az udvaroncok nyelve.

(A rezsimérdekekrőí) Józsa László, a VMSZ alelnöke közvetlenül a szerbiai változások után így nyilatkozott a budapesti Élet és Irodalom 2000. november 17-i számában: „A Szabad Hét Nap pedig a vajdasági magyarság legfontosabb politikai hetilapja, az egyetlen olyan lap, amelyik nem szolgált rezsimérdekeket." Idestova tíz hónapja hangzottak el e szavak, s reméltem, hogy a „többi lap" „rezsimérdekű" kommentátorai, politikai szerkesztői, közírói válaszolnak. Ha másért nem, akkor azért is, mert továbbra is rendszeres kommentátorok, állandó hírmagyarázók, akik közül többen hatalmi pártunk berkeiben sündörögnek. De nem! Válasz nem érkezett, egyetlenegy sajtómunkás (lapozzuk fel az újságokat, találkozni fogunk az állandó kommentátorok, a hírmagyarázók, belpolitikai szerkesztők neveivel) sem válaszolt. Habár másfajta, sokkal árnyaltabb megítélést tartok hitelesnek, a némaság mégis elgondolkodtatott. Talán Józsának lenne mégis igaza? Ha igen, akkor ez bumerángként vág vissza, mert ő képviseli a rezsimet. S újabb aggályok merülnek fel, ha tudjuk, hogy a szerb nyelvű közszolgálati médiában újságírók bírálhatják Kostunicát, bírálhatják Djindjicet, miközben a bácskai világban egy bizonyos ponton megremeg a toll. A szlovákiai és a romániai magyar sajtóban is pezsgőbb és elevenebb a közélet. Valóban, mi lesz velünk, teszem fel a régi kérdést.

(A babérkoszorúról) Könnyen jut babérkoszorúhoz az író, aki mindig másról beszél, mint ami az emberek szívét szorongatja. Mert akik a babért osztogatják, nem szeretnek hallani arról, hogy az emberek szívét valami szorongatja.

(Menekülés a felelősségtől) Olvasom az újságokat. A politikusok és a kormánypárti újságírók úgy tesznek, mintha nem tudnák, ki ül a hatalomban. Idestova egy esztendő sem volt elég arra, hogy felismerjék: igenis, ők ülnek ott. De lehet, hogy nem is tudható pontosan, hiszen csupáncsak arról akarnak meggyőzni bennünket, hogy a másik a felelős. Beköszöntött a felelősség nélküli kiskirályok kora.

(Látomás és okulás) Aranyeső hullott, és szőke lombsátor alatt vergődtem át. Az ágak azonban felhorzsolták a bőröm, kezemen, lábamon apró vércseppeket vettem észre. Nem álom ez, hanem látomás, amely arról szól, hogy az író még az álomra emlékeztető nemes korokban is sérülékeny, továbbá ki van téve mindenféle ártalmaknak. Mert az a dolga, hogy holtig viaskodjék, még akkor is, ha nem tud róla. Éppen ezért nem értem, hogyan tud úgy sétálni, mintha aranyeső hullana, és szőke lombozat alatt kóborolnánk. Vagy pedig e lombsátor mégis olyan terebélyes és csábító, hogy elrejti a vészjósló eget?

99