Forrás, 2002 (34. évfolyam, 1-12. szám)
2002 / 9. szám - Nagy Miklós: „Ahol a pénz nem Isten“ (A századutó, századelő Jókaija)
munkáiban. Sőt 1900-1901-ben olyan témát választ, amelynek döntő mozzanata a XVIII. századi érseki törvényszék pártatlan ítélete egy bonyolult házasságjogi pörben. Ekkor a református Ungvári Katalinnak adtak igazat Kalocsán, előkelő katolikus férje ellenében. (Egetvívó asszonyszív) A történelmi esemény fölelevenítése - többek között - a századfordulós Egyház türelmetlen, felekezetieskedő papjainak szólt. Hasonló irányba mutat históriai regénye, a Fráter György (1893) is. A címszereplő inkább törhetetlen hazafi, mint papi ember, és erős hangsúlyt kap békés magatartása a reformációval szemben. Ez azonban rövidtávú magyarázat, s az irodalom- történésznek számolnia kell az író szorongásokkal teli jövőképével is. Attól tart, hogy a XX. század meghozza az anarchia győzelmét, és a vallásra, államra, magasabbrendű érzésvilágra egyaránt megsemmisülés vár, az ember farkasa lesz embertársának. Mi vethet gátat az elalja- sodásnak - kérdezi Világteremtés című töprengő írásában. (Ez a pálya végén keletkezett vö. HhM 2. köt.) A költő fejtegetései nehezen követhetők, ám úgy látszik, a természettudományos elmélet meg a Biblia tanításának összeegyeztetésétől vár valamilyen fegyverszünetet a világnézeti harcokban. A kibékülés föltételének gondolhatta a tételes vallás (nála: Religio) és egyházszervezet tekintélyének emelését is. Megnyugvást azonban így sem lel. Utolsó előtti regényében (Ahol a pénz nem Isten) ijesztő látomás rajzolódik ki: Európa a földtani előrejelzések szerint is süllyed. Egykor majd tenger borítja döntő részét. Nem tarthatnék meglepőnek, ha Jókai utolsó életszakaszán hódolt volna a spiritizmusnak. Többször is leírta korábban, hogy hisz a jóslatokban, rossz előjelekben, telepátiában. Rákosné Ács Klára grafológus a Mester akkori betűvetésében is fölismerni vélte az okkult jelenségek okozta lelki izgalmat (Vallanak a betűk. 1985, XXIV fejezet). Ennek az analízisnek ellentmondani látszik az Astral szellemek című tárca (1897). Itt elismeri, hogy a szabadságharc után gyakran „táncoltatta az asztalt", míg orvosa - rohamos egészségromlását látva - el nem tanácsolta tőle. Ez a tilalom annál jogosabb, mert a szellemidézés szögesen ellenkezik a túlvilági életről hirdetett keresztény felfogással - zárja a cikket. Mérlegelhetjük a buddhizmushoz való vonzódását is, noha e föltételezés mindössze A mi lengyelünkkel igazolható. Lippay, az egyre mélyebbre süllyedő főszereplő, színpadon játszatja el Buddha démonoktól történő megkísértését, míg valódi célja ezzel egy titkos orgia leplezése. írónknak a nagy hitrendszer iránti érdeklődése nem volt mély, és semmiképpen sem vezethető vissza százada pesszimista bölcselőire. (Filozófusokat nem olvasott, a természettudományokból levonható filozófiai következtetésekkel sem törődött. A darwinizmusról semmivel sem tudott többet a kor újságolvasó átlagemberénél). Végül is a világvallások tekintetében igazat adhatunk Feszty Árpádnénak: „Jókai a föld minden vallását tisztelte, de otthon egyikben se volt. (...) De királynak a krisztusi szeretet, igazság, egyenlőség felé törekvés tanát ismerte el." Házasság, válás, asszonysorsok, erotika A korán megöregedett, hol fenséges, hol kicsinyesen zsémbes Laborfalvi Róza mellett sok szerelmi vágyat fojtott magába a költő. A kutatók, különösen a kritikai kiadás gondozói rámutatnak arra, hogy 1870-et követően regényeiben megsokasodnak az erotikus (olykor leszbikus vagy szadista) jelenetek, áltörténeti epikumát alig rejtett orgiákkal tölti meg (Egy hírhedett kalandor, Rákóczy fia). Bori Imre - a korízlésből fakadó párhuzamokra utalva - joggal mondja ki: „Jókai hideg szépségei akár karöltve sétálhatnának a francia és angol irodalom »fatális asszonyaival«, akik frigiditást mutatnak, egyúttal szadista kéjt is ígérnek." (A magyar irodalom modern irányai 1.1985,117.) 76
