Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 1. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – V. rész)
sziklákat, de azok sohasem fogynak el. Ott is találkozhatsz ismerősökkel. Bakó Péterrel biztosan. Tölgyesi Mihályban alább hagyott a hetykeség, és riadtak lettek a szemei.- Innék valamit - nyögte megjuhászodva. - Átfáztam odakint, és még mindig fázom. Majdnem megsajnáltam, és majdnem elnevettem magam. Elővettem a konyha- szekrényből fél liter Bangó-féle szilvapálinkát, elébe tettem. Az asztalon két vizes pohár állt egy tálcán, Tölgyesi Mihály az egyiket félig megtöltötte pálinkával, aztán úgy döntötte magába, mint a kútvizet. Kivörösödött az arca, és kigúvadtak a szemei.- Pesten jobban érzem magam, mint Szenttamáson - krákogott bánatosan.- Falusi gyerek létedre?- Ott jobban elnézik a komolytalankodást. Sőt megbecsülik. Sok ott az ember, és a sokaságban én is szépen elférek. Ha megkapnám ügynökeim listáját, azonnal visszamennék a sokaságba. Én is töltöttem magamnak a pálinkából, óvatosabban ittam, mint Tölgyesi Mihály, kezdtem jól érezni magam, szeretem a vasárnap délelőtti pálinkázást, sokszor iszogattam már így rendes emberekkel meg gyarló emberekkel is, legtöbbször jól éreztem magam, ilyenkor kicsit lelassulnak az órák, akár komoly dolgokról is lehet beszélni.- Megkapod a listát - mondtam komolyan. - De mostantól kezdve mélyen húzdd be a farkad. Biztos vagyok benne, hogy Püspöki őrnagy elvtárs is ezt javasolja a távolból.- Püspöki Sándor...- Ő most azt üzeni, hogy fogd be a szádat és húzdd be a farkad! Különben követ fogsz fejteni, és talán sohasem mész vissza a sokaságba. Tölgyesi Mihály igazából szomorú lett, megadóan azt mondta:- Ezentúl otthon fogok ülni, majd passziánszozok. Halálra unom magam, de kibírom. Szeretnék minél gyorsabban visszamenni Pestre.- Mindent a maga idejében. Ekkor megérkezett Rézi templomi ruhájában, kicsit elcsodálkozott, és megkérdezte tőlem:- Miért nem szóltál, hogy meghívtad Miskát ebédre?- Véletlenül tévedt be - mondtam. - Megiszunk még egy pálinkát, azután elmegy.- Újból megbeszéltük Stefan Krebs SS katona kiszabadítását - mondta Tölgyesi Mihály, és még egyszer töltött magának fél vizes pohárnyi pálinkát. Rézi is leült az asztalhoz, megtörölte bepárásodott szemüvegét, majd visszarakta orrára, tiszta szemüveggel dühösnek látszott.- Én nemcsak imádkozni szoktam - mondta élesen. - Verekedtem elégszer életemben. Rokonaimat kiszabadítottam a lágerből...- Az a láger itt volt a szomszédban - mondtam. — Szibéria viszont messze van. És ott nem Sztojan Salajics a táborparancsnok.- Utálom a tehetetlenséget - mondta Rézi. - Ahogyan múlik az idő, Szibéria egyre messzebb lesz. Nem akarom, hogy Stefi végleg eltűnjön.- Életre való ember, nem könnyű elpusztítani. Biztosan megtaláljuk. 24
