Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – V. rész)
kis hörcsög-ember, ő is azt kiabálta, hogy suflizok. Felborítottam az asztalt, és elfutottam. Mindössze ennyi történt.- Ez is éppen elég. Nagy lármát csaptál, ami ebben a szakmában nem ajánlatos. Meglékelhettek volna.- Ezért szaladtam el. Rosszkedvűen néztem az izgága kis embert, tudtam, hogy valamivel meg kell ijesztenem.- Winkler Árpád is ott volt akkor este? - kérdeztem.- Nem. Nem volt ott.- A napokban beszéltem vele. Az volt a megérzésem, hogy bármikor szívesen kieresztené a beleidet. Tölgyesi Mihály ettől még nem riadt meg.- Tőle csak egy oldal szalonnát nyertem el valamelyik este a Rácz Jani kocsmájában. Egyáltalán nem háborgott emiatt.- De tudja, hogy csalsz a kártyán. És jól bánik a késsel. Ez a szakmája. Disznókat, marhákat, birkákat belez ki. És petőfistaként keményre edződött a fronton.- Én is megedződtem a fronton - mondta önérzetesen Tölgyesi Mihály.- Csakhogy ő győztesként tért haza a háborúból. Funkciókat is kapott.- Mégsem szereti jobban a szerbeket, mint én.- Jó barátja Ozren péknek - mondtam. - Összeér a szakmájuk. Ozren rendes ember, de lelkes hazafi. A hazafiakkal pedig vigyáznunk kell. Tölgyesi Mihály rövid ideig elgondolkozott, majd egykedvűen azt mondta:- Még így sem félek az Árpi gyerektől. Lehet, hogy jól bánik a késekkel, de én nem vagyok sem birka, sem vágómarha. Egy könyv volt előttem az asztalon, Jókai Mór valamelyik romantikus történetét olvastam éppen akkoriban. Téli napokon sokat olvastam, sok könyvem volt, Lusztig Kornél, a tuki zsidó órás rám hagyatékozta egész könyvtárát, még mielőtt marhavagonba rakták 1944-ben. Belelapoztam az érdekes eseményekről szóló könyvbe.- Ismerted Lusztig Kornélt?- A szakállas zsidó órást?-Azt.- Láttam néhányszor, de sohasem beszéltem vele. Úgy tudom, hogy az SS- legények elvitték és elégették valahol.- így történt. Én jól ismertem, és kedveltük is egymást. Az idősebbik fia mellettem halt meg Galíciában, az első háborúban. A kisebbik fiát rám bízta, meg a könyvtárát. A könyveket megőriztem, a fiút azonban nem sikerült megmentenem. Bután viselkedett. Hősiesen.- Őt is elégették?- Bizonyára. Néha előfordul, hogy én sem tudok megmenteni valakit.- Ma már nem égetnek el embereket - mondta Tölgyesi Mihály. Töprengve lapozgattam a Jókai-könyvet, amelyben egy bányáról is szó volt.- Az Adriai tengerben van egy nagyon kopár sziget. Hatalmas fehér kősziklákat terem és vasrácsokat a komolytalankodó embereknek, akik csákányokkal tördelik a 23
